Ez a rossz a bolognai rendszerben

Kompoz_3sht

Bár a statisztikák szerint egyre több diák és tanár megy külföldre, a végzettségüket más felsőoktatási rendszerekben gyakran nem tudják elfogadtatni, a munkaadóknak sokszor fogalmuk sincs, milyen tudás van egy-egy diploma mögött, sok országnak pedig még csak nem is érdeke az egységesítés. Többek között ezeket kritizálta az 1999-ben indult bolognai folyamatban Georg Winckler a Közép-európai Egyetemen tartott előadásában.

A bolognai folyamat sikereiről és kudarcairól tartott előadást január 13-án a Közép-európai Egyetemen Georg Winckler, aki a 47 ország felsőoktatási intézményeit tömörítő European University Association (EUA) alelnökeként majd elnökeként működött közre a bolognai rendszer kialakításában és bevezetésében.

Az 1999-ben elindított bolognai folyamat célja a résztvevő országok oktatáspolitikájának összehangolása, és az egységes Európai Felsőoktatási Térség (European Higher Education Area) létrehozása volt. A folyamat legfontosabb elemei

  • a végzettségek három ciklusba való szervezése: alap- (BA/BSc), mester- (MA/MSc) és doktori képzés (PhD);
  • a végzettségek összehasonlíthatóságának megkönnyítése;
  • a kreditrendszer bevezetése és egységesítése;
  • valamint a hallgatói és oktatói mobilitás elősegítése voltak.

Ezeknek az intézkedéseknek az elméleti haszna pedig könnyen belátható; ha a felsőoktatási rendszerek hasonlítanak, nagyobb és lényegesen egyszerűbb a köztük való átjárhatóság.

Így számoltathatják el például az Erasmus hallgatók otthon a külföldön megszerzett kreditjeiket, és így jelentkezhetünk külföldre viszonylag könnyen továbbtanulni. De a bolognai rendszer a külföldi munkavállalást is megkönnyíti, hiszen így a megszerzett diploma a célországban is értelmezhető, beazonosítható és más jelöltekével összevethető.

Többek között a bolognai rendszer terjedésének köszönhetően folyamatosan nő a külföldön tanuló diákok száma is. 2000-től 2010-ig 114 százalékkal nőtt összesen az európia országokban tanuló külföldi diákok száma, míg ez az arány az USA-ban csak 55%. Az Európai Felsőoktatási Térségbe tartozó országok nagy része ráadásul 2020-ig el akarja érni, hogy a felsőoktatásban tanuló diákjaik min. 20%-ának legyen lehetősége valamilyen formában külföldön tanulni. Egyes országok, például Dánia vagy Franciaország pedig a nemzetközi együttműködések növelésére is állított fel különböző elérendő rátákat.

oldsbolognamap

A valóság kicsit más

A Magyarországra végül 2006-ban bevezetett rendszer (bár már ’99-ben az aláírók között voltunk) azonban nem működik fennakadások nélkül. Itthon ennek az egyik legjobb példája, hogy a korábban alap- és mesterképzésre tagolt tanári képzés a 2013/14-es tanévtől újra osztatlanul működik miután bebizonyosodott; a hároméves alapképzés elvégzése semmilyen pedagógusi állás betöltéséhez nem elegendő, míg a mesterképzésre nem biztos, hogy bekerültek a jelentkező hallgatók.

De nem csak országspecifikus, hanem általános problémák is megfigyelhetőek a bolognai rendszerben.

Winckler hangsúlyozta például, hogy az európai felsőoktatási rendszer mobilitása bizonyos részeiben még mindig nem érte el a kívánatos szintet. Míg a kreditek mobilitása, ami a rövidebb külföldön töltött időszakokra (pl. Erasmus) és egyes tantárgyak beszámíthatóságára vonatkozik, szerinte általában elég jó, addig a végzettségek sokkal kevésbé “mozgathatóak”.

