A Tanközlöny bemutatóján jártunk

Április 21-én, csütörtökön rendezték meg a Tanközlöny bemutatóját Budapesten, a Lumen kávézóban. Már a rendezvény elején kiderült, hogy ennek nincs köze a pedagógus tüntetésekhez, és nem a diákok követeléseit tartalmazza. A Tanközlöny ugyanis egy kortárs művészeti alkotás.

Az esemény Facebook-oldala szerint a „Művészek az iskolában” című program támogatásával László Gergely, Major Virág és Váradi Emese kezdeményezésére egy csoport középiskolás diák Szerda délután néven szakkört indított, melynek résztvevői a következő témákban kutattak, illetve beszélgettek: tudás, tudásszerzés, iskola, tanulás, intelligencia és 21. századi iskola. A Tanközlöny maga a Szerda délután elnevezésű szakkör eredménye, egy művészeti projekt keretében született meg.

A szakkör a Karinthy Frigyes Gimnázium diákjaiból jött létre, céljuk nem a kiadvány létrehozása volt, hanem az, hogy létrejöjjön egy szakkör, melyben a fiatalok önállóan gondolkodhatnak, és azt gyakorolhatják, hogyan tudnak egy témát demokratikus módon megvitatni.

A tanárok eleinte aggódtak amiatt, hogy járnak-e majd egyáltalán a diákok, és ha igen, mit szólnak az ötlethez. Úgy tűnik, megérte létrehozni a szakkört, és szabadságot adni a diákoknak a témaválasztásban, hiszen találtak olyat, ami érdekli őket, és ez nem más, mint az oktatás.

A diákok elmondták, hogy politikától függetlenül beszélnek az oktatásról, és azért erről, mert diákként ez az, amiről tudnak beszélni, amiről véleményük van. Ennek ellenére a céljuk alapvetően nem az, hogy megreformálják az oktatási rendszert, nem követeléseik vannak, csak kortárs művészeti alkotás formájában fejezik ki véleményüket, így lett a Szerda délutánok eredménye a Tanközlöny. Céljuk most már az, hogy ebből iskolaújság legyen, és a Szerda délutánok folytatódjanak.

Fontos, hogy a diákok nem saját iskolájuk kritikájaként alkották meg a Tanközlönyt. Inkább hálásak az intézménynek, amiért ezt lehetővé tette számukra, és azért, mert az egyik legnyitottabb szellemiségű oktatási intézmény az országban.

Mi a baj a tankönyvekkel?

A Szerda délutánokon a fiatalok elkezdték megismerni a különböző oktatási rendszereket (pl. ausztrál, finn, holland, amerikai), más diákok véleményét, tapasztalatait.

A Szerda délutánok eredménye, a Tanközlöny – a diákok szerint – alternatív tankönyv lett, a jelenlegi tankönyvek kritikája. Szerintük ugyanis azokkal az a baj, hogy rengeteg bennük a felesleges információ, és hibásak. Úgy vélik, a magyar oktatási anyagokban a lexikális tudáson van a hangsúly, és nem a kritikus gondolkodáson. Gyakorlatilag megmondják nekik, mit tudjanak, de nem érdekli őket, mit gondolnak. Jó példa erre, hogy tudják például, hogyan szaporodnak a földigiliszták, ismerik az alkohol képletét, de nem tanulnak meg olyan alapvető, mindennapi dolgokat, mint hogy hogyan adjunk fel egy levelet, vagy mire figyeljünk főzés közben, hogy ne gyulladjon ki a konyha.

A szakkörön a diákok lemodellezték, hogy milyen lehet egy demokratikus oktatási rendszer, hiszen a magyar nem feltétlen az. Ez náluk nagyon jól működött, egyenrangú félként tekintettek egymásra, tanárok, diákok, művészek egyaránt, és a végén megalkották a kiadványt.

A Tanközlöny mint kortárs művészeti alkotás

A diákok híres diktátorok oktatásról szóló gondolatait is felkutatták, így született meg a „Diktátoroktól szabadon” c. írás, a mai oktatási rendszer egyfajta kritikájaként. A kutatásból arra jöttek rá, hogy valójában nem az a lényeg, hogy mit mond ki valaki, hanem, hogy ki az, aki mondja. Hiszen, ha valakivel szimpatizálunk, az ő gondolatait könnyebben elfogadjuk, és könnyebben tudunk azonosulni vele – mondják. Éppen ezért a kiadvány erre vonatkozó részét úgy alkották meg, hogy ne derüljön ki belőle, kitől idéztek. Az idézeteket úgy vágták össze, mintha egy konkrét beszélő gondolatai lennének.

