Átlátszó Oktatás

A diákok által készített Átlátszó Oktatás célja, hogy az oktatás és hozzá kapcsolódó területeken harcoljon a nyilvánosságért és az átláthatóságért.
Szivárogtass nekünk: atlatszooktatas[kukac]gmail.com

Vélemény

A kormány valódi terve a CEU-val – Vélemény

A kormány valójában nem szeretné ellehetetleníteni a Közép-Európai Egyetemet. Nyilván nem hullajtana Németh Szilárd sok könnyet, ha ki kellene vonulniuk az országból, de nem ez a cél elsősorban. A kormány megint bele akar szólni mások dolgába, és fenntartói döntéseket hozni egy olyan helyen, ahová egy fillért nem ad. Vélemény.

[sharedcontent slug=”cikk-kozepi-hirdetes”]

A kormány a 2010-es Fidesz-győzelem óta a szuverenitás primátusát hangoztatja. A mi belügyeinkbe ne szóljanak bele, külföldről ne küldjenek embert, fegyvert, ellátmányt, és mi se visszük külföldre a véleményünket. Látszólag ennek mintázatába lehet elhelyezni a Brüsszel elleni permanens szabadságharcot, a marginális ügyeken való rugózást (pálinkafőzés), a Norvég Civil Alap elleni offenzívát, a mostani civilek elleni támadásokat, és legutoljára a CEU elleni mélyütést is.

 

A kormány azonban bosszús is. Bede Márton korábbi cikkében utalt rá, hogy a felsőoktatási törvény módosítója csupán egy reakció arra, hogy a Magyar Helsinki Bizottság képviseletével két bangladesi pert nyert az állam ellen Strasbourgban. És mivel az emberi jogok ellen csak úgy lehet csatát nyerni, ha precedens nélkül kivonulunk az emberi jogi egyezményekből, és jelentős részüket puha, formálható szabállyá alakítjuk, a kormány inkább egy közel védtelen, de mégis a nemzetközi emberi jogi hálózathoz köthető intézményen áll kicsinyes bosszút.

 

Meglátásom szerint azonban nem feltétlenül a bosszúról, vagy a szuverenitás szélsőséges definíciójáról van szó. Való igaz, hogy ennyire uralomközpontú szuverenitásképet utoljára a totalitárius rendszerek szellemi atyjai fogalmaztak meg, ez az akció nem az erőpolitikából fakad. Onnan veszi eszközeit (derült égből törvénymódosítás és széttárt kezek), de nem cél. A valódi cél az irányításkényszer kielégítése. Az irányításkényszerből pedig nem csak érthetetlen döntések fakadnak, hanem kettős mérce is.

 

Az irányításkényszer nem csak itt világlik meg. A paternalista világkép és az állam ilyen irányú kiépítése alapvetően már jelezte ezt a vonalat, de kézzel foghatóan is megjelenik többek között a sportszövetségek bedarálásában, a poroszos közoktatás megerősítésében, a KLIK megalakításában. Az irányításkényszer vezet az ellenzéki irányítású városok támogatás-megvonással való fenyegetéséhez, és ahhoz is, hogy a CEU-módosító indoklása szerint a felsőoktatás nemzetközi kapcsolatainak a mindenkori külpolitikát – tehát a kormányt – kell szolgálnia.

 

Kossuthék komolyan vették a “magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tőlünk” eszmei hátterét, a jelenlegi kormánypárt viszont semmi kivetnivalót nem lát abban, hogy míg olyan külföldi támogatások ellen hadakozik, melyekből munkahely, képzés, közösség lesz, ő maga aktívan szól bele a környező államok politikai alakításába pártszövetségesein és a határon túliak eszközként használatán keresztül. Míg a CEU-t csalónak bélyegezte a miniszterelnök, mert az Egyesült Államok is akkreditálja a diplomáit; míg a magánadományokból működő neves intézmény egzisztenciális válságot él meg a módosító miatt, addig a kormány kardját csörtetve indul meg a romániai magyar egyetemi képzések védelmében, milliárdokat juttat helyi magyar civil szervezeteknek, és a szuverén román állam határain belül hirdet Tusnádfürdőn belpolitikai programot és agitál adott esetben román politikai vezetők ellen is.

 

A helyzet valójában nagyon egyszerű. Ígérik a brutális kampányt, szükséges szítani a parazsat az ellenségkép alatt. A kormány nemzetközi szerződéshez köti a CEU működését, mellyel beleszólhatna az egyetem életébe. Fenntartói és foglalkoztatói döntéseket kíván hozni úgy, hogy se a kormány, se az állam nem ad pénzt az intézménynek. Ha pedig közben esetleg még politikai célra is fel tudja használni azt, hogy sokadjára sérti meg az önrendelkezést, és sokadjára kerekedik felül a pártban az értelmiségellenes vonal, még hasznára is válhat. És ahogy Németh Szilárd nem hullajtott könnyeket a Népszabadságért sem, úgy ezért sem fog, ha mégis sikerül bedarálni az egyetemet. Erre mondják angol nyelvterületen, hogy win-win.

 

Hogy az amerikai külügy is kiállt a CEU mellett? Hogy közben egy tömeggyilkossal fotózkodik Szijjártó a Fülöp-szigeteken? Hogy Victor Ponta román kormányfő a határon túli magyar Sapientia Egyetemet és a Partiumi Keresztyén Egyetemet célzó módosítót nyújt be az itthoni mintájára? Az a járulékos veszteség.

 

Kis György Márk

(A szerző a CEU egykori hallgatója.)

[sharedcontent slug=”cikk-vegi-hirdetes”]

Megosztás