Átlátszó Oktatás

A diákok által készített Átlátszó Oktatás célja, hogy az oktatás és hozzá kapcsolódó területeken harcoljon a nyilvánosságért és az átláthatóságért.
Szivárogtass nekünk: atlatszooktatas[kukac]gmail.com

Egyéb

Így telik egy tokiói középiskolás egy napja

Az Aikoku Gakuen privát lányiskola Tokió Edogawa kerületében. 1938-ban alapították, azóta több helyszínen is  oktatnak, sőt egyetemmel is bővült. Az Aikoku intézmények még japán mércével mérve is régimódiak és vonalasak,  ennek ellenére bőven lenne mit tanulnunk tőlük.
tamogatoi_rontgen_jav2
Japánban, a magyar rendszerrel megegyezően, 6 évesen kezdik az iskolát. Az úgynevezett sógakkóban 6 évet töltenek, majd felvételiznek a szó szerint középiskolát jelentő, hároméves csúgakkóba. Ha a diák befejezi a középiskolát, ideálisan 15 éves korában, nem kötelező továbbtanulnia. Amennyiben úgy dönt, hogy folytatja tanulmányait, a kókógakkóban, a „magas iskolában” tanul tovább, ahol 18 évesen leérettségizik. A sógakkók, az elemi iskolák nagyrészt állami kézben vannak, szemben a másik kettővel, ahol már nagyon magas a magánkézben lévő intézmények aránya.

Szabályok tengere

Az Aikokuban nagyon szigorú szabályoknak kell megfelelniük az odajáró diáklányoknak. Nincs telefon, zenelejátszó, szoknyafeltekerés, kötelező a copf, hajgumitól számítva 10 centiméternél hosszabb haj esetén már két külön fonatban kell hordani.

Iskolába már az elektronikus kütyü nélkül kell elindulni, ha valakit például a metrón rajtakapnak zenehallgatáson, intőt kap, ami hatalmas szégyen – ennek ellenére mégis mindenki csinálja.

A japán iskolában kötelező az egyenruha. Van intézmény, ahol csak a fehér ing és a szoknya az előírás, máshol, mint például Aikokuban, minden pontosan meghatározott, az egyenruhákat egy megadott helyről kell beszerezni. Nyáron ez egy rövid ujjú fehér ing, masnival és szoknyával, kék térdzoknival, fekete makkos cipővel és fekete Aikoku-címeres bőrtáskával. Télen csak a felső ruházat változik: kék hosszú ujjú ing, nyakkendő, világosbarna pulóver és sötétkék blézer, a nyakkendőnek megfelelő kockás szegéllyel. A harisnya télen is tilos, a hideg és a hóesés ellenére is. De a szél és a japán tömegközlekedésre jellemző zaklatók ellen a lányok mindig vesznek női alsónadrágot.

Egy átlagos nap

A tanítás 8:30-kor kezdődik. Kivéve kéthetente hétfőnként, mert akkor 20 perccel korábban kell menni. Ugyanis ekkor csapat- és közösségépítés ürügyén fel kell vonulni az összes diáknak az iskola külső tornapályáján, hogy meghallgassák az iskolát érintő híreket az igazgatótól. Rövid torna után, 30-kor megszólal a londoni Big Ben harangtorony jelzése, és elkezdődik a tanítás.

Az iskola épületébe belépve a japán hagyományokhoz híven cipőt kell váltani, minden évfolyamnak más színű a wabakija, azaz a váltócipője: sárga, piros vagy kék csíkos. Ezt követően a diákok a tantermükben lepakolnak, szinte az egész napot ott töltik. Az osztályokat mindig valamilyen növényről vagy színről nevezik el, lehet például őszibarack (momo-gumi) vagy zöld osztály (midori-gumi). A tantermek fala a folyosó felől üvegből készült, egy ügyeletes tanár mindig a folyosón rója a köröket és felügyeli a rendet – óra közben is.

