Átlátszó Oktatás

A diákok által készített Átlátszó Oktatás célja, hogy az oktatás és hozzá kapcsolódó területeken harcoljon a nyilvánosságért és az átláthatóságért.
Szivárogtass nekünk: atlatszooktatas[kukac]gmail.com

Egyéb

Vetkőzni már nem kell annyit – így változtak a gólyatáborok

Ami itt történik, az itt is marad. Jórészt ebben a szellemiségben működnek a gólyatáborok, de arról, hogy pontosan mi is az, ami ott marad, a szélesebb közvélemény alig-alig tud valamit. Persze sejtéseink azért lehetnek, mi történik, ha sokszáz otthonról éppen hogy csak kiszabadult fiatalt összezárunk olyan helyekre, ahol a csapból is alkohol folyik, de a tavaly nyáron kiderültekre senki sem volt igazán felkészülve. A bajtársiasság és a cinkos összetartás a gólyatábori botrányok kirobbanása után villámgyorsan párolgott el; egyre többen álltak elő a saját történeteikkel gólyák módszeres leitatásáról, szexuális töltetű játékokról, pszichológiai hadviselésről, szexuális erőszakról. Az általános döbbenetet követően aztán mindenki a gólyatáborok megreformálását ígérte, most megnéztük, tényleg változott-e valami.

4000__ani_6

2014. augusztus 30-án az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán (TÓK) megerőszakoltak egy gólyalányt. Az elkövető egy külsős fotós volt, aki annak ellenére juthatott át a táborszervezők szűrőjén, hogy korábban is voltak már szexuális zaklatással kapcsolatos ügyei. Az eset mindenkit megdöbbentett, a figyelem hirtelen fordult az addig viszonylag elszigetelten működő gólyatáborok felé. Aztán szépen lassan mások is mesélni kezdtek. Olyan gólyatábori erőszakról szóló történetek kerültek elő, amiknek a létezéséről az áldozatokon kívül addig csak néhány ember tudott, olyanok, akik gondosan titkolták a történteket.

Ami ugyanis két, Indexnek megszólaló lány, Mira és Réka történeteiben is feltűnően egybecsengett, az a táborok szervezőinek történtekre adott reakciója. Az ELTE jogi kara (ÁJK) és egy másik, ismeretlen főiskola Hallgatói Önkormányzatának (HÖK) tagjai ugyanis mindkét esetben ahelyett, hogy rendőrt vagy mentőt hívtak volna az áldozatokhoz, akik azonnal hozzájuk fordultak, inkább arról próbálták meggyőzni őket, hogy majd maguk között elrendezik az ügyet, csak botrány ne legyen belőle.

A három megerőszakolt lány esete azonban csak a jéghegy csúcsa. Hamarosan mindenki a hazai gólyatáborok rendszerszintű problémáiról beszélt: a túlnyomó részben férfi szervezők, a gólyák direkt leitatása, a gyakran megalázó és erősen szexuális jellegű feladatok mind olyan faktorok, amik megágyazhatnak a hasonló jellegű bűncselekmények elkövetésének. Király Miklós, az ELTE jogi karának dékánja a vs.hu-nak akkor azt mondta:

A jogi kar gólyatáborában megerőszakolt hallgató ügyében tartott meghallgatásokon nyilvánvaló lett számára, hogy a gólyatáborokban olyan programok folynak, amelyek hozzájárulhattak az ilyen cselekmények elkövetéséhez. A csapatversenyek során a több állomáson is kötelező alkoholfogyasztás és a szexualitás furcsa rítusokban keverednek egymással, ami pedig alkalmas lehet a gátlások feloldására.

A botrányokban többszörösen is érintett ELTE akkor nagy változásokat ígért, de a többi felsőoktatási intézmény gólyatáborai sem úszták meg. Nyilvánvalóvá vált, hogy a gólyatáborok szervezési gyakorlatain alapjaiban kell változtatni. Az ígéretek között szerepelt például a gólyatáborok szervezőinek alaposabb szűrése, az érzékenyítő tréningek szervezése, az ivós és a szexuális jellegű feladatok kigyomlálása, és a tábori pszichológiai tanácsadás is. Megnéztük, milyenek a gólyatáborok lájtosabb kiadásban.

Az ELTE kicsit túltolta

Bár alapvetően több felsőoktatási intézmény gólyatáboraiból is szivárogtak ki meredek sztorik, a botrányok és a támadások középpontjában az ELTE állt. A TÓK-on és az ÁJK-n történt szexuális erőszak után, a két kar idén már nem is tartott gólyatábort, az egyetem többi karán pedig erősen bekeményítettek a hökös szervezők.

2015 nyarán az ELTE Szenátusa új koncepciót fogadott el, amiben részletesen rögzítették a gólyatáborok szervezési kereteit, ezen belül is főleg a hagyományos csoportversenyek feladatainak jellegét. Az új szabályzatban például olyan pontok vannak, mint:

  • A programban nem szerepelhetnek olyan feladatok, amelyek keretében a résztvevők alkoholt fogyasztanak.
  • A programban nem szerepelhetnek olyan feladatok, amelyek a szexualitásra vonatkozó utalást tartalmaznak.
  • Törekedni kell arra, hogy az egyes feladatokban a hallgatók csak önkéntes alapon vegyenek részt. Nem tekinthető önkéntesnek az a részvétel, amely csoportnyomás hatására alakul ki.

Az ELTE táboraiban ráadásul azon kívül, hogy a feladatok során teljesen tiltott volt az ivászat, este 6-ig a büfében a töményeket is sztornózták, csak sört és bort lehetett kapni. A szervezők különböző érzékenyítő tréningeken vettek részt, aminek a szervezésébe többek között a NaNE-t (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) is bevonták, ezen kívül minden táborban volt pszichológus és biztonsági szolgálat is.

Az ELTE tehát látszólag tanult a korábbi évek hibáiból, és sokat tett azért, hogy az ott táborozó gólyák biztonságosabban szórakozhassanak. Néhány résztvevő szerint még egy kicsit talán túl sokat is.

Egy Bölcsésztudományi Karos (BTK) gólya például így összegezte a tapasztalatait:

„Őszintén szólva tényleg annyira odafigyeltek ránk, hogy néha már gyerektáborban éreztük magunkat. Minden feladat után megkérdezték nem sérült-e a lelki világunk, jól érezzük-e magunkat, minden okés-e, ilyesmik. Én elviseltem volna egy kicsit több szívatást.”

A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar táborában is hasonló volt a helyzet:

„Piás feladat egyáltalán nem volt, nem is adtak nekünk inni. Nem volt semmi durva program, de hogy ez jó volt-e így, arról megoszlanak a vélemények. Jól éreztem magam így is, ötletesek voltak a feladatok, de nekem nem okozott volna gondot alkoholt inni, tudom hol a határ. Szerintem, aki gólyatáborba jelentkezik, sejtheti, mivel jár ez, és azért megy, hogy bulizzon.”

Arról persze nem volt szó, hogy egyáltalán ne lehetett volna inni, és az esti bulik sem maradtak el, de a nagy odafigyelés azért láthatóan kétélű fegyver. Egyrészt érthető, hogy az ELTE a tavalyi események után igyekezett minden lehető dolgot megtenni annak érdekében, hogy a táborokból kiküszöbölje a problémás feladatokat, ugyanakkor a 18-19 éves gólyáknak meglehetősen bosszantó tapasztalat lehet, ha a gólyatáborokban magukra vigyázni nem tudó gyerekekként kezelik őket, miközben mindenki más azt sulykolja beléjük, hogy az egyetemmel megkezdődik az önálló, felnőtt életük.

Máshol azért lekerült pár ruha

Az ivós feladatoknak azonban nem áldozott le teljesen, ezekkel kapcsolatban csak az ELTE volt ilyen szigorú, az általunk megkérdezett felsőoktatási intézmények, így például a Budapesti Corvinus Egyetem, A Károli Gáspár Református Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem vagy a győri Széchenyi István Egyetem hökösei is zöld utat adtak az alkoholnak, vagy legalábbis nem tüntették el teljesen a csapatversenyek feladataiból.

Nem úgy a szexuális jellegű feladatokat. A Corvinus például erre vonatkozó kérdésünkre azt válaszolta, hogy „szexuális töltetű játékok korábban sem voltak részei a programnak, meztelenséget kívánó, illetve szexuális feladatok nem szerepeltek egyik gólyatáborban sem”, ami elég érdekes annak fényében, hogy egy régebbi gólyatáborukban a résztvevőknek konkrétan egy műfaszt kellett leszopniuk. Bár a feladatot nem meztelenül kellett végrehajtani, azért az „még így is” kimeríti a szexuális töltet fogalmát.

