Ilyen könnyű csalni a szociális támogatással

bigstock_Silver_piggy_bank_or_money_box_18485435

A nagyihoz való átjelentkezés a kezdők módszere. Aki leleményesebb, variálhat a gyógyszerköltségekkel, buszjegyekkel, az öneltartó státusszal, vagy igény szerint akár photoshopolhat is pár iratot. A rendszeres szociális ösztöndíjjal, ismertebb nevén szoctámmal való trükközésnek ugyanis látszólag csak a kreativitás szab határt. Cikkünkben most olyan egyetemisták szólalnak meg, akik a rendszer hiányosságait kihasználva szerzik meg ezt a havonta kb. 10-20 ezer forintot jelentő támogatást, de megkíséreljük bemutatni azt is, mit (nem) lehet tenni ellenük.
4000__ani_6
Barnabás az egyik budapesti felsőoktatási intézmény hallgatója. Mint ahogy a többiek is, rögtön azt kéri, se az igazi nevét, se az intézményét ne említsem, nem akarja, hogy a cikk alapján beazonosíthassák, mert mint mondja, a lebukásra amúgy nagyjából nulla az esélye. A nagyapjához jelentkezett át még az első szemeszter előtt nem sokkal, amikor megtudta, hogy felvették. Így, hogy csak egy nyugdíj oszlott el kettejük között, a háztartásban élők havi nettó átlagjövedelme sokkal jobb szoctámpontokat hozott neki, mintha az amúgy átlagosan kereső szüleihez maradt volna bejelentkezve.

A pénzre nem volt égetően szüksége, csak, ahogy fogalmaz, nem a szüleit akarja lehúzni, akkor már inkább az egyetemtől veszi el. A lakcímátjelentés pedig gyors és egyszerű.

A szoctám, azaz a rendszeres szociális ösztöndíj vagy támogatás, a hallgató szociális helyzete alapján havonta folyósított juttatás, célja tehát alapvetően a hátrányos helyzetű hallgatók támogatása. Bár a támogatásra jogosultak két nagyobb kategóriája és a nekik adható pénzösszeg minimuma egy 2007-es Kormányrendeletben rögzítve van, a szoctám kiosztása alapvetően az adott intézmény térítési és juttatási szabályzata alapján zajlik. Így fordulhat elő, hogy az egyes egyetemek és főiskolák szociális támogatási rendszerei között jelentős eltéréseket találni. Többségüknél azonban a legtöbb pontot az egy főre eső átlagjövedelemmel és a lakóhely felsőoktatási intézménytől való távolságával lehet begyűjteni. Mindkét adat viszonylag könnyen manipulálható.

Míg az átlagjövedelem a Barnabás által is választott átjelentkezéssel vagy egy kereső családtag lakóhelyről való kijelentésével könnyen csökkenthető, a távolságra is vannak az átjelentkezésen kívül ügyes megoldások. Mivel a lakóhely távolságát, a szoctám leadásakor félévente vagy évente általában egy busz- vagy vonatjeggyel kell igazolni, egy szükségtelenül hosszabb úttal könnyen bezsebelhető egy-két pluszpont. Ez persze szőrszálhasogatásnak tűnhet, az a pár plusz kilométer azonban pont elég lehet arra, hogy valaki elérhesse a szoctámhoz szükséges minimális ponthatárt. Ezek pedig csak a legalapvetőbb, bármelyik felsőoktatási intézményben kijátszható módszerek arra, hogy a szociális helyzetük alapján alapvetően jogosulatlan hallgatók elnyerhessék az ösztöndíjat.

Az egyik lakcímét átjelentő hallgató kifizetési listája a Neptun tanulmányi rendszerben

Sok saját lábon álló felnőtt ember

Az átlagjövedelemmel és a távolsággal való variáláson kívül önmagában elég lehet még a szoctám megszerzéséhez, ha a hallgató öneltartónak vagy önellátónak vallja magát. Ez a kategória ugyan nem létezik minden intézmény szociális támogatási rendszerében egységesen, ahol azonban igen, meglehetősen népszerű „csalási” pontnak számít.

Az önellátó státusz lényege ugyanis, hogy az adott hallgató és szülei általában egy közjegyző vagy jegyző által hitelesített iratban arról nyilatkoznak, hogy a diák otthonról semmilyen támogatást nem kap, magát önállóan tartja el.

