A szegregáció rossz, a család szerepe viszont fontos

2014-ben a nyíregyházi Huszár-telepi Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskoláról a bíróság első- majd másodfokon kimondta, hogy szegregálják az ott tanuló cigány gyerekeket. A pert az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (angol rövidítése: CFCF) indította. Végül a Kúria jogerős ítélete szerint az iskolában nem sérül az egyenlő bánásmód elve, és nem szegregálják az ott tanulókat, így az iskola folytathatja működését.

Újranyitott iskola a Huszár-telepen

A Magyar Görögkatolikus Egyház Hajdúdorogi Egyházmegyéje nyitotta újra 2011-ben az egyszer már bezárt iskolát a Huszár-telepen. A város vezetése 2007-ben úgy ítélte meg, hogy az iskola sérti az egyenlő bánásmódról szóló törvényt, és elkülöníti a roma gyerekeket a városban tanuló többi diáktól.

Nyíregyházán jelenleg két iskolát tart fent a görögkatolikus egyház: a belvárosi Szent Miklós Általános Iskolát és a Huszár-telepi Sója Miklós Görögkatolikus Óvodát és Általános Iskolát.

A belvárosi és a telepi diákok közötti kapcsolatot szinte egyedüliként a Szent Miklós iskolában épült uszoda jelenti, melyet rendszeresen látogatnak a Sója Miklós iskola tanulói is.

A Huszár-telepi iskolába körülbelül a telepiek egyharmada jár, a többiek pedig a városi iskolák valamelyikébe.

Kerekasztal-beszélgetés egyházi résztvevőkkel

Június 3-án tartotta a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (MAKÚSZ) szokásos kerekasztal-beszélgetését Legalizált szegregáció!? címmel. Meghívott vendég volt Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek, a Huszár-telepi iskola fenntartója, Székely János esztergom-budapesti segédpüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia romapasztorációs bizottságának elnöke, és Hofher József jezsuita szerzetes, a Jezsuita Roma Szakkollégium korábbi lelkivezetője. A beszélgetést György László, a BME egyetemi adjunktusa vezette.

A szegregáció rossz.

A beszélgetés elején György László, az esemény moderátora  leszögezte, hogy „valakit elkülöníteni azzal a szándékkal, hogy hátrányos helyzetbe hozzuk, rossz dolog.” Valamint azt, hogy

„a hátrányos helyzetűeket fel kell zárkóztatni. A kérdés az, hogy hol a határ a felzárkóztató elkülönítés és a hátrányos elkülönítés között.”

Abban, hogy a szegregáció rossz dolog, a beszélgetés során mindenki egyetértett, és az integráció fontosságában sem kételkedett senki, a felzárkóztatás módjáról azonban különböző elképzelések hangzottak el.

„Nem szegregálunk, nem válogatunk”

Kocsis Fülöp, a Huszár-telepi iskolát fenntartó görögkatolikus egyház érseke szerint a Huszár-telepi iskolában nem szegregálják a tanulókat, hiszen mindenki előtt nyitott a szabad iskolaválasztás lehetősége. Leszögezte, az iskolában semmiféle faji megkülönböztetés nem érvényesül. Szerinte természetes dolog, hogy ha egy olyan helyen létrehoznak egy iskolát, ahol az ott élők többsége cigány, akkor a diákok többsége is cigány. Elmondta, hogy bármikor szívesen átvesznek gyerekeket a Szent Miklós iskolába. Bár sokan a szemükre vetik, hogy miért nem teszik át a tehetségesebb gyerekeket a Szent Miklós iskolába, azt mondja, ők nem válogatnak cigány és nem cigány, tehetséges és nem tehetséges gyerekek között. Ehelyett igyekeznek a lehető legjobbá tenni a Huszár-telepi iskolát. Az érsek azzal magyarázta az iskola létjogosultságát, hogy jó dolog, ha létrehoznak egy iskolát a gyerekeknek ott, ahol élnek, és nem buszoztatják őket minden nap.

Szándékos szegregáció helyett spontán szegregáció

Hofher József jezsuita szerzetes elmondta, hogy

a Huszár-telepi iskola nem szándékosan szegregál, hanem spontán szegregáció történt, az intézmény akaratán kívül szegregátummá vált.

Ez történt Csobánkán is, ahol az 1985 óta megvalósuló szabad iskolaválasztás folytán a többségi társadalom tagjai elkezdték gyermekeiket más települések iskoláiba járatni, például Békásmegyerre, Pomázra, Szentendrére. Néhány év múlva így már szinte csak cigány gyerekek tanultak a helyi intézményben. A színvonal elkezdett csökkenni, mivel a tanulók nagy része hátrányos helyzetű volt, az otthoni körülményeik messze elmaradtak az átlag polgári családban felnövekvő gyermekekétől. A pedagógusok elvárásai is kezdtek a gyerekek teljesítményéhez húzni, a végén pedig olyan mélyre csökkent a színvonal, hogy a cigány társadalom jelentős része is máshova kezdte járatni a gyerekeit, egy idő után pedig alig maradt gyerek a csobánkai iskolában.

