Csak azért is utolsók vagyunk! Angolból is.

Nemrég írtunk a kormány nyelvtanulással kapcsolatos szerencsétlenkedéseiről, amik úgy tűnik azóta is visszhangokat keltenek egyesek tumblr-világában.

Rajcsányi Gellért például felfedezte, hogy míg kontinenstársainak legtöbbje simán felturbózhatja a statisztikáit azzal, hogy bemond egy-egy rokon nyelvet, amit valamilyen fokon beszél (cseh a szlovákot stb.), vagy könnyen megtanult, addig mi bezzeg, hüpp-hüpp, mégsem mondhatjuk, hogy makogunk kicsit finnül vagy votyákul. Így a felmérés, kérem, csal, mondhatni kettős mércét alkalmaz. Pedig mi nem is indoeurópaiak vagyunk, úgyám.

Hátkéremszépen.

A finnek meg az észtek – meg lehet nézni.

Mondjuk hogy a germán nyelvek kölcsönös érthetőségénél mire gondolt a főszerkesztő-helyettes, azt megtippelni sem merem. De hagyjuk is magára szerzőnket, nem lesz itt szükség tippelgetésre.

Ugyanis.

Megnéztem, hogy a Rajcsányi (és a fent linkelt bejegyzésem) által is idézett Eurobarometer felmérés szerint mekkora arányban beszélnek angolul az emberek az egyes európai országokban, illetve mennyire gondolják úgy honfitársaink és egyéb európaiak, hogy érdemes nyelvet tanulni puszta kedvtelésből, vagy azért, hogy megismerhessenek külföldieket.

Voilà.

Surprise, surprise.

Ha mindenki leült, akkor elárulom, hogy angoltudásunkat és nyelvtanulási kedvünket tekintve is utolsók vagyunk. Az meg csak természetes, hogy a külföldieket leszarjuk, bár engem azért az meglepett, hogy ennyire (ld. utolsó grafikon).

Nem meglepő módon a legtöbben úgy gondolják, hogy a nyelvtanulás elsődleges célja, hogy az ember munkát kapjon – külföldön. A spanyolok (79%), görögök (73%) és litvánok (72%) után nálunk a legmagasabb ez az arány (71%).

A magyarokat tehát amellett, hogy nem beszélnek idegen nyelveket az is visszatartja attól, hogy megtanuljanak egyet, és lelépjenek, hogy nem bírják a köcsög pirézeket.

Szomorú.

Sok érdekesség van még a jelentésben, ha beleolvasgat valaki, addig meg olvassatok inkább Nyestet, azok nem olyan kocanyelvészek, mint én, vagy akik még nálam is inkább.