A kategória persze érthető módon nagyon hasznos lehet azoknak, akik családjuktól valóban semmilyen anyagi támogatást nem kapnak, több forrásunk szerint azonban az ezzel a státusszal szociális ösztöndíjat elnyerő tanulók egy részénél egyáltalán nem ez a helyzet. Ők az otthonról kapott, elvileg ugye nem is létező anyagi támogatást havonta egy kb. 10-20 ezer forintot jelentő szoctámmal tudják kiegészíteni.

Az öneltartó kategóriának egy buktatója van, ami elvileg arra hivatott, hogy kizárja a jogtalanul pályázó hallgatók egy részét. Arról nyilatkozni ugyanis, hogy a szülőktől nem jön pénz, könnyű, de az önellátó kategóriában való pályázáshoz általában szükséges a tanuló saját jövedelemigazolása is. Mert ugye, ha otthonról nem kap pénzt, munka nélkül mégis miből tartaná fenn magát egy diák? Ez azonban nem feltétlenül akkora akadály, mint az első látásra tűnik. Elég hozzá egy heti pár órában végzett, havi néhány tízezer forintot hozó diákmunka, ami önmagában a megélhetésre még csak nem is elég, de a szoctámot öneltartóként máris pályázhatóvá teszi.

Ráadásul, ahogy azt a budapesti egyetemista János is elmesélte, a leleményesebbeknek a jövedelemigazolás sem mindig létszükséglet. Ő ugyanis több féléven keresztül úgy kapott öneltartó címén szociális ösztöndíjat, hogy a papírjai jó része egyáltalán nem volt rendben. A lakcímét egy közeli ismerősük üres albérletébe jelentette át, a szülei pedig nyilatkoztak arról, hogy havonta csak 30 ezer forinttal támogatják.

Ezzel persze fennakadt az első rostán, elég volt azonban felhívnia egy „hökös fejest”, akinek döntési joga volt az ügyben, és előadnia egy szívszorító történetet arról, hogy a lakásában még bútora is alig van, a szoctám neki a megélhetéshez létszükséglet, jövőre pedig hozza az összes papírt rendesen, esküszik.

Öntsd ki a lelked a hökösnek

Jánosnak persze szerencséje volt, tapasztalatlan, új hökössel beszélt, aki jó szándékból megelőlegezte neki a bizalmat. Az eset azonban jól mutatja, mi az egyik elsődleges probléma azzal, hogy a szociális helyzet alapján járó juttatásokat egy diákszervezet, nem pedig erre képzett szakemberek osztják ki.

A szociális támogatáshoz leadandó papírok értelmezése ugyanis egyáltalán nem könnyű feladat. A NAV- és a kereseti igazolásoktól kezdve, az orvosi papírokon keresztül, az albérleti és diákhitel szerződésekig a szoctámot elbíráló hökösöknek mindenhez érteniük kell, holott erre kifejezetten senki sem képzi őket.

Több általunk megkérdezett hökös is beszámolt arról, hogy a beérkezett pályázatok némelyike olyan bonyolult, hogy sokszor be kell hívniuk a pályázót elbeszélgetésre, hogy kiderüljön a pontos története. Ezeknek a történeteknek némelyike pedig bizalmas és intim, így nem csoda, ha a pályázók egy része nem szívesen beszél ezekről olyanoknak, akikkel bármikor összefuthat az egyetemi kocsmában.

De fordítva is bonyolult az ügy. Hökösként végighallgatni más problémáit, és egy szoctámra alapvetően rászoruló embernek a szemébe mondani, hogy nem kaphat támogatást, mert nem adott be időben egy papírt, ugyanolyan nehéz. Így fordulhatnak elő a Jánoséhoz hasonló esetek, mikor a hallgatói önkormányzat felelőse inkább szemet huny egy-egy hiány felett. A baj az, hogy így néha olyanok is szoctámoz juthatnak, akik csak felmondanak egy szépen kitalált, szomorú történetet. És akkor a haveroknak stikában adott pluszpontokat még nem is említettük.

Zoltán például, akinek az egyetemen rengeteg hökös ismerőse van, azonnal azzal kezdi, hogy:

Ne legyenek ábrándjaink, az egész szoctámkiosztás abszolút bratyi alapon működik.

Ő kilenc féléven keresztül kapott szociális támogatást, és mint mondja, tudta, hogy mindig el lesz intézve, még akkor is, ha valamit nem jól ad le. Mindezt úgy, hogy már több féléve jól kereső állása is van az egyetem mellett, a saját jövedelmeiről azonban senki nem kérdezte. Egyszer hívták csak be elbeszélgetésre olyanok, akiket pont nem ismert, de amikor aztán bement a HÖK-irodába, ott már haverokkal is találkozott, pacsiztak egyet, és minden el volt intézve.

Ha dörzsöltebb vagy

A rendszeres szociális ösztöndíj pályázatot az egyetemek és főiskolák egy részében személyesen, a kitöltött pályázati formanyomtatvány, a megfelelő igazolások és azok fénymásolatának bemutatásával lehet leadni. De van ahol már elektronikus pályázási felület működik. Ez alapjáraton nagyon hasznos, hiszen megkíméli a pályázókat a több órás sorban állástól, a hökösöket pedig a kezelhetetlen papírmennyiségtől.

Van azonban az elektronikus pályázási rendszereknek egy másik hozadéka is, ami a bátrabb szoctám-vadászoknak tökéletes lehetőség. Mivel így a kötelező igazolásokat nem személyesen kell leadni, hanem elég beszkennelni és feltölteni, tulajdonképpen bármelyik irat photoshopolhatóvá válik.

Rebeka például a nagyapja gyógyszerigazolásába nyúlt bele, igaz, nem nagyon, csak egy dátumot törölt ki. Mivel nagyapja gyógyszerköltségeit idén már nagy részben a közgyógyellátás fedezi, így pontot sem kaphatott volna rá a szociális támogatás megpályázásánál. Fogta hát a tavalyi papírt, kitörölte róla a dátumot, és leadta azt. Azt mondja, nem kell hozzá különösebb hozzáértés, az egyszerűbb módosításokat szinte bárki meg tudná csinálni. Bár ő ezt csak egyszer lépte meg, és akkor sem módosított sokat, azt mondja, olyat is ismer, aki minden alkalommal photoshoppolta a pályázati papírjait, bár azt nem tudja pontosan, hogyan.

Az azonban, hogy ez a lehetőség nyitva áll, és a pályázatokat bíráló hökösök számára tulajdonképpen ellenőrizhetetlen, sok kérdést felvethet. Ott vannak például a jövedelemigazolások, amiken egy-két szám kicserélésével könnyen magasra tornászható az elnyerhető szoctám összege.

Vátozás, na az nem lesz

A szoctámos pályázati rendszer kijátszási lehetőségeivel az a baj, hogy szinte lehetetlen ellenük védekezni. A felsőoktatási intézmények hallgatói önkormányzatainak, mint arról többen is meséltek, sem lehetősége, sem kapacitása nincs arra, hogy ezeket kiküszöböljék. Pedig, mivel ezek a módszerek többnyire közszájon forognak, a hökösök is tisztában vannak a rendszer sötét foltjaival, csak vagy nem tudnak, vagy nem is akarnak ezekkel mit kezdeni. Arra pedig éppen ezért becsléseik sincsenek, hogy mennyi pénz megy el így nem rászoruló kezekbe.

Ahogy azt egy magas tisztségű, budapesti főiskolán tanuló hökös megfogalmazta:

„Egyértelműen tudom emberekről, hogy csalnak, de ha csinálunk valamit, akkor azt már rendesen kéne, nem úgy, hogy három embert előveszünk, mert akkor jöhetne az, hogy ő is meg ő is meg ő is csal. Ha valakit jelentek, akkor meg az van, hogy borul a dominó, és akkor mondjuk a 300 pályázatot benyújtóból 290-ről kiderül, hogy ott valami baj van, akár kicsi, akár nagy. Mert a nagy részénél biztos lehetne találni olyat, amibe bele lehetne kötni.”

Egy lehetséges védekezési mód az olyan elektronikus pályázási rendszer, ami automatikusan jelzi a szoctámot bírálóknak, ha egy hallgató szociális helyzetében egyik félévről a másikra valami látványos változás történik, legyen az jövedelemcsökkenés vagy lakcímváltozás. Ilyenkor a hallgató behívható ugyan elbeszélgetésre, ahol vagy tisztázni tudja magát vagy nem, az esetek többségében azonban itt már nem sokan buknak ki. Ilyen kidolgozott rendszer ráadásul viszonylag kevés helyen működik, sok helyen még mindig papír alapú a pályázás, ami az ilyen összehasonlításokat nagyjából lehetetlenné teszi.

Vannak persze egészen elképesztő próbálkozások is. A C-vitamint például rendszeresen próbálják meg gyógyszerként elszámoltatni különböző orvosi igazolásokon, de volt olyan, aki mikor megkérdezték, hogy miért jelentkezett át a nagymamájához, aki néhány házzal lakott csak odébb, mint a szülei, azt válaszolta, hogy az közelebb van a buszmegállóhoz. Ezeket mindenesetre legalább könnyű kiszúrni.