Ez a gyakorlatban nagyjából annyit jelent, hogy hiába az azonos elnevezésű szak, egy Magyarországon elvégzett kommunikáció alapszak nem biztos, hogy lehetővé teszi, hogy azzal külföldön jelentkezünk kommunikáció mesterre. Lehet tehát, hogy egy adott végzettséget egy másik országon belül egyszerűen nem ismernek el.

Bár Winckler szerint a kreditmobilitás nagyjából rendben van a bolognai rendszeren belül, valójában azért itt is bőven van mit javítani. A példánál maradva: mivel egy magyar, egy francia és egy holland kommunikáció szakos diák által tanultak valószínűleg alapjaiban térnek el, és sokszor alig van átfedés a tanult tárgyak között, az Erasmusos diákok gyakran vért izzadnak, mire egy-egy külföldön elvégzett tárgyat itthon el tudnak fogadtatni.

 

Elvándorló tehetségek

Winckler szerint ráadásul pont Európa keleti és déli országaira jellemző, hogy gyakran nem is törekednek arra, hogy felsőoktatási rendszereiket a nyugat-európai országokéhoz hasonlóra formálják, mivel félnek az úgynevezett „brain-drain” jelenségétől.

A brain-drain (szó szerint: agyelszívás) tulajdonképpen azt jelenti, hogy a legtehetségesebb diákok fejlettebb, általában nyugati országokba mennek tanulni és dolgozni a színvonalasabb oktatás, a jobb kutatásfinanszírozás és a magasabb fizetések reményében, ami a saját országuknak nyilvánvalóan nem túl jó. Főleg, hogy ezek a „kivándorlók” egyre gyakrabban vissza sem térnek, hogy a külföldön megszerzett tudásukat saját országukban kamatoztathassák.

Így azoknak az országoknak, ahonnan a legtehetségesebbeket elszivattyúzzák, nem áll érdekében, hogy ezt a felsőoktatási rendszer egységesítésével és a nagyobb átjárhatóság megteremtésével még meg is könnyítsék.

Pedig Winckler szerint éppen a jobb diákokért, oktatókért, kutatásokért való versenyzés lendíthetné előre igazán a bolognai rendszer fejlődését. Példának az Egyesül Államokat hozta, ahol az egyetemek közötti folyamatos verseny szerinte éppen a színvonal általános növekedését idézte elő.

Brain

Egy szakok nélküli rendszer

Az előadás egyik legérdekesebb problémafelvetése azonban az volt, hogy vajon szükség van-e még egyáltalán arra a felsőoktatási modellre, amelyben elkülönülő szakok és ezeken belül teljesítendő tantárgyak vannak.

Hiszen mennyit mond vajon egy munkáltatónak az, ha látja, hogy a hozzá pályázó diáknak mondjuk egy alapszakos gazdálkodás és menedzsment diplomája van? Legjobb esetben is csak halvány elképzelése lehet arról, hogy az adott szak tulajdonképpen milyen kompetenciákat is ad, és akkor még nem is említettük az intézmények és országok közötti eltéréseket. Ezeket figyelembe véve pedig vajon nem lenne-e jobb, ha a diákok szakok helyett különböző modulokat végezhetnének, amik után mind-mind járna egy külön kis képesítés? Statisztika: pipa, marketingelmélet: pipa, Excel-használat: pipa, bármi más: pipa.

Bár az ötlet első hallásra elrugaszkodottnak tűnhet, a munkaerőpiac változásaihoz való igazodáshoz előbb-utóbb lehet, hogy szükség lesz a felsőoktatási rendszer radikális átformálására is.

Winckler szerint azonban egyelőre korai lenne a bolognai rendszert temetni, hiszen abban még bőven van potenciál.

Azt azonban ő is elismerte, hogy szükség lenne a munkáltatók igényeinek és a felsőoktatásban szerezhető képesítéseknek az összehangolására.

De legfőképpen arra, hogy az állam a közszférában dolgozókkal szemben bizonyos előre megszabott végzettségi elvárásokat állítson fel, amikhez aztán következetesen tartja is magát.

