A teljes szélsőjobbos paletta megjelent a CEU-ellenes tüntetésen 150 fővel

„A CEU-s vircsaft” ellen szerveztek magánszemélyek tüntetést szombat este több szélsőjobboldali szervezet közreműködésével. A tüntetésre a szcéna színe-java felvonult, igaz egyik csoportot sem képviselték sokan, mivel a rendezvény közepén is csak legfeljebb kétszázan voltak, a résztvevők között pedig több tucat sajtós is dolgozott. Maroknyi csöndes ellentüntető állt pár órát a tér sarkán, miközben a színpadról felváltva szóltak beszédek és ismert nemzeti rockzenei számok.

A rendezvényen, melyet a „liberális Woodstock”, az „oktogoni goapartik”, és a Soros által finanszírozott CEU ellen hívtak életre, minden elképzelhető szélsőjobboldali réteg megfordult. Ott voltak a fiatal, magyar zászlóba burkolózó lányok; az acélbetétes-bomberdzsekis kopaszok; az alsóneműig árpádsávos kitűzőbe burkolt ex-gárdista; a háttérből csendesen szemlélő, néha skandáló fociultrák; és persze a Totenkopf-felvarrós, SS-tetoválást rejtegető, karlendítő nácik is. A felszólalók nem mondtak sok újat, az eddigi CEU- és Soros-ellenes panelekből merítettek, néha összekacsintva egymással. Elsősorban Facebookon szervezték a demonstrációt, de a kormányzati hirdetésekkel kitömött Pesti Srácok is besegített egy cikkel Jurák Kata tollából. (Jurák Kata a rendezvényen is megjelent, és láthatólag közeli barátja a szervezőknek.)

 

 

Még a rendezvény megkezdése előtt megjelent néhány ellentüntető, akik a villamosmegálló felőli sarokban ácsorogtak egy EU-s zászlóval. Köztük volt Táblás Józsi bácsi is, aki egy rövid szóváltásba keveredett az egyik szervezővel. A tüntetők részéről egy, a Magyar Önvédelmi Mozgalom kabátját viselő férfit kétszer is a rendőröknek kellett odébb húzniuk az ellentüntetőktől.

 

 

A rendezvényt Tián Pál konferálta fel, aki Kaposváron ismert személyiség, és Vona Gábor mellett is működött tanácsadóként. Később felszólalt Bertha Szilvia is, aki Tián élettársa, és a 2014-es választásokig a Jobbik színeiben parlamenti képviselő volt. Ők ketten számos szállal kapcsolódnak a Jobbik hátországának szélsőségesebb szárnyához, egyes feltételezések szerint ezért nem jutott parlamenti mandátum Berthának 2014-ben.

 

 

A főszervező, Poszpischek Tamás, Soros életútjáról és a CEU helyzetéről beszélt, előbbi során kiragadott idézetekkel, utóbbiról pedig téves ismeretekkel:

“A Bank of Englandet is tönkre vágta.”

Soros György többedmagával 1992-ben a font ellen kockáztatott nagy összegű téteket. Azonban a történet nem ennyire egyszerű. A brit gazdaság a német márkához igazította a font árfolyamát a nyolcvanas években, majd 1990-ben belépett az Európai Árfolyam-Mechanizmusba, melyben hivatalosan is a márkához kötötték a font értékét. Ez gazdaságilag kevéssé volt indokolható, hiszen az Egyesült Királyságban alacsonyabbak voltak a kamatlábak, sokkal magasabb az infláció, alacsonyak a devizatartalékok, illetve recesszióban volt a gazdaság. Több közgazdász is óva intett a lépéstől, Eternal Recession Mechanism-nek, vagyis Örök Recesszió-Mechanizmusnak gúnyolva a lépést. A tőzsdézők elkezdték shortolni a fontot, mivel a kötött árfolyam fenntarthatatlan volt, a központi bank az egekbe emelte az alapkamatot, és hatmilliárd fontot költött el az árfolyam fenntartására. Soros egymaga egymilliárd dollárt kasszírozott az akciójával – igaz nem sokkal később sokkal többet vesztett a japán yen shortolásán.

A Fekete Szerdaként emlegetett eseménynek azonban pozitív hozadéka is volt: a font valódi értékének beállta után a gazdaság újra növekedni, a munkanélküliség pedig csökkenni kezdett. Utólag számos közgazdász megkérdőjelezi, hogy valóban katasztrófa volt-e az esemény. (A 2007-es amerikai bankcsőd körüli shortolásról szól a nagyszerű “A nagy dobás” című 2015-ös film.)

“>>Életem talán legszebb éve volt 1944.<<  Azért mondta ezt Soros, mert saját fajtársait fosztották ki kamu keresztapjával, kamu keresztlevéllel.”

– mondta Poszpischek. Az idézet kiragadott, és korábban már Glenn Beck amerikai műsorvezetőnek is meggyűlt a problémája ezzel. Soros teljes megszólalása így hangzik: “A német megszállás éve valószínűleg életem legboldogabbika volt. Nekem egy nagyon pozitív élmény volt. Furcsa ezt mondani, mert látod magad körül az elképzelhetetlen szenvedést, és te magad is veszélyben vagy. De 14 évesen úgy éreztem, hogy nem tud engem bántani a helyzet. Hittem magamban, hittem az apámban. Ez egy boldog, felemelő élmény volt.”

“Elfogatóparancs volt ellene 1992-ben.”

Semmilyen nyoma nincs ennek.

A beszéde alatt a tér közepéről egy kerékpáros fiatal kezdett el ordibálni, a résztvevők azonnal köré sereglettek. A rendezvényt megzavaró fiatalt kissé megrángatták, míg a rendőrök odaértek, majd a távozása előtt kérdésünkre elmondta, hogy elege van abból, hogy

„szétszedik az országot, és nem mondhatod el a problémádat, nyomatják neked a mindennapi szart”.

Poszpischek volt az, aki harmadmagával megzavarta a Szabadság téri “Nem maradunk csendben”-tüntetést április 15-én.

 

 

 

Poszpischek Tamást (aki a Soroshoz köthető civil szervezeteket az Iszlám Állam alvó sejtjeihez hasonlította) beszéde után meg tudtuk kérdezni a létszámról és későbbi terveikről is. Elmondása szerint a tüntetésük kevés résztvevője nem jelent semmit, jelzésértékű a rendezvényük; később pedig lehetséges, hogy folytatni fogják a demonstrációkat a „balliberális belvárosi csapatok” reagálása alapján.

 

 

Hangüzenetben jelentkezett be a nem jogerősen 13 év fegyházbüntetésre ítélt, most házi őrizetben lévő Budaházy György, majd Varga-Bíró Tamás, miután meghallgathattuk Wass Albert Patkányok honfoglalása című művét is Kassai-Kaszás Imre előadásában. A rendezvényen szót kapott még Kertész-Bakos Ferenc, akit ugyan következetesen Professzor Úrként szólítottak, idáig leginkább sümegi kamuegyetemével híresült el. Mire azonban az ő beszéde következett, felerősödött a szél és az eső, így lényegében néhány tucatnyi ember maradt csak a téren, megvárva a rendezvényt záró Székely Himnuszt, és egy ütemes “Ria-Ria-Hungáriát”.