Bakó Júlia

 

Szerk.: A cikkben szereplő emberek mind budapesti felsőoktatási intézmények jelenlegi vagy volt hallgatói. Vállaltuk, hogy nevük megváltoztatásával biztosítjuk számukra a védelmet, hogy a rendszeres szociális ösztöndíjakkal kapcsolatos visszaéléseket hitelesen bemutathassuk. A szociális támogatási rendszer hibáival kapcsolatban természetesen megkerestük több felsőoktatási intézmény hallgató önkormányzatát is, többségüktől azonban még nem kaptunk választ.

 

Unod az olvasást? Támogass minket, hogy még több videót készíthessünk neked! Mire van szükségünk? Egy Sennheiser EW 100 ENG G3-as szettre és egy MD 46 DYNAMIC mikrofonra 206.550 Forint és 63.675 Forint, azaz összesen 270.225 Forint értékben.
PayPalos utaláshoz kattints IDE, ha a hagyományos utalást választod, akkor “atlatszo.hu Nonprofit Kft. 12011265-01424900-00100007″, de fontos, hogy a közlemény rovatban szerepeljen az “Átlátszó Oktatás” megjelölés. Postai csekken keresztül is támogathattok minket, csak írjátok meg a postacímeteket az oktatas@atlatszo.hu-ra, ahová postázhatjuk.
A megcélzott összegen felül beérkező adományokat a szerkesztőség további kiadásainak finanszírozására fordítjuk.

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 1257 új előfizetőre van szükségünk ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.

  • Aisha Alaenun

    Ez egy maffia lap.
    Reklámozzák a csalást, bűnözést.
    Normális országokban bezúznák őket.
    Minden értelemben.

    • Harold Finch

      Internetes lapot bezúzni? 😀

      Aki bűnügyi cikkeket ír az reklámozza a bűnözést, aki háborúról az reklámozza a háborút? :)

  • Harold Finch

    Remek cikk, így tovább! A HÖK-ök reakciójára nagyon kíváncsi vagyok.

    Amúgy Corvinus-on Diákjóléti bizottság intézi az ösztöndíjakat: http://djb.uni-corvinus.hu/

    • Bambus

      “Egy lehetséges védekezési mód az olyan elektronikus pályázási rendszer, ami automatikusan jelzi a szoctámot bírálóknak, ha egy hallgató szociális helyzetében egyik félévről a másikra valami látványos változás történik, legyen az jövedelemcsökkenés vagy lakcímváltozás. Ilyenkor a hallgató behívható ugyan elbeszélgetésre, ahol vagy tisztázni tudja magát vagy nem, az esetek többségében azonban itt már nem sokan buknak ki. Ilyen kidolgozott rendszer ráadásul viszonylag kevés helyen működik, sok helyen még mindig papír alapú a pályázás, ami az ilyen összehasonlításokat nagyjából lehetetlenné teszi.”

      Amíg nincs mindenkivel személyes elbeszélgetés, az a rendszer nem lehet jó.
      Meg ugye azt mi se tudjuk kiszűrni, aki már az államot is átveri (minimálbérre bejelentés stb.). Környezettanulmányt meg nem kérhetünk minden pályázótól. Átjelentkezősök ellen a telefon gyakran bizonyul hasznosnak, nagyszülők gyakran nem is tudnak róla, hogy az unoka velük él.

      • Harold Finch

        De támogató rendszer lehetne. Pl. ha a nagymamához való átjelentkezés a felvételi után történt és Budapesten belül van az automatikusan red flag.

        Amúgy örülök hogy válaszoltál és vannak jó munkát végző HÖK-ösök.
        A megoldás másik része talán az lenne, hogy aki ezt a munkát végzi fizetést kap, meg valami felmentést a tanulmányok alól meg némi ellenőrzést azért. Sok HÖK azt csinál / csinált amit akar.

        • Bambus

          Mi is kaptunk fizetést (“képviselői jutalmazást”), elméletileg akármikor ellenőrizhették a bekért doksikat az egyetem részéről, az irodánkban kellett őriznünk. Gyakorlatilag persze nem volt rá kapacitásuk.
          Érdekes, hogy arra sajnálták a pénzt, hogy a többszázmilliónyi szoctámra fordítható összeg kiosztását jobban felügyeljék.
          Tudom, hazabeszélek, de a BME a magyar egyetemek között ebben az élen jár még mindig.
          A hallgatói a képviselők (és a hozzájuk közel álló diákok) szocát pedig az Egyetemi Hallgatói Képviselet (más karról delegáltak) vizsgálta, kellően alaposan (nehogy az a fény vetüljön ránk, hogy magunknak meg “elrendezzük”).