Az Aikoku szakiskola, az odajárók tanulhatnak nővérnek, szakácsnak, üzletasszonynak, vagy járhatnak általános képzésre. A hagyományos tantárgyak, mint a matematika, a japán nyelv és  a történelem mellett vannak speciális órák is, mint például a pizzasütés. Elsős korában minden tanulónak kötelezően be kell járnia varrás órára, hogy kézzel elkészítse az intézmény egyenkimonóját, amelyet aztán a rendezvényeken visel. Ezzel is a közösséget és az összetartozást hangsúlyozzák.

Az órák közel sem olyan szigorúak, mint azt a kőkemény szabályokból gondolnánk. Sok tanárral nagyon jó viszonyt ápolnak a diákok, ezért sok idő megy el viccelődéssel és beszélgetéssel. Van óra, ahol az alvás is teljesen megtűrt. Az iskolának négy beltéri tornaterme és egy külső pályája van, de teniszpálya is van a közelben. Testnevelés órán nemcsak futnak és tornáznak a diákok, hanem a hagyományos japán küzdősportokat is művelik, mint például a kendó vagy a naginata.

Angolórán nem tanulnak külön nyelvtant, saját tankönyvből mondatokat és kifejezéseket vesznek, melyek mellett szerepel a japán fonetikus átírás is. A legtöbb diák ezért több év után is képtelen megszólalni angolul.

Délben hosszú ebédszünet van, ilyenkor mindenki nyugodtan ebédelhet. A legtöbben viszik az otthon elkészített uzsonnás dobozt, a bentót. Aki nem készült ebéddel, a menza melletti jegyautomatából veheti meg az aznapi ebédjegyet, amiért egyébként komoly verseny folyik, mivel a legjobb fogásokat hamar elkapkodják.

Délután csendes tanulás van háromig, ekkor mindenki a teremben készíti a házi feladatát. 3-tól 4-ig takarítás: az osztályokat 2-3 csoportra osztják, akik minden nap más terület tisztaságáért felelősek. Az intézményben nincsen takarítószemélyzet, a tornateremtől a mosdókig mindent a diákok takarítanak. Ezzel megtanulják megbecsülni a környezetüket, és a közös munka is az összetartást segíti.

Négy után lehet hazaindulni. De az országban nagy hagyománya van a kluboknak, amely leginkább a magyar szakköröknek felel meg. A különböző tantárgyak különórái mellett a legtöbb sportág köré is szerveződnek ilyen közösségek. Ezek is nagyon szigorú szabályok mellett működnek, péládul a lógás, akár betegség miatt is, nagyon hamar kiközösítéshez vezethet. A legtöbb klubnak a tanulmányi szünetekben is minden hétköznap van edzése. Egy átlagos hétköznapon hét órakor van vége a klubfoglalkozásnak.

A közösségépítés jegyében nagyon sok rendezvényt is tartanak, melyeken kötelező részt venni, sok esetben a szülőknek is. Az ő jelenlétük miatt nem ritka a teljes rendezvény elpróbálása pár nappal korábban. A sportnapon a legbolondabb sorversenyeken át, a klubok bemutatójáig minden van, ami mozgással kapcsolatos. A kultúranapon pedig az összes tanuló megtanul egy egyentáncot, melyet aztán egyszerre, a már említett kimonóban adnak elő.

A felesleges szabályok kivételével sok olyan tevékenység is van, melyet a magyar iskolákban is be lehetne vezetni illetve meg lehetne erősíteni, ilyen például a sportnap vagy a közös takarítás.

Katona Fruzsina

Megjegyzés: A szerző a Rotary Club cserediákprogramjának keretei között, az Aikoku Gakuen diákja volt a 2007-2008-as tanévben. A momo-gumiba járt.

 

Ha tetszett a cikk Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal! Adj 1%-ot az Átlátszónak, hogy megtudd, mire megy el az adód 99%-a! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

Megosztás