A Tanközlönyben használt színeknek külön jelentésük van:

• a kék szín a jelenlegi helyzetet;
• a piros a véleményüket;
• a fekete pedig a javításokat, hozzászólásokat jelzi.

A szövegek rajzokkal, kézzel írott hozzászólásokkal keverednek, a szövegekben pedig helyenként ironikus felhang is megjelenik.

A Tanközlönyből összesen 350 példányt nyomtattak, mindegyiket diákok készítették a tavaszi szünetben. Nem számítottak ekkora népszerűségre, ezért később pdf-formátumban, nyilvánosan elérhetővé tették.

A diákok szerint a lehetőség, hogy részt vehettek a Szerda délutánokon, hogy kutathattak, ismereteket szerezhettek hónapokon át, megváltoztatta őket: rájöttek, hogy nem az számít, a kiadványban minden sor alatt ott álljon az ötletgazda neve, hanem, hogy ezt közösen alkották meg, és hogy sok mindent tanultak egymástól. Szeretnék, ha a Tanközlöny több emberhez eljutna, elgondolkodtatná őket, és ezek az emberek önálló véleményt alkotnának ezután.

A bemutató hangulata

A Tanközlöny bemutatója interaktív esemény volt. Ez egyrészt abban nyilvánult meg, hogy bárki kérdezhetett a diákoktól. Másrészt, a diákok minden résztvevőnek osztottak egy piros szalagot azzal, hogy írják rá, mit várnak az oktatástól, és ezeket a bemutató végén felkötözték egy zsinórra.

Az egész rendezvényt egyfajta óvatosság, elhatárolódás jellemezte. Érdekes volt látni, ahogy egy-egy kérdésre választ adnak a diákok, és egészen hamar átmegy a nézők és diákok közti interakció valamiféle védekezésbe a diákok részéről. Több kérdés megválaszolásakor is arra lyukadtak ki, hogy nem kívánnak részt venni a megmozdulásokban, ők ezt korábban hozták létre, mint hogy a tüntetések elkezdődtek, politikától semleges az egész dolog, szeretnék, ha a Tanközlöny egy alternatív tankönyv maradna. Kétszer pedig maguk a művészek, pedagógusok is átvették a szót, hogy ugyanezeket tudatosítsák a hallgatóságban, és elmondják, hogy a formabontó kiadvánnyal nem feltétlenül szerették volna, ha az iskola neve megjelenik az Index címlapjain.

Az egyik résztvevő rá is kérdezett, hogy nem gondolják-e úgy, hogy ez egyúttal egy politikai kezdeményezés is – a politika szó legnemesebb értelmében. Erre az egyik diáktól azt a választ kapta, hogy igen, elmondták a véleményüket, ez valóban értelmezhető politikaként, de nekik alapvetően nem ez volt a céljuk.  A politikával kapcsolatos kérdésekre a tanárok és művészek olyannyira érzékenyen reagáltak, hogy több kérdés után meg is kérték a közönséget, hogy az ilyen jellegű kérdéseket mellőzzék.

Meglovagolva a témát, egy másik résztvevő a következőt kérdezte: azzal, hogy valaki a saját véleményét már kimondja, azzal már állást foglal. Miért kell ettől annyira elzárkózni, azáltal, hogy „ez a mi véleményünk, ezt ne tekintsék úgy, hogy mi a mostani gondolkodáshoz és bármiféle mozgalomhoz szeretnénk tartozni”? A rajztanárnő jelzésére az egyik diák gyorsan meg is próbálta megválaszolni a kérdést:

“A tanközlöny, mint említettük, egy alternatív tankönyv. A tankönyveknek szerintünk nagy hibája az, hogy kinyilatkoztatnak valamit, és ahogy elnézem, Ön is azt várja tőlünk, hogy mi kinyilatkoztassunk valamit, és véleményt alkossunk. Mi nem szeretnénk véleményt alkotni. Szeretnénk elgondolkodtatni embereket. Nincs konkrét véleményünk, mindannyian, akik itt állunk, mást gondolunk.” Ezután egyébként egy másik diáktól szintén azt hallottuk, hogy a Tanközlönyben az ő véleményük jelenik meg.

Lehet, hogy a cél nem az volt, hogy részt vegyenek a tüntetéssorozatban, egy ilyen tüntetésekkel és sztrájkokkal teli időben azonban valamennyire várható volt, hogy felkapja a kezdeményezést a média.

A cikk az Átlátszó Oktatás gyakornoki programjában született.

Írta: Tóth Mónika, fényképezte: Szántó Gerzson, szerkesztette: Katona Fruzsina

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Adj 1%-ot az Átlátszónak, hogy megtudd, mire megy el az adód 99%-a!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.