        • Bambus

          Átköltözőkről pedig: mi a vizsgált időszak (utolsó 6 hónap) alatti átköltözéseket mindig megvizsgáljuk. Facebook, kamutelefon az új lakhelyre stb. Amikor jön bemutatni, akkor már tudunk készülni ezekre. Hidd el, vannak olyan (rendőrségi feljelentéssel stb, bizonyított esetek, amikor tényleg át kell költöznie máshoz – pl. családon belüli erőszak miatt).

  • Péter István

    A szociális támogatásokkal szinte minden területen csalnak. Például, senkinek sem tűnik fel, ha valaki a legújabb Audival megy felvenni a szociális segélyt. A biztos megoldás az lenne, ha a szociális segélyeket megszüntetjük, vagy csak a legnyilvánvalóbb esetekre redukáljuk. A felsőfokú intézmények hallgatóinak ott van a diákhitel öt százalék alatti kamatra, vagy mondjuk egy félműszakos munka.

  • Bambus

    Döbbenetes, hogy vannak egyetemek, ahol nem kell személyesen megjelenni bemutatásra, és nem elektronikusan megy az egész, hogy hamar vissza lehessen keresni, amikor bírálás van.
    BME-re járok, két félévig bíráltam szocot. Tudomásom szerint 2007 (de talán még régebb óta is) van elektronikus rendszer.

  • John

    Akkor én is sztoriznék. Vidéki egyetemre jártam, több ismerősöm is csalt.
    .
    Sőt, az első pályázó nem is csalt, automatikusan megkapta nagycsaládosként a havi kb. 20 ezer forintot. A rendszert az már nem érdekelte, hogy nyaraló és hajó van a Balatonon, apu vállalkozó, anyu orvos és a havi bevételük szerintem 1 millió fölött van.
    .
    Második pályázó egy cimborám volt, akiknek otthon éttermük van panzióval, mellette pedig egy durván 300 m2-es lakóház. Apu, anyu persze a cégnél dolgozik minimálbéren, de itt is milliós bevételről beszélhetünk. Ő bónuszként nem csak a szoctámot zsebelte be, hanem mellé még koleszos volt (szociális alapon) és a koleszdíj felét is elengedték neki (szociális alapon).
    .
    A legdurvább pályázó viszont a harmadik lesz. Apu építési vállalkozó és építettek egy több lakásos (talán 12 lakásos lehetett?) társasházat és annyit csináltak, hogy a gyerek átjelentkezett a szülőkkel szembeni lakásba. Amikor behívták beszélgetni, csak előadta az önellátót és rizsázott mindenféle baromságot. Megkapta a szoctámot és ha jól emlékszem Audija volt (persze ezt mindenki tudta és senki nem kérdezett rá).
    .
    Bónusz: Nálunk a szakfelelős csak azért, mert betölti ezt a pozíciót, bezsebelt havi 60-70 ezer forintot a semmire.
    .
    Na és a bicska a zsebemben akkor nyílt ki, amikor mi meg jóval szarabb körülmények között éltünk, az egy főre jutó bér ugyan durván 100 ezer körülire jutott, viszont az már senkit sem érdekelt, hogy a kb. 300 ezres jövedelem 2/3-a durván hiteltörlesztésre és számlákra megy el… Aztán nemhogy szoctámot, még kollégiumot sem kaptam; mert az ilyen újgazdag aljasok elfoglalták a helyeket. Kiszúrták a szememet egy havi 1400 forintos lakhatási támogatással, ami még a hazautamat sem fedezte volna (a vonatjegy 1420 volt a megyeszékhelyre, ahonnan még haza kellett buszoznom 280 forintért).
    .
    Elég undorító egy ország és ahogy a fiatalokat elnézem, nem is fog nagyon változni a jövőben sem. Nem tudom megérteni, hogy a cikkben is említett embernek, akinek jól fizető állása van, mi szüksége van erre a kvázi aprópénzre, amikor ez másnak két heti étkezését jelenthetné… De ő miatta lecsúszik róla. Én is 30 ezerből táplálkoztam havonta, miközben az ilyen szoctámosok egy hétvége alatt elittak pont ennyit a kocsmában.

  • aser

    11 ezer Ft-ért csalnak?
    Nem ez a baj,hanem az,hogy milyen Állami vagy gazdasági vezetők lesznek ha végeznek?

  • Szociológus lángszóróval

    Bravó. ha a srácok már egyetemistaként csalnak (nem csak a hallgatók, a hök is) akkor mit várjunk később?