 

Bakó Júlia

 

Előfizetőket keresünk – támogasd az
Átlátszó munkáját
havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a
közösségi finanszírozás.

  • Ferenc Farsang

    A bolonyai spagettit imádom, és a gyerekek is! Az oktatási rendszerben valami mocorog, és azt nem szeretem! A bevált, de okosan javítható és csak “ajánlott”, de nem kötelező, kipróbálható jöhet, vesszük! Úgy harmincévesen én is álmodtam egyet, felébredtem, javítottam, ezt többször elkövettem, majd rájöttem hogy vissza kell menni a kályhához! Sem a szülők, sem a gyerek, sem a készség-vagy még a képességfelmérések nem tudják hogy hogyan csiszolódik a gyémánt! A többször toldott-foldott, visszakapaszkodások a kidobott selejt. szemétkutatás mind politikához kötött, rossz, de újra a politikához kötik! Az oktatás-nevelés naps zámosainak becsülése, becsülete újra és újra ki van kezdve és fontoskodó micsoduskák teszik magukat és redves avas mondandójukat közkinccsé, ami csak salak, tajték az igyekezet miatt+elismerésért! Valami nagy-nagy dolog tényleg hiányzik de ez nem az, vagy mégse? Bizonytalan is vagyok!

  • transformer

    Kissé egyszerűsítve: a bolognai rendszer úgy rossz, ahogy van – a nyugati diáktüntetéseken is rendszeres a követelés, hogy szüntessék meg, és az oktatók véleménye sem jobb. Persze kivéve azokat, akik annak idején kitalálták…

    A bolognai folyamatot egész Európában erős kritikák érik, a kétciklusú képzés a legtöbb területen használhatatlan (ott mindenképpen kudarc, ahol a képzés egymásra épülő modulokból áll). Azok a szakterületek jártak jól, amelyek – a szakterület erős uniós szintű politikai befolyása miatt (orvos, jogász, művész) – elérték, hogy az osztatlan rendszerben maradjanak. A rendszer csak ott működik úgy-ahogy, ahol korábban is létezett a két ciklus, főiskolák és egyetemek szintjén. Egy magyar akadémikus nagyon jól megfogalmazott kritikája (még az osztatlan tanárképzés visszaállítása előtt íródott) itt olvasható: http://www.epa.hu/00300/00342/00229/pdf/FizSzem-200906_218-220.pdf
    Egy francia elemzés (az Attac France készítette) pedig rávilágít a bolognai folyamat rejtett veszélyeire: a tudás privatizációjára, elpiacosítására, a tőkelogikának való alávetésére. Az elemzés 2010-ben jelent meg, de semmit nem veszített aktualitásából. Sajnos… Magyar fordítása itt:
    http://transform.hu/index.php/elemzesek/43-elemzesek-kulfold/926-a-bolognai-folyamat-mint-a-tudas-elpiacositasa
    Ami pedig a Winckler által felvetett ötletet illeti, mármint tantárgyak, szakok stb. helyett kis képesítések Excelből, marketingelméletből stb. – erre csak azt lehet mondani, hogy ez már maga a rémálom. Képzeljük el az így kiképzett orvost, pedagógust, mérnököt, stb. Ez már kormányfőnk csempekereskedő tanácsadójának színvonala…
    Az ötlet elképesztően veszélyes, a felsőoktatásban betanított szellemi szakmunkásokat képezne. Az lehet, hogy a munkáltatóknak egyszerűbb a csőlátó munkaerő, aki nem lát bele a mocskos ügyeikbe, és dolgoztatható, mint a birka, de ez lenne a társadalom érdeke ? Szégyenletes, hogy egy ilyen ötlet európai (?!) felsőoktatási szakértő szájából elhangozhatott !