Kiskapuk helyett felzárkóztatás kell

„A manipuláció, az oktatáspolitika áldozata lett a Huszár-telepi iskola” – mondta Hofher József, majd beszélt az országban lévő körülbelül 300 olyan településről, ami elgettósodott, és tele van hasonló helyzetű iskolákkal. A bírósági ügyet azzal az új törvénnyel magyarázta, amely Balog Zoltán miniszter javaslata nyomán keletkezett, és ami alapján a vallási meggyőződés vagy a nemzetiséghez való ragaszkodás felülírhatja az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló törvényt. Így akik a szegregátumban ragadtak, ott is maradnak, és nem tudnak kitörni a nehéz körülményekből. Ennek pedig beláthatatlan következményei vannak, hiszen tízezrekről van szó, amikor hátrányos helyzetű gyerekekről beszélnek. Ez a törvény Hofher szerint a legtöbbet az egyháznak árt. „Ilyen kiskapuk révén nincs felzárkóztatás.” – mondta. A beszélgetés után felszólalt

Daróczi Gábor, a CFCF kuratóriumi elnöke, aki szintén elítélte az új köznevelési törvényt, ami miatt az egyenlő bánásmódról szóló törvényt nem kell figyelembe venni a vallási oktatásra való hivatkozás miatt, ez pedig véleménye szerint szegregáció, ami rossz és káros gyakorlat.

Integrálni minél előbb, a szülőkkel együtt

Hofher József szerint az integrációt már óvodás korban el kell kezdeni, és a szülőkkel is foglalkozni kell. „Erősíteni kell a háttérkörülményeket, ezt érzem én igazán keresztényi feladatnak. Ezért hoztuk létre a Szeretet Iskoláját, ahol pedagógusok, középiskolások, egyetemisták funkcionális analfabéta cigány felnőtteket tanítottak írni, olvasni, hogy a családba visszakerüljön a tanulás kultúrája, és a szülők együtt tudjanak tanulni a gyerekekkel.” Hofher szerint

közös felületekre van szükség, ahol cigányok és nem cigányok együtt vannak, és ez ugyanolyan fontos gyerekek és felnőttek között is.

„Én abszolút az oktatási szegregáció ellen vagyok.” Statisztikákra hivatkozott, melyek kimutatták, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek nagyobb eséllyel kerülnek középiskolába, egyetemre az integrált oktatási intézményekből. „Egy ilyen iskolának, mint a Huszár-telepi, csak akkor van értelme, ha olyan szegregátumban van, ahol a faluban már csak cigányok vannak, és a körülötte lévő falvakban is már csak cigányok vannak.” – szögezte le. „Ilyen esetben ugyanis nincs kihez integrálni a faluban élő roma gyerekeket, nem lehet őket 20-30 km-re utaztatni minden nap. Ebben az esetben minőségi oktatásra kell törekedni, a tanárokat pedig megfelelő fizetéssel kell ellátni.”

Hofher József szerint a hátrányos helyzetű roma gyerekeknek az az érdekük, hogy minél kevesebb negatív hatás érje őket, ahogy ő mondja, „ne büdöscigányozzák le őket”. Sokan ezzel magyarázzák, miért jó, ha elkülönítve nevelik a roma gyerekeket. Azonban hozzátette, hogy az ország érdeke az, hogy ez a kritikus réteg beilleszkedjen a társadalomba.

Az integrált oktatás veszélye?

Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek az integrált oktatás egyik kérdéses részeként említette azt a jelenséget, amikor a különböző szocializációjú gyerekek egymástól tanulnak. Arra hívta fel a figyelmet, hogy számolni kell az ún. rejtett tananyaggal, ami nem biztos, hogy mindig felfelé húzza a diákokat, a rossz magatartás ugyanis ugyanúgy eltanulható, mint a jó. Az érsek nem szeretné a gyerekeket elzárni egymástól, azonban hasznosnak tartja, hogy a diákokat a saját környezetükben neveljék. Rátért a szülők szerepére is, amire igyekeznek nagy hangsúlyt fektetni, és az ő bevonásukkal eredményeket elérni a nevelésben.

Állami segítség kell

Székely János esztergom-budapesti segédpüspök szerint fontos, hogy minőségi iskolája legyen a leszakadó térségekben lévő cigány falvaknak. Ebben az elképzelésben az állam kiemelt szerepét látja, hogy segítse a hátrányos helyzetű gyerekek bekerülését olyan iskolákba, ahová egyébként nem jutnának be. A püspök is kiemelte, hogy nem elég a diákokkal foglalkozni, hiszen ott van mögöttük a család is.

„Nehéz olyan környezetből kiemelkedni, ahol borzalmas körülmények vannak. Amíg a fűtés vagy az étkezés nincs megoldva, addig a gimnáziumi tanulmány is elképzelhetetlen.”

Párbeszédre van szükség

A szegregáció az előítéletek és a konfliktusok felerősödését okozza, ami mindenképpen káros következményekkel jár a társadalomra nézve. Hofher József szerint párbeszédnek kell létrejönnie, cigány és nem cigány szülőknek beszélgetniük kell egymással, különben beláthatatlan következményei lesznek az elkülönülésnek.

„Enélkül csak az indulatok fognak egymásnak feszülni. A cigányság a nemzet alkotó része, elemi érdekünk, hogy integráljuk őket. Nincs Magyarország cigányok nélkül, erre rá kéne döbbennünk.”

G. Szabó Sarolta

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt.