Bezárás
Egyéb

“Voltunk mi is a pingpongasztalon tengődő fiatalok”

Az Átlátszó Oktatás új sorozatában szeretnénk csökkenteni a civilekkel kapcsolatos információhiányt, ezért olyan kezdeményezéseket mutatunk be, amiknek valamilyen formában köze van az oktatáshoz. Először egy most induló szervezetet, a Deviszont Közösségi Tér csapatát szeretnénk bemutatni.

Fontosnak tartjuk, hogy egy olyan teret és közösséget hozzunk létre, ahol tudatos társadalmi cselekvésre és kritikusságra tudjuk ösztönözni az embereket.” Ezzel a hitvallással állt össze hét fiatal, és hozta létre a Deviszontot. Közös bennük, hogy hisznek abban, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy az érvényesüléséhez szükséges tudást megszerezze és a képességeit fejlessze. Céljuk, hogy Kispesten egy közösségi teret hozzanak létre, ahol szakiskolás fiatalok számára biztosíthatnak helyet iskola utáni képességfejlesztésre, szórakozásra és közösségépítésre. Ősszel különböző, beszélgetésekkel egybekötött adománygyűjtő eseményeket szerveztek, és most úgy tűnik, februárban meg tudják kezdeni a működést. Alább a velük készített interjúnkat olvashatják.

Mit kell rólatok, tagokról tudni? Kik vagytok, akik a közösségi teret csinálják, mi köt össze titeket? Mit csináltatok korábban?

A csapatunk hét huszonéves fiatalból áll, és ami összeköt minket, hogy mindannyiunkat felháborítanak az oktatási egyenlőtlenségek, és hogy Magyarországon a gyerekek sorsa már egyre korábban végérvényesen eldől. Mivel nagyrészt társadalomtudományokkal foglalkozunk, nagyon fontos nekünk ebben a rendszerszintű kritika – hogy rámutassunk arra, hogy ezek az igazságtalanságok társadalmi folyamatok eredményei, és így rendszerszinten gondolkozva kell ellenük tenni. De ez a közös hátterünk, és hogy nagyon hasonlóan gondolkozunk a csoportban a társadalmi egyenlőtlenségekről, meghatározza a programunk célját is. Vagyis a célunk, hogy azok a kispesti szakközépiskolás fiatalok, akik hozzánk járnak majd, ne csak képességfejlesztést kapjanak nálunk, hanem társadalmilag is tudatosabbak legyenek, jobban átlássák azokat a folyamatokat, amik meghatározzák a lehetőségeiket, és közösségként tegyenek ezek ellen. Ez a vízió kristályosodott ki az elmúlt egy év tervezése alatt – de kezdetben csak azzal indultunk, hogy tenni akarunk a növekvő egyenlőtlenségek ellen.

A Deviszont csapata - balról jobbra: Major Magda, Fernengel Ágnes, Tóth Kinga, Jagodits Eszter, Szarka Alexandra, Susánszky Péter, Birtalan Gergő

A Deviszont csapata – balról jobbra: Major Magda, Fernengel Ágnes, Tóth Kinga, Jagodits Eszter, Szarka Alexandra, Susánszky Péter, Birtalan Gergő

Miért pont a szakiskolásokat célozzátok meg?

Egyrészt mert a módszerek és nézőpontok, amikkel mi szeretnénk dolgozni, velük működik majd szerintünk, másrészt mert ennek a korosztálynak jellemzően nincsenek hasonló programok, miközben nagyon fontos kérdésekről kezd el gondolkozni ebben a korban az ember. Ezért egy nagyon izgalmas kihívásnak látjuk, hogy létrehozzunk egy programot ezen a területen, amiből talán majd mások is inspirációt meríthetnek.

Miért pont Kispest? Mi köt oda titeket?

Azt a kezdetek kezdetén tudtuk, hogy a programunkat külvárosi kerületben, lakótelepi környezetben képzeljük el. Számunkra mind a két kategória meghatározó, identitás képző funkcióval bír. Úgy gondoljuk, hogy van annak jelentősége, hogy valaki ilyen környezetben nő fel, és azt is, hogy ezek a kategóriák le tudják fedni azt a társadalmi réteget, akikkel foglalkozni szeretnénk, és ahonnan egyébként többen is származunk.

