Párttag ne legyen HÖKös – interjú Kiss Edinával, az ELTE EHÖK új elnökével

Megválasztásának alkalmából készítettünk interjút az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Hallgatói Önkormányzatának új elnökével, Kiss Edinával. Az egyetemi HÖK élén Zaránd Pétert váltó korábbi kabinetfőnök szerint a HÖK válságát lehet kezelni a hallgatókra való koncentrálással és az egyetemi identitás újraépítésével, a párttagoknak pedig nincs helye a HÖK-ön belül.

Mi késztet valakit arra, hogy ELTE EHÖK elnök legyen, most, 2015-ben?

2009-ben kezdtem a Hallgatói Önkormányzatban dolgozni, akkor még a Társadalomtudományi Karon. Zaránd Péter kabinetfőnöke voltam két évig, december környékén kezdtem el gondolkodni, merre tovább. Az igazság az, hogy sokat gondolkodtam rajta, hogy lehet, hogy feltettem már az i-re a pontot és legyen az utolsó év ez, de ahogy telt-múlt az idő, az őszi történések és a felsőoktatást alakító tényezők miatt elkezdtek célok és ötletek megfogalmazódni a fejemben. Azt gondolom, hogy ez nyilván egy nagy kihívás bárkinek, és pláne egy nagy kihívás jelenleg, amikor ebben a helyzetben van a hallgatói önkormányzat.

Beadtam a pályázatot és őszintén bíztam benne, hogy tudja támogatni a Küldöttgyűlés – hálisten ez így is lett, elég erős támogatást kaptam. Alapvetően közvetlen embernek tartom magam, tudok minden tisztségviselő felé fordulni, és azokat az igényeket vagy ötleteket amik bennük megfogalmazódnak, azokat nem csak felrakom a polcra nézegetni, amíg el nem tűnik onnan, hanem értelmes keretek között próbálom hasznosítani. A motivációm pedig egész egyszerű, nagyon apró lépésekben haladok előre, sok év után pedig azt gondoltam, most vagyok kész olyan felelősség vállalására, amire azt tudom én is mondani, hogy nem ímmel-ámmal vagyok benne, hanem teljes vállszélességgel.

A programodban írtad, hogy azt az utat szeretnéd folytatni, amelynek alapköveit Zaránd Péter fektette le. Nekem két benyomásom van Zaránd útjáról, az egyik az Átlátszó Oktatás által megnyert perek az ösztöndíjakról, a másik a Hallgatói Önkormányzatok megbénulása az Egyetem gólyatáboraiban történt nemi erőszakok kapcsán. Feltételezem, hogy egy másik utat vizionálsz, de akkor mi ez pontosan?

Az ösztöndíj-nyilvánosság kapcsán fontos tisztázni, hogy a HÖK önmagában nem teheti közzé az ösztöndíjakat. A nemzeti felsőoktatásról szóló törvény szerint az adatgazda az egyetem, ők szedik össze adatigénylések esetén is, ez nem a HÖK-nél köt ki. Az útválasztásom kapcsán: tavasszal az elnökségi üléseken beszéltünk erről, mit szeretnénk, ki szeretné passzívan vagy aktívan közzétenni az ösztöndíjakat, mi az, amit mindenki magáénak tud vallani. Már akkor körvonalazódott, hogy vannak részönkormányzatok, akik a teljes nyilvánosság mellett vannak, és vannak akik nyilván adminisztrációs dolgok miatt egyszerűbbnek tartanák, hogy a tisztségekhez kapcsolódva legyenek közzétéve a tiszteletdíjak. Én ősszel mindenképpen szeretnék egy döntést az Elnökség részéről, hogy melyik utat válasszuk. A magam részéről nem zárkózom el, hogy nyilvánossá tegyük a dolgokat. A Hallgatói Követelményrendszer módosítása megteremtette a lehetőséget arra, hogy ezeket az adatokat nyilvánosan lehessen kezelni, ezt a problémát feloldottuk. Másrészt az elmúlt években amilyen irányba haladtak az ösztöndíjak, az egy nagyon jó irány: nagyon sok ösztöndíjunk pályázata lett pontrendszeres, ezzel nem is szeretnék megállni, más pályázatokat is ilyenné kell tenni; pontosan azért, hogy a hallgató számára is átlátható, érthető legyen, és minél objektívebb lehessen a bírálat. Úgy tiszta, ha mindenkire ugyanazon pontrendszer vonatkozik. Nyilván ezt azoknál az ösztöndíjaknál lehet megcsinálni, ahol megengedi a szabályzás. Erre a legjobb példa a sportösztöndíj, nagyon szeretném ha ezt így alakítanánk át.

