Bezárás
Egyéb

Páros lábbal szállt a szakma Gorka Sebestyén doktorijába

Gorka Sebestyén közel egy évig volt a Fehér Ház terrorizmus-szakértője, ez idő alatt pedig össztüzet kapott a médiától. Aktívan használja a hivatalosan nem létező Vitézi Rendből származó külsőségeket, és kínosan ügyel arra, hogy mindenhol ki legyen emelve: neki bizony doktori címe van. A probléma az, hogy a disszertációja körül messze nincs minden rendben, a szakmai körökben pedig többé-kevésbé ismeretlen, mégis a mai napig szakértőként hivatkozik magára.

Gorka Sebestyén Londonban született, magyar származású biztonságpolitikai elemző, aki a 2017-es év nagyobb részét egyfelől Donald Trump tanácsadójaként töltötte, másfelől politikai műsorokban ordibált. Mivel a nemzetközi terrorizmus és az Egyesült Államok ezzel kapcsolatos közpolitikája kapcsán szólalt meg, ezért már nagyon hamar rivaldafénybe került. 2017 augusztusában Steve Bannon távozásával párhuzamosan ő is a háttérbe szorult, és támogatója után alig két héttel ő is hátrébb kellett, hogy lépjen.

forrás: Sebastian Gorka Facebookja

forrás: Sebastian Gorka Facebookja

Szakmai hozzáértését komoly kérdőjelek övezik a szakmán belül. Cikket hozott a Rolling Stone, a Washington Post, és a neves Foreign Policy oldal is az egykori tanácsadó szakmai középszerűségéről. Még a disszertációjának külsős konzulense, Stephen Sloan szerint is

van lényegi tudása a terrorizmusról, de nem nevezhető szakértőnek, pláne nem felső kormányzati szinten.

Gorka láthatatlansága az akadémiai szférában nem újkeletű. Kapott az elmúlt időszakban már azért is kritikát, mivel keveset és súlytalan helyeken publikált – tehát a nézeteit nem vetette alá a szakma kritikus szemének. A Politico megszólaltatott több szakértőt is, akik értetlenül álltak azelőtt, hogy még sosem találkoztak Gorka nevével, pedig évtizedek óta a szakmában mozognak, a terrorizmuskutatók világában pedig nincs sok ember. A nyári kényszertávozása után a Fox News csatornához igazolt, ahol különböző politikai műsorokban szólaltatják meg. A volt tanácsadó személye megint aktuális, ugyanis néhány napja ő kotyogta ki, hogy Michael Wolff bejárást kapott a Fehér Házba a botránykönyvéhez – amit persze a hivatalos álláspont tagad.

vitéz Gorka Sebestyén

Gorka a doktori disszertációját a mesterdiplomával együtt a Corvinus Egyetemen írta, ahol Lánczi András volt a konzulense (ő a Corvinus jelenlegi rektora, pozíciójára versenytárs nélkül pályázott), és Schöpflin György az egyik bíráló. A Rolling Stone cikke szerint a másik két bírálónak nincs tudományos fokozata, Schöpflin pedig családi jóbarát. A dolgozatot pedig a tézisösszefoglaló címlapja szerint egy bizonyos v. Gorka Sebestyén adta le, írta meg. A rövidítés a neve előtt a vitéz-előtagot jelenti, ami Magyarországon jelenleg hivatalosan nem létezik, és nem is használható hivatalosként. A Vitézi Renddel való kapcsolata (amit a Vitézi Rend tagad), és a Magyar Gárda szóbeli támogatása okán komoly kritikák érték őt az Államokban. Az RTL megkereste a Foreign Policy-cikk megjelenésekor Lánczit, ő azonban nem adott választ.

gorka

Ezért még BA-diplomát sem kapna

Daniel Nexon (a Georgetown University professzora, és egy nemzetközi kapcsolatokról szóló folyóirat főszerkesztője) blogján három cikkben ki is vesézte, mi a probléma Gorka disszertációjával. Sejtése szerint a dolgozat úgy születhetett, hogy Gorka szerette volna Doktornak hívni magát, a Corvinus pedig készségesen a rendelkezésére állt, ugyanis sem tartalmilag, sem formailag nem felel meg az akadémiai követelményeknek sem.

“Biztos vagyok benne, hogy ez nem kutatói munka. Egy jó hírű amerikai intézményben sem kapna ezért doktori fokozatot, de itt a Georgetown Egyetem Külszolgálati Intézetében vagy Kormányzástudományi Tanszékén még egy alapdiplomát sem.”