Ezen belül az is tudatos döntés volt számunkra, hogy Kispestet választottuk. Több tagunk kötődik valamilyen formában a kerülethez; van aki ott töltötte a kamaszkorát, van aki a mai napig kerületi lakos. Mivel az itt töltött idő és élmények meghatározóak voltak számukra, szeretnének visszaadni valamit a kerületnek és a kispesti diákoknak. Voltunk mi is a pingpongasztalon tengődő fiatalok, és bár már nem vagyunk azok, az életünk során felhalmozott tudást most szeretnénk visszahozni oda, ahonnan jöttünk.

Hogyan tervezitek megszólítani és bevonzani az iskolásokat magatokhoz?

A fiatalok megszólítására különböző stratégiáink vannak. Egyrészt hamarosan felvesszük a kapcsolatot a kerületi szakiskolákkal, ahol osztályfőnöki órák és foglalkozások keretében szeretnénk majd bemutatkozni a diákoknak, másrészt a kerületi kötődésünk miatt igyekszünk használni a személyes kapcsolati hálónkat is, amik szintén segíthetnek eljutni hozzájuk. Végül pedig a szó klasszikus értelmében vett utcai megkereséseket is tervezünk: bejárjuk majd a fiatalok által látogatott tereket és helyeket, megszólítjuk őket, leülünk velük dumálni a programjainkról, elhívjuk őket csocsózni.

A bemutatkozásotokban sokszor szerepel a kritikai pedagógia kifejezés. Mit értetek pontosan ez alatt? Milyen foglalkozásokat terveztek ennek keretében?

A kritikai pedagógia számunkra egy szemlélet, a világ megismerésének, az egymástól való tanulásnak és egymás tanításnak egy módja. A mai magyar oktatási rendszerben még mindig a lexikális tudás fontosságára helyeződik a hangsúly, amit frontális oktatás keretében sajátíthatnak el a diákok. Annak külön irodalma van, hogy ebben a helyzetben milyen társadalmi pozícióból jövő diákok tudnak jobban teljesíteni, és hogyan mélyíti tovább az oktatási rendszerünk a már amúgy is meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket.

A kritikai pedagógia másképpen gondolkodik a tudásról és a tudás megszerzésének a módjáról. Az iskolában hagyományosnak mondható folyamatok helyett – tehát amikor a tanár leadja az anyagot, és a gyerek attól függően kap osztályzatot, hogy milyen jól tudja azt visszamondani – problémafelvető módszerrel dolgozik, ami azt jelenti, hogy felnőttek és diákok közösen, egymás előzetes tudását és tapasztalatait elismerve járnak körbe egy témát és vonják le együtt a következtetéseket. A folyamat a résztvevők közti egyenlőségen, partnerségi viszonyon alapszik, ahol mindenki tanul a másiktól. Fontos, hogy nem hagyja figyelmen kívül azt a társadalmi rendszert, amin belül létezünk, hanem folyamatosan reflektál a benne lévő viszonyokra, értelmezi és megkérdőjelezi őket, kezdve a tanár – diák között lévő hagyományos hierarchikus struktúrák lebontásától odáig, ahogy a különféle egyenlőtlenségek kialakulásáról beszélünk.

Ha valakit bővebben érdekel a kritikai pedagógia, annak nagyon ajánljuk a Közélet Iskolája A felszabadítás pedagógiája című képzését, amit korábban mi is elvégeztünk.

Szóval hosszú távon olyan foglalkozásokat tervezünk, amik lehetőséget adnak arra, hogy olyan kérdésekről beszélgessünk, vitatkozzunk és tanuljunk, amik a társadalmunkkal és a saját pozícióinkkal kapcsolatosak. Most pedig a bemutatkozó óráinkra koncentrálunk, ami során a globális egyenlőtlenségek, nemi szerepek, szépség és testkép témában dolgozunk ki 3-3 alkalmas bevezetőprojekteket.

