A pedagógus-életpályamodellnek köze nincs a valósághoz

A pedagógus-életpályamodellt érte már hideg és meleg is, de jóval kevesebb hangsúly helyeződik arra, hogy a jelenleg hatályos rendszer hogyan érinti a pályakezdő pedagógusokat. Ők a rendszer azon tagjai, akik még csak kopogtatnak a Czunyiné államtitkár szerint “egzisztenciális biztonságot” kínáló modellnek a kapuján. Cikkünkben olyan pályakezdő pedagógusokat szólaltatunk meg, akik az álláskeresés és munkábaállás árnyoldalairól mesélnek.

A pedagógusok előmeneteli rendszerét többek között a 326/2013-as kormányrendelet szabályozza részletesen. E szerint azok a személyek, akik a pedagógusi  munkakör betöltéséhez előírt végzettséggel és szakképzettséggel rendelkeznek, valamint két évnél kevesebb szakmai gyakorlattal rendelkeznek, gyakornoknak minősülnek a munkába állástól számított két évig. Ebbe a két évbe ugyan beleszámít a korábban megszerzett tanítási tapasztalat is, de a valóság inkább az, hogy a határozott időre szóló munkaviszony időtartama rövidebb, mint a gyakornok számára szükséges két év, így arra még rá kell majd dolgoznia a pályakezdőnek.

A hatályos jogszabályok alapján 2015 szeptemberéig a gyakornokokra, pedagógus 1. és 2. fokozatú tanárokra az alábbi bértábla szerinti fizetés érvényes. E szerint a cikkünkben megszólaltatott pályakezdő pedagógusokat a végzettségük szerint bruttó 182 294 Ft illetné meg, amennyiben a koncepció szerint kívánatos teljes állásban foglalkoztatnák őket.

Arról írtunk már, hogy amennyiben figyelembe vesszük az elmúlt tíz év inflációját, akkor a kormányzati fizetésemeléssel a tanárok annyit keresnek mint kb. tíz éve. Ettől most eltekintve a hangsúly a cikkben azon lesz, hogy a fizetésemelés és a modell koncepciója hogyan valósul meg a pályakezdők esetében. Nem igényel sok magyarázatot az, hogy a gyakornokok a pedagógus-életpályamodell kezdő láncszemei, így a fenntarthatóság szempontjából nagyon nem mindegy, hogy ők biztonsággal bekerülnek-e és hosszútávon bent is maradnak-e a rendszerben.

„Én csak dolgozni akarok, meg élni valamiből, de nem hagyják”

Zoltán egy szegedi gimnáziumban dolgozik óraadó nyelvtanárként. Megbízási szerződéssel tanít heti kevesebb mint 10 órát, megtartott óránként nettó 1406 forintért. Ezzel a szerződéssel a “legjobb” hónapokban is maximum nettó 50 ezer forintot tudott keresni. Azért mondta, hogy csak a legjobb hónapokban kereste meg ezt a pénzt, mert a tőle kívül álló okokból elmaradt órákért nem kap pénzt. Ide tartoznak a nemzeti ünnepek vagy egyéb szünetből fakadó okokból elmaradt órák. A megbízási szerződés másik árnyoldala, hogy a munkaviszonya szeptember 1-től június 30-ig tart, míg a nyári hónapokra egyáltalán nem foglalkoztatják, így most nyáron is teljes bevételkieséssel kellett számolnia.

A rendelet szerint a gyakornokok kötelező óraszáma 20 óra hetente, ezen felül viszont nem vállalhatnak több órát. A Pedagógus 1. fokozatban a kötelező óraszám már 22 óra, ehhez adódik még 4 óra, ami nem kötelező. Ez a 4 óra többek között arra való, hogy ha valaki végigvisz egy osztályt, aminek mondjuk 11-ben 3-ról 4-re nő az óraszáma, akkor ne kelljen tanárt váltani. Ez lenne a modell koncepciója.

Spórol és kizsigerel az új rendszer

A koncepcióval szemben a valóság azonban az, hogy ha például van egy tantárgyra 5 Pedagógus 1. fokozatú tanár, és abból a tantárgyból (például idegen nyelvek vagy szakiskolákban és szakképzőkben a kötelező szakmai tárgyak) 130 óra van összesen az osztályokra, akkor az 5 tanár összóraszámát teljesen feltöltik és heti 26 órát tartanak meg. A probléma abból adódik, hogy a pályakezdőknek a kötelező óraszám 20 óra, és azon felül nem vállalhatnak órát, így 20 óráért kevés az esély, hogy az iskola felvesz egy gyakornokot a minimum 22 órát igénylő teljes állásba. Azonban, ha ha egy teljes állású pályakezdővel könnyítenének az öt tanár terhelésén, akkor több ember lenne ugyanarra a feladatra, és több idő jutna az egyéb pedagógiai tevékenységek ellátására, szakkörökre is.

Ez a tehermentesítés Zoltán szerint azért is bukik meg, mert az egész rendszer beállt a takarékoskodásra, így ha a maximális 26 órán van egy tanár, akkor is azt a fizetést kapja meg, mintha 22 órán lenne, így nem kell fizetni egy hatodik embernek, aki esetleg tehermentesíthetne. „A kimaradó pár órát oldják meg óraadó gyakornokokkal” – ennek árnyoldaláról beszélt Zoltán.  A munkaerő terhelhetősége, a fiatal pályakezdők előmenetele, és nem utolsósorban a gyerekek érdeke pedig háttérbe szorul ebben a rendszerben.

“Akkor én sem tudok majd mást felmutatni, csak a középső ujjamat.”

A megbízási szerződéses gyakornokok rémálma ott kezdődik, hogy ha egy Pedagógus 1. fokozatú tanár elmegy szülni, vagy felmond, és a helyére kell ember, akkor gyakornokot azért nem fognak felvenni, mert nem tudják betölteni vele a hiányzó óraszámot. De a gyakornokoknak is ketyeg az óra, kell a két év, meg a szigorú minősítési eljárás ahhoz, hogy Pedagógus 1. fokozatba kerüljenek. ”De kérdem én, hogyan lehetséges ez, amikor sehova sem fognak felvenni?”

Zoltán szerint ezért nem kell azon csodálkozni, hogy hányan hagyják ott a pályát már közvetlenül az elején. “Pár év és majd mindenki mérgelődni fog, hogy hol vannak a tanárok, amikor kellenének? Hát akkor én sem tudok majd mást felmutatni, csak a középső ujjamat.”

“Imádok gyerekekkel dolgozni, de a lehetőséget sem adják meg erre.”

Éva szintén óraadó tanérként gyakornokoskodik másfél éve egy szegedi szakközépiskolában magyar-történelem szakos tanárként. A fizetése bruttó 2000 forint. A gyakornoksága első félévében heti 4 órára alkalmazták csak, ami nem érte el a gyakornokok számára 1 év alatt letanítandó óraszámot, így az első évben nem is ketyegett a gyakornoki ideje. A következő évben már heti 10 órát is tudott dolgozni, ami a modell szempontjából jobb helyzet, viszont havonta így sem keresett nettó 60 ezer forintnál többet. Őt is megbízási szerződéssel alkalmazták, így a nyári hónapokra munka és fizetés nélkül maradt. Jelenleg egy virágboltban dolgozik, hogy fenn tudja magát tartani szeptemberig.

Azt is fontos kiemelni, hogy a megbízási szerződés esetében, amely heti 10 óra tanítást jelent (heti 11 órától már félállásban veszik fel a gyakornokot) az elvégzendő feladatok túlnyúlnak a tényleges heti 10 órán. Egy magyar-történelem szakos tanár esetében egy-egy esszé javítása hallgatónként 20 percet is igénybe vehet, amely egy 30 fős osztály esetében már nem kis munka. Ezen túl Éva elmondása szerint „kötelezően” ajánlottan érdemes részt venni a nevelőtestületi értekezleteken, ahol katalógus is van, miközben a megbízási szerződés ezt nem teszi kötelezővé, illetve fogadóórát sem kötelező megadni, holott ez a valóságban kikényszeríthető, mert a szülőnek joga van ahhoz, hogy bármely pedagógussal beszéljen. Egy kezdő tanár esetében az órákra és a számonkérésekre való készülés sem megy még rutinosan, így a kötelező tanított óraszámmal heti 25-30 órára is felkúszik a munkaórák száma. Ez önmagában nem lenne probléma, de a heti 10 órával számolt fizetéssel együtt ez közel lehetetlenné teszi a tanárok számára, hogy egy fizetésből megéljenek, illetve hogy valamilyen mellékálláshoz folyamodjanak a gyakornokság mellett.

“Ne akarj gyereket vállalni!”

Adél arról mesélt, hogy az egyik állásinterjún, amíg várakozott, hogy behívják a felvételi elbeszélgetésre, melléült egy idősebb hölgy, és bemutatkozás nélkül szóba elegyedett vele. Személyes kérdéseket tett fel, hogy miért szeretne magyartanárként ott tanítani, és hogy 28 évesen nem szeretne-e már gyermeket vállalni. Adélnak ekkor megkondult a fejében a vészharang, és a rossz érzése be is bizonyosodott. Kiderült, hogy az iskola igazgatója tette fel a kérdéseit még az állásinterjú előtt. “Bármilyen állásinterjúra mész, mindig mondd azt, hogy nem akarsz gyereket vállalni!”-mosolyogta el magát némi keserűséggel a szemében.

