„A háromszemélyű egy Istenben élő teljesség nagy kalandjának a visszhangja”

Családellenes marxista összeesküvés, az emberi természet ellen küzdő genderfeministák és a családot tagadó baloldali ideológia. Frivaldszky János írta a Pázmány jogi karán használt jogelmélet tankönyvet, ebből szemezget Németh Ádám Géza, mai vendégszerzőnk. Akik „csak” élettársak, és nem házasodnak össze, azok vadházasságban élnek? A könyvben persze előjön a természetellenes homoszexuális kapcsolat, aminek házasságként való elismerése a házasságot magát semmisítené meg.

Őszintén megmondom, nagyon meglepődtem, amikor a kezembe került Frivaldszky János: A jogfilozófia alapvető kérdései és elemei (Budapest: Szent István Társulat, 2011) című könyve. Nem, ez nem lehet kötelező tananyag. Rosszabb pillanataiban megírta ezeket a furcsa tanulmányokat, de olyan egyetem nincs, ahol ez a kötelező oktatás része lehet. A Pázmány egy korrekt intézmény, biztos vagyok benne, hogy nem tűrik a homofóbiát, és a kirekesztés bármilyen formáját, és nem várják el a diáktól, hogy a vizsgán olyanokat mondjon hogy „a család kizárólag férfi és nő házasságán alapulhat”. Elvégre a Pázmány, bár egyházi fenntartású intézmény, de mégsem medresze, vagy papnövelde és ők is csak belátják, hogy a jog jelenleg sokkal inkább kapcsolódik az állami akarathoz, mint az isteni akarathoz, akármit is jelentsen az.

Abban is naivan hittem, hogy a társadalomtudományok művelői, ha nem is valósítják azt meg, de legalábbis törekszenek a Max Weber-i értelemben vett értékmentességre, még akkor is, ha történetesen a Pázmányon oktatnak, illetve kutatnak.

A Frivaldszky-féle tankönyv mindezekre a prekoncepciókra csúnyán rácáfolni látszik. Röviden megfogalmazva vállalhatatlan állítások szerepelnek benne, amelyek mellőzik a tudományosságnak a látszatát is, és a jogelmélet oktatását politikai ideológiák diákokba plántálására használják fel, amely nagyon veszélyes irány. Véleményem szerint a jogelmélet oktatás, ha másra nem is, arra biztos, hogy jó, hogy a hallgató legalább elgondolkodik, hogy mennyire relatív minden dolog a világban, ha ilyen elképesztő mennyiségű elméleti munka született csupán arról, hogy mi is az a jog, és mire szolgál, és hogy is viszonyul a társadalomhoz. Ezzel az írással nem akarok választ adni igazából semmire, csupán annyit szeretnék elérni, hogy néhányan elolvassák a könyvből citált idézeteket, és legalább egy kicsit elgondolkodjanak, hogy egész biztosan jó tendencia-e, hogy nem elég az, hogy életünknek lassan minden területe át van politizálva, de még az egyetemi oktatást is ideológiák szolgálatába kívánjuk állítani. Illetve egy konkrét ideológia szolgálatába, a választási lehetőség felkínálása nélkül.

Az alábbiakban idézeteket közlök a könyvből, néhányat kommentálok, néhányat csak ismertetek:

„a család az emberi önazonosság kialakulásának elsődleges intézményi kerete.” (53. oldal)

„A nyugati marxista gondolkodók éppen a családot látják a legveszedelmesebb intézménynek.” (52. oldal)

„A marxista-engelsiánus eszmék visszaköszönnek a kortárs genderfeminista törekvésekben, amelyek nem a normális működés mellett előforduló konfliktusokat kívánják feltárni, hanem a házasság és a család intézményét akarják problematizálni, és kritikailag dekonstruálni azáltal, hogy az azok alapját jelentő nemek között különbségeket, s az azokra épült szerepeket kívánják delegitimálni. A genderfeminizmus így hadat üzen az elnyomás legfőbb forrása ellen, a heteroszexuális kapcsolaton nyugvó házasság, és család ellen.” (52. oldal)

„A házasság és a család a posztmodern korban általánosan érezhető intézményelleneségnek esik áldozatul, amely beállítottságának jobbára baloldali ideológiai gyökerei vannak.” (53. oldal)

Már a fent idézett részekből kiviláglik, hogy Frivaldszky tanár úr világa a barát-ellenség, jó-rossz dichotómia alapján oszlik fel. Ez a szemléletmód áthatja az egész könyvet, amely furcsa egy jogelmélet tankönyv esetében.

„a már nem vadházasságnak, hanem bizonyos eufemizmussal „együttélésnek” nevezett kapcsolatban a partnerek nem akarják kinyilvánítani kötelékük tartósságának szándékát a nyilvános elköteleződő igennel, mivel nem akarják a házasságot.” (56. oldal)

„…mégis a házasságon alapuló család státuszát utánzó jogi jelleget akarnak…” (56. oldal)

Bár explicite nem írja le, hogy természetellenes a homoszexuálisok szexuális kapcsolata, azonban mégsem marad bennünk sok kétség a szerző véleményét illetően, az ilyen mondatok után:

„Manapság politikailag nem minősül „korrektnek” természetellenesnek tartani a homoszexuális párok együttélését, sőt, ez az emancipáció oda vezetett, hogy paradox módon magát a homoszexuális jellegét jelentéktelenítik el.” (59. oldal)

„A házasságszerű kapcsolatban élni kívánó homoszexuális személyek kapcsolatai a heteroszexuális személyek együttélésével szemben strukturálisan nem képesek a házasság utánzásárára” (59. oldal)

„A heteroszexuális és a homoszexuálisok között az érzelmi szférán túl nincsen semmiféle azonosság elem, olyan egyenlőség, amit a jog intézményesíteni tudna.” (59. oldal)

„Ha viszont a jogalkotó egyenlő védelemben részesít természetük szerint nem egyenlő relációkat, akkor ezzel a természete szerint kiemelkedő védelmet érdemlő intézményt, azaz a házasságot veszélyezteti.” (59. oldal)

Sajnálatos módon ezt a megállapítást nem indokolja meg a szerző, pedig erről roppant érdekes vitát lehetett volna folytatni.

„A házasságszerű kapcsolatok megkreálása a homoszexuálisok számára csak azt jelentené, hogy a jogot azon szerepekre való eljutás elősegítésére próbálják meg felhasználni, amivé válni szeretnének, de nem tudnak.” (59. oldal)

„Miért kellene a szexuális jellegű magánkapcsolatoknak, mikor a szexualitás magánjellegét manapság szigorúan védi mindenki, közüggyé válni, s jogi elismerést is kapnia (…), a barátság sem jogiasítható el magánjellegében, minthogy a jog számára nincs relevanciája.” (59. oldal)

„A baj nem abban van, hogy a homoszexuális párok házassága strukturálisan utánozza a házasságot, mint példáual a heteroszexuálisok élettársi együttélése, hanem, hogy misztifikálva teszi ezt, erős ideológiai támogatottsággal. Ezen utánzásnak azonban semmilyen valós alapja nincs a homoszexuális pároknál a különböző nemi jelleg hiánya miatt, így nem válik kapcsolatok kvázi-házasság szerűvé a mímelés révén. Márpedig a pozitív jog a dolgok valós természetét kell, hogy érvényre jutassa.” (60. oldal)

„A genderfeminizmus család-dekonstrukciós programja” címmela jogelmélet szempontjából egyébként kevéssé releváns mozgalomnak négy oldalt is szám a szerző. Még egyszer felhívom a figyelmet, hogy egy tankönyvről van szó! Megállapítja, hogy, mivel a genderfeminista mozgalom a család ellen küzd,

„…így tulajdonképpen az emberi természet ellen folytatja küzdelmét” (60. oldal)

A genderfeminizmus képviselői az ideális társadalmat olyannak képzelik a szerző szerint, amelyben

„az emberiség (…) majd végre visszatérhet a természetesen perverz polimorf szexualitás állapotához, ami az ő szemükben meg fogja valósítani az igazi egyenlőséget” (60. oldal)

„az emberi természettel –meggyőződésünk szerint– teljesen ellentétes nézeteket valló radikális poszt-marxista ideológia szerint a nemi különbségeket, és ezzel együtt a jelenlegi nemeket is fel kell tehát számolni, hogy mindenki a maga kedve és választása szerint alakíthassa ki saját nemi identitását és társadalmi szerepét.” (60. oldal)

„…a genderfeministák szerint a marxizmus azzal, hogy a gazdasági tényezőkre és megoldásokra helyezte a hangsúlyt, igen helytelenül nem intézett közvetlen támadást a család ellen, márpedig ez az intézmény az osztályok létezésének igazi oka…” (62. oldal)

Frivaldszky végezetül idéz Angelo Scola, Férfi + nő című nagysikerű könyvéből:

„A másik iránti szükség/vágyakozás, amelyet én férfiként vagy nőként megtapasztalok, nem hendikep, hiányosság jele, hanem inkább a háromszemélyű egy Istenben élő teljesség nagy kalandjának a visszhangja, hiszen az Ő hasonlatosságára vagyunk teremtve.” (63. oldal)

A fenti idézetek alapján mindenki döntse el saját ízlése szerint, hogy beleférhet-e egy bár nem állami, de az államhoz a jog révén nagyon erősen kötődő intézmény oktatási programjába, hogy ilyen módon folytassák az oktatást. Szerintem ez nem jogi oktatás, hanem egy nézetet támogató propaganda , ami nem serkent vitára. Elvégre mégiscsak gondolkodó emberek vagyunk.

Megjegyzés: 2013 -ban megjelent a könyv újabb kiadása, így hivatalosan már nem a 2011-es kiadás képezi az oktatás anyagát. Az új kiadású könyvet nem állt módomban megszerezni. Tudtommal a hallgatók jelentős része továbbra is a korábbi kiadás alapján készült jegyzetből készül a Jogelmélet 2 vizsgára. A megjelölt oldalszámoktól egy-két oldalnyi eltérés lehet.

Kép ​innen.