De ha a múltat magunk mögött hagyjuk is, a Corvinus állítása még az idei gólyatáboraival kapcsolatban sem áll meg teljesen. A bodajki táboruk egyik feladatában a résztvevőknek például egy lesötétített szobában kellett fehérneműre vetkőzniük, bár, mint az egyik résztvevő mondja:

„Nem vitték el a ruhákat, és a lámpákat sem kapcsolták fel, csodálkoztam is.”

A Pető Intézet gólyatáborában is lekerült a textil. Táborozó gólyák beszámolói szerint volt olyan feladat, amiben olajjal leöntött fürdőruhás lányok és fiúk birkóztak egymással, egy másik állomáson pedig levetett ruhákból kellett minél hosszabb láncot alkotni. A Károlin az utóbbi feladatban ráadásul plusz pont járt azért, ha valaki levette az alsónadrágját vagy a melltartóját is.

Mindent lehet, semmit sem muszáj

Fontos persze leszögezni, hogy önmagában az ivós vagy szexuális jellegű feladatokkal semmi baj nincs. Még ha néha szeretik is gyerekként kezelni őket, a gólyák alapvetően akkor is felnőtt, saját ítélőképességgel rendelkező emberek, akik többségében bulizni mennek ezekbe a táborokba, amibe alapjáraton akár bele is férhetne egy-két ilyen feladat is.

A baj akkor kezdődik, mikor ezeket a feladatokat bárki is kényszernek érzi. És bár azt minden táborban hangsúlyozzák, hogy a feladatokban részt venni nem kötelező, azért ez nem olyan egyszerű. A csapatjátékok jellegéből adódóan például gyakran adódhat olyan helyzet, mikor a csapat hátrányba kerül, ha egyik tagja nem vállalja az ivást, vetkőzést, vagy bármi hasonlót. A csoportnyomásnak ellenállni, és kitenni magunkat a csapattársaink haragjának pedig egyáltalán nem olyan könnyű, főleg, hogy a gólyatáborok fő célja a közösségépítés, a leendő szaktársak megismerése. Így aztán a vonakodó delikvens előtt két út áll; vagy vállalja a feladatot, amiben kellemetlenül érzi magát, vagy kiteszi magát a kirekesztés kockázatának. Az utóbbi történt a Károli Gáspár Református Egyetem egyik gólyájával is:

„Nálunk szinte minden feladatban kellett inni, de én egész idő alatt csak egy felest és egy pohár sört ittam, szóval ebből is látszik, hogy végül is nem volt lehetetlen kibújni ezek alól sem, bár nem ment könnyen a dolog, és sok káromkodást meg kibeszélést kaptam miatta.”

Bár ez az eset biztosan nem egyedi, azért ezen a fronton is tapasztalható volt idén némi javulás. Mint azt az egyik corvinusos gólya elmondta, érezhető volt, hogy a tábor szervezőire „felülről elég rendesen rászóltak”, minden feladat előtt hangsúlyozták, csak az vegyen részt, akinek tényleg kedve van. Hasonló, alapvetően pozitív élményekről és szabad légkörről számoltak be más általunk megkérdezett gólyák is:

„Nekem például nagyon szimpatikus volt már az elején, hogy sem a Keletinél, sem a vonaton nem volt itatás, se undorítóan részeg emberek. Az egész táborban fakultatív dolog volt az alkohol, meg igazából bármi. Amihez nem volt kedved, vagy éppen fáradt voltál, azt nem kellett csinálni.”

Megtalálni az arany középutat

Az ELTE gólyatáborainak a példáiból is jól látszik; nehéz minden igénynek eleget tenni. És mivel a központilag szabályozott, uniformizált gólyatáborok rémhíréből végül nem lett semmi, továbbra is minden felsőoktatási intézmény saját belátására volt bízva, változtatott-e valamin a gólyatáborok szervezési gyakorlataiban.

Bár a legtöbb tábor látszólag előnyére változott, még ha különböző mértékben is, voltak azért elég megkérdőjelezhető óvatossági intézkedések is. A már emlegetett Pető Intézet táborában például megtiltották a fotózást, egy résztvevő szerint azzal indokolva ezt, hogy:

„Nem akarják, hogy felrakjunk képeket a netre, mert a sajtó felhasználhatja azokat, és elferdíthetik a valóságot.”

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem és az ELTE egyes karain pedig egyáltalán nem is tartottak gólyatáborokat, helyette orientációs napok voltak, amik ugyan jól sikerültek, de a gólyák szerint akkora közösségépítő erejük azért mégsincs, mint a gólyatáboroknak.

 

Bakó Júlia

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 945 új előfizetőre van szükségünk ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.

Megosztás