Nexon meglátása szerint Gorka írása nem tartalmaz komolyan vehető módszertant, hiányzik belőle a kritikai elemzés, felületesen ismeri csak a szakirodalmat, és huszáros vágásokkal lép előre lényegi válaszok nélkül. A dolgozat nagy része általános megállapításokkal, és a szakirodalom alapvetéseinek megismétlésével van tele. A 2007-es disszertáció egy ponton csupán 2003-ig elemez halálozási adatokat. A ‘Miért?’ kérdésre a válasz egyszerű: egy 2003-2004 környékén írt tanulmányából emelte át az említett részt, annak frissítése nélkül. Az újrahasznosítás nem csupán itt fordul elő az írásban. Ez a legtöbb egyetemen komoly szakmai hanyagságként (poor academics) van megítélve, kiváltképp úgy, hogy Gorka írásának tizenegy százaléka újrahasznosított szöveg. Az adatok limitáltsága komoly tartalmi problémákat is okoz. Számos ponton nem állnak meg az állításai pusztán azon okból, hogy az adatok frissítve lettek 2007-ig a kritikusai által.

forrás: Daniel Nexon

forrás: Daniel Nexon

Nexon érhetően kiborult, hogy még csak a 17. oldalon tartott, de már kiszúrta ezeket a mintázatokat és hibákat. Gorka számos empirikus megállapítást tesz, de a hivatkozások elmaradnak. Ami van, az is személyes beszélgetésekre hivatkozik, pedig ezek sok esetben egyszerűen ellenőrizhető dolgok lennének, kiváltképp egy magát szakértőnek tartó személy számára. A szakmai kritikák sem maradtak el, de ez nem tartozik feltétlenül az Átlátszó Oktatás kompetenciakörébe.

forrás: Daniel Nexon

forrás: Daniel Nexon

Az írás rövid. Nyolcvanezer szót számlált a törzsszövegben Nexon, aminek a tizenegy százaléka alapból újrahasznosított. Ennek tényét néhol említi ugyan, de messze nem elég helyen. Gorka ugyan plagizál a szó szoros értelmében, de Nexon kiemeli: ez inkább hanyagságból és nagyképűségből fakad, mint tudatosságból. 

forrás: Daniel Nexon

forrás: Daniel Nexon

Gorka disszertációjában nagy ötleteket fogalmaz meg, viszont a törzsszöveg kétszáz oldalában ezeket nem fejti ki részletesen, sőt meg sem próbálja alátámasztani validitásukat anekdotikus bizonyítékokon kívül. (A politikatudományi, és általában társadalomtudományi disszertációk átlagban inkább 250 oldal körül mozognak, és egy kérdést járnak körbe négy helyett – így el tudjuk helyezni, vajon mennyire volt kidolgozott a disszertáció.)  Az Iszlámról és a terrorizmusról szóló részt szinte kizárólag egy 1953-as könyvből hivatkozza, ami a 2007-ben íródott disszertáció esetén erősen elavultnak számított. Hivatkozik beszélgetéseire Maróth Miklóssal, aki nem csupán az európai muszlimok állampolgárságának megvonása mellett érvelt, de azt is kijelentette, hogy amelyikük nem asszimilálódik, azt

“disznóbőrbe kell tekerni”.

Nem meglepő, hogy ezek alapján teljesen átsiklik Gorka a muszlim demokrácia szakirodalmán és egy kalap alá veszi a számtalan, sokszor egymással is torzsalkodó felekezetet. A sokszor szigorú szabályok közt élést és a vallási predesztinációt összeegyeztethetetlennek tartja a demokráciával, Nexon megjegyzése szerint viszont a kálvinista európai országok is csak megoldották valahogy. Gorka iszlám-képe lényegében a késő-középkori geopolitikai helyzetnek megfeleltethető: a harcos, monolit vallás, aminek egyetlen célja a hitetlenek legyűrése. Az arabul nem beszélő “iszlámterrorizmus-szakértő” a szakmán belül nem került a partvonalra. Sosem hagyta el azt.

Gorka még sokáig velünk lesz. Ugyan politikailag nem áll jól a szénája, politikai vitaműsorokban és véleménycikkek szerzőjeként még sokáig lehet az amerikai külpolitika bulldogja. Fogadatlan prókátorként azonban kérdéses, meddig lehet sikeres, pláne támogatója, Steve Bannon bukása után.

(A cikkben olvasható információkért köszönet Daniel Nexonnak.)

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom