Egyéb

Kisvakond és a médiatudatosság

Ezen a héten megismerhettük Hoffmann Rózsa értékes gondolatait a médiatudatosságról. Az államtitkár asszony az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet konferenciáján vett részt, majd elmondta többek közt, hogy nem kéne annyi panaszkodó pedagógust mutogatni a médiában.

Előbb megdicsérte saját államtitkársága háttérintézményét a jó érzékkel megválasztott témáért, majd ismertette, hogyan lehet a diákságot tudatos médiafogyasztásra nevelni. „Nyilván nem direkt módszerrel, hanem az értékek, a jónak, a szépnek, az igaznak a felmutatásával, annak megmutatásával, hogy a médiumok is tudnak sugározni értékes, szép, esztétikailag látványos filmeket, bejátszásokat, amelyeket a gyerekekkel együtt lehet elemezni, és ez beleivódik a személyiségükbe, viszik magukkal tovább.”

Mert körülöttünk ugye minden értékes, jó, szép és igaz. Kétségtelen, hogy a világról alkotott tudásunk nagy részéhez a média közvetítésével jutunk. Mégis, ha boldog embereket mutatnak a tévében, attól nem fognak kevesebben éhezni. Pedig folynak erre kísérletek, de sajnos hiába.

Hoffmann Rózsa mondanivalójának második részében átültette a gyakorlatba az elmondottakat. „Az volna a kívánatos, hogy legalábbis a közmédiumok olyan pedagógusképet sugározzanak, amely meghatározó, amely többségi, amely azokat a pedagógusokat mutatja be, akik értékeket közvetítenek, amelyek a jó célokat szolgálják és nem mindig az ellentmondó, a kritizáló és éppen a fanyalgó arcát mutatják be annak a pár száz pedagógusnak, akik mindig voltak, vannak és lesznek.”

Bármennyire fájó, az államtitkár asszony nagyjából pontosan becsüli meg az elégedetlenkedő pedagógusok számát, a nagy többség ugyanis – egzisztenciális félelemből – inkább csendben van. Ha viszont valódi közmédia működne ebben az országban, valaki igazán kiállhatna és átadhatná Hoffmann Rózsának a Kívánságkosár telefonszámát. Egy szép magyarnótát esetleg kérhet, de azt is átgondolja majd a szerkesztőség, hogy szakmailag indokolt-e. De hogy érnének rá erre épp most, mikor Svédországban meg verik a négereket?

Lehetne az is a tudatos médiafogyasztó ismérve, hogy a világot a maga teljességében, pozitívumaival és negatívumaival együtt törekszik megismerni. Nem azért, hogy öncélú kedvtelésből szidhassa az államot és mindenekfelett Orbán Viktort, hanem azért, hogy megértse, mi zajlik körülötte és a problémák elhallgatása helyett akarja a megoldást. Netán tegyen is érte.

Ehhez persze gondolkodni kell. Annál pedig kevésbé bonyolult az a kisvakondi egyszerűségű világkép, hogy ha nem mutatunk elégedetlen pedagógust, akkor nincs is probléma. Megoldottuk ezt is, mint a hajléktalankérdést. Mehetünk tovább.

Megosztás