“Szóval a gyakorlaton kívül nem tanítottál még soha?”

Dóra 2014 januárjában végzett szintén magyar-történelem mesterszakos tanárként. Az egyetem elvégzése után rögtön nem sikerült elhelyezkednie tanárként, mert a mesterképzés keresztfélévvel zárult és januárban nehezebb volt a munkakeresés. Jelentkezett néhány helyre, de nem járt sikerrel. Ekkor még lelkes volt és úgy gondolta, hogy bárhol szívesen tanítana, ezért Szegedről hazaköltözött egy kis településre a szüleihez az álláskeresés idejére.

Később, az otthonától 200 km-re behívtak egy vidéki város általános iskolájába állásinterjúra. „Az interjúra nagyon sok jelentkező volt. Mikor beültem a tanári szobába, az egyik pedagógus megszólított, de egyből tegezéssel indított: „Te jössz majd a helyemre…” – Egy 60 év körüli mogorva nő volt, aki ezt a mondatot nyeglén odavetette nekem. Csak bámultam rá.” „És tanítottál már iskolában?” -kérdezett tovább a nő. „Azt feleltem, hogy igen, a gyakorlatot Szegeden végeztem. Gúnyosan így reagált:” „Szóval a gyakorlaton kívül nem tanítottál még soha? Azt hiszed, hogy a gyerekek mindenhol olyanok, mint a gyakorló iskolákban?” Visszakérdeztem: „Miért, milyenek a gyerekek?” Erre azonban már nem kapott választ.

Az interjú a szokásos módon zajlott, az“érdekesebb” része inkább az volt, amikor az interjúztatók azon csodálkoztak, hogy tanítás helyett miért nem a nyelvekkel foglalkozik inkább, ha már három nyelven beszél.

“Elegem lett. Valószínűleg nem ez az én utam.“

Pár hónappal a végzést követően Budapesten kapott munkát, ahová a nyelvtudása miatt is vették fel. “Továbbra is jelentkeztem tanári állásokra, de ezúttal Budapesten. Nem hívtak be interjúra, a pályázás után egy hónappal a visszautasító sablon emaileket kaptam válaszul.” Március óta ügyintézőként kezdett el dolgozni. A további próbálkozások lesújtó tapasztalata az volt, hogy az általános iskolákban a gyakornoki programra és a pedagógus-életpályamodellre hivatkozva utasították el mondván, hogy határozott időre, egy évre és főállásban nem tudják őt alkalmazni.

Két év gyakornokság egy mentortanárral és a megbízási szerződéses alkalmazások miatt lényegesen alacsonyabb fizetéssel sokakat elriaszt a pályáról már a legelején. Kevesek engedhetik meg maguknak azt anyagilag, hogy ennyi ideig csak a gyakornokságra tudjanak koncentrálni, és így minőségi tanítási gyakorlatot szerezzenek. A főállású gyakornoki státusz sokaknak leginkább csak álom, a valóság az inkább a félállásban vagy a megbízási szerződéssel való alkalmazás mindazoknak a negatív velejárójával együtt. A kiszámíthatatlan óraadói állások miatt ráadásul a törvényileg meghatározott két év a gyakornokok önhibáján kívül meg is hosszabbodhat, ha nem érnek el egy meghatározott ledolgozandó óraszámot, amely szintén fokozhatja a pályaelhagyást.

“Nekem és sok társamnak nem éri meg a pedagógus- életpályamodell szerinti tanítás. Két év nyomort nem akar senki bevállalni” – mondta Dóra.

Lehotai Orsolya

Szerk.: A cikkben szereplő emberek mind jelenleg is álláskereső személyek, akik őszintén nyilatkoztak az eddigi tapasztalataikról azzal a feltétellel, hogy megváltoztatjuk a nevüket és személyes adataikat.

Unod az olvasást? Támogass minket, hogy még több videót készíthessünk neked! Mire van szükségünk? Egy Sennheiser EW 100 ENG G3-as szettre és egy MD 46 DYNAMIC mikrofonra 206.550 Forint és 63.675 Forint, azaz összesen 270.225 Forint értékben.
PayPalos utaláshoz kattints IDE, ha a hagyományos utalást választod, akkor „atlatszo.hu Nonprofit Kft. 12011265-01424900-00100007”, de fontos, hogy a közlemény rovatban szerepeljen az „Átlátszó Oktatás” megjelölés. Postai csekken keresztül is támogathattok minket, csak írjátok meg a postacímeteket az [email protected], ahová postázhatjuk.
A megcélzott összegen felül beérkező adományokat a szerkesztőség további kiadásainak finanszírozására fordítjuk.

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 1257 új előfizetőre van szükségünk ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.