  • Beerhead

    BME-re járok, mérnökképzésre, itt teljes bukás a bolognai rendszer, viszont szerintem ez főleg az egyetem miatt van így: szakok között sem lehet elfogadtatni tárgyakat (pl: matek1, fizika1 kb megegyezik, de karon belül sem fogadják el a képzések között), az oktatók nem hajlandóak semmin változtatni, a régi rendszer szerint mennének, arra meg nincs idő, a kreditek nem tükrözik a tárgyak nehézségét, az Msc az oda járók szerint csak a papír miatt éri meg, gyakorlati haszna minimális. Összecsúsztak az ismeretek, olyat tanulunk szakos tárgyból, amihez a matekot 2 félévvel később tanuljuk, és erre sok példa van.
    Illetve szerintem a másik ok a más egyetemek meg országok állandó savazása, leszarozása az oktatói gárda részéről (ugyan egy kurva projektort nem tudnak bekapcsolni, de a MIT szarozása, az persze megy.). Kb úgy állnak hozzá, hogy ezt ők kitalálták rég, és így egy megbonthatatlan egység az egész képzés.

    • transformer

      Biztos, hogy az egyetemeknek is megvan a maguk sara (pl. a tárgyelfogadtatás, kreditek száma), de egészében véve maga a rendszer rossz. Több okból: 1. kritikátlanul átvettek egy angolszász szisztémát, ami más hagyományú országokban nem működik; 2. a kreditrendszernek olyan képzésben, ahol egymásra épülnek a tárgyak, nincs is értelme; 3. az ismeretek összecsúszása nem kis részben “Bologna-hatás”, mert felborította a korábbi oktatást, 6-7 szemeszterbe kellett összepréselni 9-10 szemeszter anyagából a fontosnak ítélt részeket; 4. ha így kialakították az összepréselt BSc-t vagy BA-t, akkor az MSc-re/MA-ra valóban nem sok marad, legfeljebb újra, kissé magasabb, vagy éppen “szakosítottabb” szinten lehet újra kérődzni az anyagot; 5. ami a legfontosabb: az egész rendszert parancsuralmi módon az uniós politika és bürokrácia nyomta rá az EU tagállamaira, azoknak a politikusai meg a felsőoktatásra, anélkül, hogy a felsőoktatás oktatóival alapos konzultációt folytattak volna. (Így azután a nagy lobbierejű szakmáknak sikerült elérni, hogy kimaradjanak belőle, ott nincs is állandó probléma: a régi “merev” rendszer működik, a kreditek formálisak, mert pl. az orvosoknak előbb kell anatómiát tanulniuk, mint sebészetet, vagy kémiát/biokémiát, mint gyógyszertant és nem fordítva.); 6. És van még egy probléma: a hallgatói létszám jelentős mértékű növekedése a megfelelő oktatási beruházások nélkül még akkor is rontaná a színvonalat, ha nem kerülnének be nagy számban nem odavaló, hiányos alapokkal érkező diákok. De sajnos bekerülnek, humán és reál képzésekre egyaránt…
      A képzésnek egyébként ha nem is “megbonthatatlanul”, de egységnek kell
      lennie, amelyet évről-évre lehet reformálni, beépíteni, esetleg
      kihagyni, vagy rövidebben tanítani ismereteket, tehát fokozatosan
      változtatni, de nem szétverni egy korábban működő szisztémát.
      A MIT-et vagy a híres nyugat-európai egyetemeket sem szarozni, sem csodálni nem érdemes, ott is emberek oktatnak, csak kissé más financiális feltételek mellett, és itt nem csupán a fizetésekről van szó. Van, ahol még a politika célja sem az, hogyan lehetne még több pénzt kivonni a felsőoktatásból, és ennek a menedzseléséhez felsőoktatáshoz nem értő bankszakembereket indokolatlanul széles jogkörrel az intézmények nyakára ültetni, a professzorok fizetésének többszöröséért !
      Meg kell mondjam, hogy a cikk olvasása után már azon kezdtem gondolkodni, hogy van-e értelme szidni “Bolognát”. Az ugyanis minden hibája mellett még mindig felsőoktatásnak minősül. De a “sok kis kipipálás” ötlete mutatja, hogy a színvonalcsökkentés és lesüllyedés lehetőségei végtelenek…

  • Vidéki

    „szükség lenne a munkáltatók igényeinek és a
    felsőoktatásban szerezhető képesítéseknek az összehangolására.”