Elképzelhetőnek tartasz-e egy egységes formarendszert például a HÖKös gazdálkodások nyilvánossá tételére? Mert jelenleg hatalmas különbségek tapasztalhatók. Vannak olyan karok, ahol az utolsó grafitceruzáig elszámolják a kiadásokat, de például ott van mondjuk a jogi kar, ahol milliós tételekre írják rá, hogy „irodai kiadás” vagy „szervezési költség”, és egy szellős A4-es oldalban gyakorlatilag le van tudva egy negyedéves gazdálkodás.

Ami működési keretről van költés, azzal el kell számolni az Egyetem felé, és ezzel a fenntartó felé. Nyilván az, hogy egyes részönkormányzatok hogyan számolnak be a saját Küldöttgyűlésük és a hallgatók felé, az a részönkormányzati autonómia része. Mindenképpen előremutatónak tartanám, ha nem annyival intéznénk el például egy vezetőképzőről való beszámolást, hogy tavaszi vagy őszi, hanem lenne írva, hogy mi volt a program, mi zajlott ott, és nem lenne az, hogy egy HÖK-ös vidéki cimborálásnak tűnne. Szerintem ezekhez elkészíteni dokumentumokat vagy beszámolókat, egy olyan embernek, aki tényleg ott volt, annak ez maximum egy óra. Saját példámból indulok ki, az idei ELTE HÖK Vezetőképzőn rengeteg dokumentumot készítettünk, szerkesztettünk, csak össze kell szedni. Bízom benne hogy a részönkormányzatok is így gondolkodnak. Ez például egy artikulálható dolog a gazdasági bizottság felé. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy ez nekünk is jót tesz, mert megbízhatóbbá és átláthatóbbá teszi a szervezetet, ha nem kell magyarázkodnunk, hogy például a harmadik oszlop negyedik sora micsoda.

A másik amit kérdeztél. (az őszi nemi erőszakokkal kapcsolatos események – szerk.)

Inkább a krízishelyzetekre való reagálás.

Nem csak nálunk, hanem országos szinten is mutatkozott, hogy ez egy olyan helyzet volt, amire sem a HÖK, sem az intézmények nem voltak felkészülve. Nem biztos, hogy ez nincs így jól, nem egy átlagos helyzet hála istennek. Nyilván rengeteget tanultunk ebből, tűzvonalból néztem végig az egészet. Sok helyzetben reagáltunk gyorsan, mi is és az Egyetem is, nem mondom, hogy mindig a legmegfelelőbb módon. Azzal, hogy ez a helyzet adódott, sok tapasztalatot szerzett a HÖK. Sokat beszélgettem más intézményekben lévő HÖK-ösökkel, hogy ők hogyan látták és mit csináltak volna másként. Főként olyanokkal, akik kommunikációval foglalkoznak, de olyanokkal is, akiknek nincsen egyetemi érintettségük.

Amin lehet javítani, hogy felkészülten és gyorsan kell reagálni. Olyan tempójú a magyar média, hogy mire egy átlag intézmény, egyetemi vezető, HÖK-ös tisztségviselő reagál, addig eszkalálódik a dolog, és tizenöt másikra kell reagálni egy probléma helyett. És akkor már nem az a kérdés, hogy az Egyetem felvállal-e valamit, vagy nem. A magam részéről azt tudom mondani, hogy kifejezetten stratégiánk ilyen kommunikációra nincs, viszont kiépítettünk a gólyatábori időszakra is egy riadóláncot, mindenki tudja, ki kit hívjon föl és nem várunk arra, hogy X vagy Y majd szól a Rektornak, Dékánnak, akárkinek. És ez a jövőben is tovább fejleszthető, általános riadólánccá, amit használhatunk. Ez fontos, látszódott, hogy ez hiányzott.

Hangsúlyt fektettél a programodban egy úgynevezett „ELTE-identitás” létrehozására, ugye azért ha nem csal az emlékezetem, huszonháromezer hallgatót képviselsz, ami elég komoly szám, majdnem kitesznek egy választókerületet. Hogy lehet most 2015-ben egy egyetemi identitást létrehozni, akár az őszi események fényében, akár úgy, hogy kis túlzással élve egymást érik a felsőoktatásban a balhék, akár állami, akár egyetemi szinten? Folyamatos a forráskivonás, és nemrég jöttek ki az új felsőoktatási nemzetközi rangsorok (QS, Shanghai), ahol az ELTE a legjobb hatszázba sem képes bekerülni stabilan.

