Hogy mennyire menő magyar rövidfilmek vannak, csak nézzétek! A buszok a napig mennek, a menekültek Solymárig. A férjből meg lesz egy olyan nagy szürke ló.

Ma reggel néztem meg a Táltosember: Sha-mas vs Ikarus című darabot és azóta azon gondolkodom, miért nem hirdetik jobban ezeket a filmeket? Ez a film hihetetlen: Ikarus buszok esznek embert, a napig akarnak szállni és elpusztítani azt. De jön a hétköznapi szuperhős (szigorúan a gyerekének mesélt estimese után válik szuperhőssé), és harcba száll a gonosszal. Minden a helyén van: akció, jó és rossz harca, buliba vágyó tini, különös égi jelenség, hétköznapi hős, és a végén: szerelmes csók. Még jó, hogy a taxidermiás Pálfi György rendezi majd a Toldi-filmet is (innen a filmötlet egyébként). A képi világ is nagyon jó.

Tovább is van!

Évekkel ezelőtt, egy film előtt vetítették a Before Dawnt. Hajnal előtt. Egyetlen jelenetben mutatja meg Kenyeres Bálint rendező azt, hogyan próbálnak meg bevándorlók átjutni a határon. Valahol Európa szélén. Az Index írt a hazánkba igyekvő bevándorlókról egy nagyon jó riportot: a Schengeni határig könnyű, azon túl lehetetlen. A filmben talán mégsem.

Engem Lars von Trier Melancholiájára emlékeztet a film: a képek, a természet, a lassúság, a szépség. A szomorúság. (Nagyon rossz minőségű ez a felvétel, ha tudjátok, HD-ben nézzétek meg a Before Dawnt.)

Erdély, székely humor, legenda. Fantasztikus tájszólásban, sok szexszel, ötletes megvalósításban: fűrészelés, “tejfel lesz-e rajta? – ha teszel…” A férj “lóé” változik minden éjjel, az asszony meg egész éjjel hajtja. A természet lágy ölén. Ravasz emberek ezek a hegyi népek, csak aztán baj ne legyen belőle.

Ti miket szerettek a rövidek közül?

Kövessetek minket Facebookon és Twitteren!