    Ehhez központi tartalomszabályozásra van
    szükség.

    Mégis egy
    hír szerint: „Több pedagógia szervezet tiltakozik az EMMI
    által 2012. október 9-én vitára bocsájtott kerettanterve ellen.”

    Az anarchia szép több pedagógia szervezet szerint.

    Központi tartalomszabályozásra és az ebben megszabott normáktól való
    eltérést szankcionáló törvényre szükség van.

    A megszabott normáktól felfelé el lehet térni!

    Lefelé eltérés viszont
    azt jelenti, hogy egy okirat, ami iskolai végzettséget igazol teljesen
    bizonytalan tartalmú és lehetőség van arra, hogy bizonyos szakmai minimumot sem
    fed le.

    Ilyen körülmények között például egy munkáltató képtelen
    eldönteni, hogy mire számíthat egy okirat felmutatójától.

    Az gazdasági,
    műszaki életben is vannak szabványok,
    amelyek tanúsítanak egy bizonyos minőséget, és ezek teszik lehetővé a jó
    működést.

  • Vidéki

    „A
    brain-drain (szó szerint: agyelszívás) tulajdonképpen azt jelenti, hogy a
    legtehetségesebb diákok fejlettebb, általában nyugati országokba mennek tanulni
    és dolgozni a színvonalasabb oktatás, a jobb kutatásfinanszírozás és a
    magasabb fizetések reményében, ami a saját országuknak nyilvánvalóan nem túl
    jó. Főleg, hogy ezek a „kivándorlók” egyre gyakrabban vissza sem térnek, hogy a
    külföldön megszerzett tudásukat saját országukban kamatoztathassák.”

    Egy elemzőt idézve a Die
    Welt című német konzervatív lap újságírója
    hozzátette: a migrációs nyomás fennmarad, amíg más országokban többet
    lehet keresni, mint otthon, és a munkaerőt röghöz kötő törvények nem segítik a
    helyzet kezelését. A kivándorlásból fakadó gondokat csak az életszínvonal kiegyenlítődése
    oldhatja meg.

    2004
    óta az EU nagy családjának tagjai vagyunk, ahol a munkaerő szabad áramlása
    megvalósult.

    De mégsem szabad elfeledkezni arról, hogy a Béketábor egykori foglyainak hol a
    helye.

    A Sors akaratából ők olyanok, mint a hajótöröttek, akiket az EU régi jóságos
    tagjai megmentettek.

    A mentőcsónakban ülők nem várhatják el, hogy rögtön a luxuskabinokban kapjanak
    helyet.

    NDK is hosszú ideig szovjet megszállás alatt volt, mint Magyarország, onnan millió számra vándoroltak el a rendszerváltás óta a fiatalok.

    Günter Grass Nobel-díjas író szerint az egyesülés csak papíron ment végbe, a
    keletnémetek továbbra sem érezhetik magukat egyenrangúnak.

    2010 Október 3-án ünnepelte Németország újraegyesülésének 20. évfordulóját.
    Ennek ellenére sok keletnémet még ma is másodosztályú állampolgárnak érzi
    magát, amin az sem segít, hogy az ország első embere, Angela Merkel is az
    NDK-ban nőtt fel.

    Stefan Wolle, az egykori keletnémetek mindennapjait bemutató NDK Múzeum
    tudományos vezetője mondta öntudatosan, (ami valószínűleg tükrözi az ottani potens gazdasági és politikai vezetők magánvéleményét is, amely döntéseiket meghatározza):

    ” Egy öntudatos, gazdag és fejlett társadalom találkozott egy összeomló
    rendszerrel.

    A mentőcsónakban ülők nem várhatják el, hogy rögtön a luxuskabinokban kapjanak
    helyet.

    Örülhetnek, hogy felvették őket.”