Ha én itt a Múzeum körút környékén sétálok, és találkozom egy másik eltéssel, megkérdezi, hogy én honnan, miként, azt mondom, hogy TáTK-os vagyok, te azt, hogy ÁJK-s voltál. De ha elmegyek egy fesztiválra, azt mondom, hogy ELTE vagy ELTE TáTK. Az ELTE-identitás nem egy új dolog, ebbe életet kell lehelni, pontosan amiatt, amit mondtál, hogy folyamatosan történnek dolgok, amik befolyásolják azt, hogy kiben milyen érzést kelt, hogy eltés, milyen érzései vannak az ELTE-vel kapcsolatban.

Mert igenis lehet büszkének lenni eltésként, mert egy patinás, nagy múltú intézmény, de nyilván abból adódóan, hogy az egyik legnagyobb, sok minden történik, ami ezt átírja, felülírja, és ez nyilván nehéz. Ezt nem csak a hallgatókban kell erősíteni, hanem az oktatókban is. Szomorú szoktam lenni, amikor olvasok olyan nem jogos hozzászólásokat, amik kritizálják az Egyetemet. Nagyon sok esetben tudok neki helyt adni, nyilván nincs tökéletes intézmény, de amikor olyanokat mondanak, hogy más intézményben bezzeg mi van, az nyilván azért történhet meg, mert nem ismeri az adott hallgató az intézmény felelősségeit és feladatait. De ezeket lehet finomítani.

Nem szeretem a rossz szájízű elitegyetemes hangulatot, ez nem egy jó vonal. Legyünk büszkék arra, hogy eltések vagyunk, de az nem jó senkinek, ha azzal kérkedünk, hogy mi vagyunk az elitek. Ezzel nem akar azonosulni senki, én se, nem vagyok ilyen ember. Úgy látom, kapott az intézmény és az ELTE név egy újabb esélyt, hogy bebizonyítsa, nem véletlenül vagyunk Magyarország egyik legnagyobb intézménye.

Nyilván nagyon sok embernek kellene tenni azért, hogy ez megmaradjon és tovább fejlődjön, ehhez a HÖK egyedül édeskevés. Én azt szeretném és abban bízom, hogy egyébként a kancellária-rendszerrel és azzal, hogy bizonyos szinteken átalakult az Egyetem vezetése, a menedzselés már elkezdődött. Azt kell megteremteni, hogy a hallgatók ne azt mondják, hogy vannak a HÖK-ösök, akik nem csinálnak semmit, hanem kicsit vissza kell térni a hallgatók közé. Könnyen belesüpped az ember a helyzetébe, főleg hogy szociális ügyekkel foglalkoztam régebben és rengeteg hallgatóval beszélgettem, mit és hogyan tudnék neki segíteni; ez eltűnt egyik pillanatról a másikra. Ezeket a dolgokat ki kell alakítani, hogy ne csak egy fej meg egy név legyen, hanem ismerje a hallgató az ő képviselőjét.

Mit gondolsz, van-e helye a politikának az egyetemen?

Nincs.

Nemrég fogadtátok el a Választási Kódexet, ami tiltja, hogy pártok, vagy ezek ifjúsági szervezeteinek tagjai HÖK-ös tisztségviselők legyenek. Ennek ellenére pár perces Google-kereséssel látni, hogy a karok tele vannak olyan HÖK-ösökkel, akik egyben párt- vagy ifjúsági tagozati (IT) tagok és HÖK tisztségviselők. A Kódex viszont nem fűz szankciót és eljárást egy ilyen esethez. Mit tudsz erről a helyzetről mondani?

A Kódexről annyit érdemes tudni, hogy párhuzamosan készült az Etikai Chartával. Ez a jelenlegi HÖOK Elnökség első nagy projektje. A Chartát azért tudom első betűjétől az utolsóig, mert oroszlánrészt vállaltam az elkészítésében, és büszke vagyok rá, hogy megszületett és részese lehettem. Leírtuk azt, amit eddig is tudtunk, hogyan lehet viselkedni,  mit lehet és mit nem, de utána mutatkozott egy igény arra, hogy kéne a későbbi Választási Kódex is, legyen kialakítva az önkormányzatok választási etikája, mit lehet, mit nem.

Az első kérdésre válaszolva, ahogy rávágtam, nincs. Azzal, hogy valaki HÖK-ös, vállal egy közéleti szerepet, és ezek nem összeegyeztethetők. Ha valaki tagja egy pártnak, IT-nek és egyébként őt döntésében vagy érdekvédelmében meghatározza az, hogy egyébként ő melyik párttal szimpatizál, vagy milyen politikai nézeteket tud magáénak, ezt nem lehet.

A szankció hiányára térve: a nyilvánosságnak van egy ereje. Ha valaki párttag, és vállalta a HÖK-ös tisztséget, azt is vállalta, hogy ezek ki fognak derülni. Ez nyilván egy felmenő rendszerben lévő dolog, de onnantól kezdve, hogy egy Küldöttgyűlésen valaki azt mondja, hogy összeférhetetlenségről nem tud és vállalja a jelölést, azzal kimondja, Alapszabály szerint is, hogy ő nem tagja IT-nek vagy pártnak. És ha ezt kimondta, és kiderül, hogy nincs így, tehát nem az Alapszabály szerint működik, a nyilvánosság erejével lehet ezt nagyon jól kezelni. Ha nem tudja betartani a Chartában vagy Kódexben foglaltakat, le kell, hogy mondjon. És szerintem ezt megfelelő komolysággal kell kezelni. a HÖK nincs olyan helyzetben, hogy ímmel-ámmal kezeljen ilyen dolgokat. Ez egy olyan része lehet az egész HÖKös történésnek, ami szépen lassan fog kitisztulni, de ki fog biztosan. Lehet, hogy most még vannak a szervezetben ilyen emberek, de ez szépen lassan kimegy a divatból.

Korábban említetted, hogy le kell vinni a HÖK-öt az emberek közé. Lesz erre kifejezett direktíva vagy cselekvési terv? Egy érzékletes példa: a választásokon teljesen bevett dolog, hogy hivatalos jelölteket indítottak a kurzuson levő HÖK-ösök, saját logót kaptak, saját fotózást rendeztek nekik. Ezzel pedig természetesen nem rendelkeztek a független indulók.Az indoklás pedig az volt, hogy ezek már „összeszokott csapatok”. Arra nem kaptam választ, hogy elsőéveseknél, akik két hete járnak egyetemre, hogy lehet összeszokott a csapat; egy ilyen esetet ki tudsz-e küszöbölni a „HÖK-öt a hallgatók közé” céllal?

Szerintem nem biztos, hogy ez feltétlenül szükséges. Hogyha valaki már tudja azt jelölt korában vállalni, hogy felvesz egy dizájnt a saját képéhez, egy logót vagy borítóképet, mint azok, akik már évek óta itt vannak, akkor azt is vállalja, hogy ő azt az embert fogja támogatni, aki ennek a csapatnak az élén van. Ez nem egy rossz dolog. De azt mindenképpen el kell kerülni, hogy a választásoknál arra koncentráljunk, hogy a mi jelöltjeink érjék el a legtöbb szavazatot. A választásokon arra kell koncentrálni, hogy a részvételi arány minél magasabb legyen. Nem azért, hogy a Rektor vagy a fenntartó előtt erre hivatkozzunk majd, hanem azért, mert az adja meg igazán a legitimációt ahhoz, hogy ez az egész működjön. És ha minimális százalékokkal pengetjük az időt, a választás éppen, hogy meglett, most pedig boldogok vagyunk tőle, hát az nem eredmény. Az a célja annak, hogy egységesen tavaszra lettek rakva a választások, hogy egyszerre lehessen kampányolni a választások, nem pedig az emberek mellett. Az, hogy ki hogy oldja meg a kampányát, a magánügye mindenkinek: hogy ő aztán egyforma képet csinál, és minden kép sarkán ottvan egy „micimackófej”, vagy mindenki függetlenül indul, azt mindenki saját maga tudja.

Saját példát tudok hozni, ugye az EHÖKben mindenki egyéni pályázatot ad le. Viszont az nem titok, hogy amikor én terveztem pályázatot írni, nyilván nem akartam elindulni úgy, hogy nem tudtam, lesz-e gazdasági, szociális, akármilyen jelölt. Ismerem a saját HÖKös társaimat, volt munkatársakat, többi részönkormányzatok embereit, tudtam, hogy vannak olyan tehetséges és tenni akaró kollégák, akik velem hasonló elven működnek és el tudom velük képzelni a munkát. Így leültem velük beszélni, gondoltak-e rá, hogy leadjunk egy közös pályázatot. Ha van a tisztségre még egy pályázó, és oda őt választják meg, nyilván nem örültem volna, de ilyen a demokrácia, ezért szép ez igazán, mert egyébként az egészséges versenyt ki lehetne alakítani ebben, hogy tényleg olyan emberek legyenek, akiket a hallgatók tudnak támogatni; felkészültek, és értenek ahhoz, amit csinálnak. Van kérdés persze, hogy vajon a verseny és a kampány hatására nem lesz-e marketing-jellegű a választás. Aki színesebb-szagosabb fotót tölt fel magáról, az olyan hallgató szemében, aki nem ismeri annyira a HÖK munkáját, nem lesz-e nyerőbb?

Két dolgot szoktam alapelvként tekinteni, amikor a HÖK legitimációjáról beszélünk. Az egyik a választási részvétel, a másik a munka. Ha tényleg van eredménye és miértje a munkámnak, az számomra legitimál engem és a munkatársaimat is, a saját szememben és a hallgatók szemében is. Amikor mutatóba vagy HÖK-elnök vagy bármilyen tisztségviselő, kézzelfogható eredmény nélkül, annak nincs legitimációja és az ilyen emberek idővel el is szokták hagyni a szervezetet, illetve nem mondanám, hogy kirekeszti magából a szervezet őket, de azért szépen lassan lekopnak.

Utolsó, levezető kérdésként a hazai pályára lőném a labdát: szociális támogatási rendszer. Van-e terved abban az irányban, hogy a csalásokat visszaszorítsátok?

A csalásokkal kapcsolatban eszembe jut a cikk, amit nálatok olvastam, és megmondom őszintén, nem tartom szerencsésnek, hogy ennyire részletesen ír a csalások típusairól. De ez nyilván azért van, mert tartok attól, hogy mint a krimisorozatokban a gyilkosságoknál, jó tippet ad arra, hogyan lehet végrehajtani. Bízom benne, hogy nem így lesz.

Azt látom, hogy nem a HÖK-nél van a hiba, hanem ott, hogy rengeteg városi, községi önkormányzatnál elképesztő szinten különböznek az eljáró szervek, munkatársak képesítései, dokumentumok kialakítása. Egyik városban például fizetni kell a hatósági bizonyítványért, hogy hányan lakunk egy háztartásban, a másiknál meg ingyen kiadja a járási hatóság. Ezen a HÖK nem tud változtatni. Nyilván sok esetben tudjuk, mikor csal a hallgató, de van, amikor nem tudunk mit tenni, ott van papírokkal alátámasztva, ő fellebbez, ha nem kapja meg, és jogos a fellebbezés. Erre nem tudok mit mondani, mert próbáltam a bírálói etikai kódex szerint eljárni, de a papírjai egyébként az eljárásrendi dolgoknak megfelelnek.

Hogy lehet visszafogni? Bár azt tudnám mondani, hogy nem tudok olyan magyar segélyezési rendszert, ahol hasonló csalások által kapnak nem jogosult emberek pénzeket. Ez szerintem kicsit magasabb létrafok, mint hogy ebben mi átfogóan tudjunk nagyon nagyot alkotni. Azzal lehet, hogy folyamatosan vizsgáljuk a saját rendszerünket, hogy a pontrendszer jó-e , igazodik vajon a jövedelmekhez? Nyilván ha elavult, könnyen át lehet bújni a kiskapun; tökéletes rendszert pedig nem lehet kialakítani. Hozzá húzót lehet, de ahhoz meg nagyon sok minden kell, illetve ismerni a pályázókat is.

Ezért is szeretném megcsinálni, amit a programban írtam (átfogó egyetemi hallgatói szociális helyzetfelmérés – szerk), mert nem ismerjük a hallgatók helyzetét, csak az államisokét. A költségesekről azt se tudjuk miből élnek. És nem azért vannak azon, mert sok a pénzük, hanem mert pont az ÁJK-n kevés az államis jogász. Azért ne tanuljon valaki adott ágban szakot, mert nincs államis hely? Én ezt egy viccnek tartom és nyilván ha lehetőségünk van rá, meg kell teremteni azt, hogy őket is segítsük és támogassuk, ha ennyivel, hát ennyivel, de ha lehet, többel is.

Kis György Márk

Unod az olvasást? Támogass minket, hogy még több videót készíthessünk neked! Mire van szükségünk? Egy Sennheiser EW 100 ENG G3-as szettre és egy MD 46 DYNAMIC mikrofonra 206.550 Forint és 63.675 Forint, azaz összesen 270.225 Forint értékben.
PayPalos utaláshoz kattints IDE, ha a hagyományos utalást választod, akkor „atlatszo.hu Nonprofit Kft. 12011265-01424900-00100007”, de fontos, hogy a közlemény rovatban szerepeljen az „Átlátszó Oktatás” megjelölés. Postai csekken keresztül is támogathattok minket, csak írjátok meg a postacímeteket az [email protected], ahová postázhatjuk.
A megcélzott összegen felül beérkező adományokat a szerkesztőség további kiadásainak finanszírozására fordítjuk.

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 1257 új előfizetőre van szükségünk ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.