Adománygyűjtő eseménysorozatotok keretében nagyon sok beszélgetést szerveztetek különböző helyszíneken többek között a szakképzésről, a pedagógusképzésről, a Taigetosz-törvényről és a tanodamozgalmakról. Milyen tapasztalatokkal szolgáltak számotokra ezek a beszélgetések?

Ezek a beszélgetések arra is szolgáltak, hogy hangosan gondolkodjunk. Olyan témákra szerveztünk eseményeket, amik foglalkoztatnak minket, amikkel kapcsolatban dilemmáink vannak, és persze olyanokra is, amikkel bár foglalkoznak mások is, de mi egy másik szemszögből is fontosnak láttuk átgondolni a kérdést. Próbáltuk a szakiskolásokat a középpontba helyezni, ezt a korosztályt, és az iskolarendszert mint a társadalomba ágyazott, és a társadalmi folyamatokról nem leválasztható rendszer kezelni. Ez fontos nekünk a saját programunkban is, és át is szeretnénk adni ezt a nézőpontot. Nagyon inspiráló volt a beszélgetőpartnereinkkel találkozni, hallani a véleményüket, és nekünk is sikerült jobban körvonalaznunk az álláspontunkat ezekben a kérdésekben.

A tanodamozgalomról szóló beszélgetésünket külön kiemelném, talán az volt az egyik legszemélyesebb alkalom. Mi nem nevezzük magunkat tanodának, talán a legtovább akkor merészkedünk, amikor tanodajellegű programnak nevezzük magunkat, hogy könnyebben kommunikálható legyen, mit is szeretnénk. Akkor miért szervezünk a tanodákról beszélgetést? A beszélgetőtársaink között is volt, aki ódzkodik a tanoda megnevezéstől, és ennek főleg az az oka, hogy a tanodák sokszor viszonylag szűk tevékenységi körbe szorulnak be a diszfunkcionális oktatási rendszer mellett, és szinte csak korrepetálással foglalkoznak. Ez pedig kifejezetten távol áll a mi célunktól, és a beszélgetés résztvevői is olyan helyzetben vannak, hogy igazán sokszínű a tevékenységük, így sokat tudtunk tanulni a dilemmáikból, amikben mi is osztozunk.

Mikor terveztek megnyílni? Milyen programokkal készültök a kezdeti időszakra?

Ha minden jól megy – de ezt lekopogjuk – akkor januárban már lesz egy helyszínünk, amit elkezdhetünk a saját igényeinknek megfelelően rendbe hozni, átalakítani, és így februárban indulhat is a tényleges program. Az első pár hónapban 1-2 alkalmas foglalkozásokat tervezünk, hogy bármikor be lehessen csatlakozni. Tervezünk csocsó avató bajnokságot, brék bemutatót, társasozást, közös falfestést – és persze már itt is szeretnénk ahhoz igazodni, hogy a gyerekeket, akik elkezdenek járni hozzánk, mi érdekli. Arra számítunk, hogy pár hónap alatt áll majd össze egy olyan csapat, akikkel el tudunk kezdeni hosszabb projekteket is. Ezek az ő érdeklődésük alapján tervezett, élmény alapú tanulásra épülő foglalkozássorozatok lesznek. Vagyis a fiatalok hozzák majd a témákat, mi pedig formát adunk ezeknek.

Aki szimpatizál veletek, és szeretne segíteni, milyen módokon tudja ezt megtenni? Pénzadományokon kívül lehet-e más formában is segíteni? Toboroztok-e tagokat?

Több módon is lehet minket támogatni. Egyrészt adományokon keresztül, akár pénzzel is, de ahogy már lesz saját helyünk, tárgyi adományokkal is – biztos hogy szükségünk lesz székekre, babzsákokra, társasjátékokra, könyvekre, süteményformákra – elég sok mindennek örülünk! Ha februárban elindulunk, akkor nagyon szívesen várunk majd önkénteseket is, sokféle új feladat nyílik majd meg, és akár kifejezetten szakértelemmel, akár “csak” lelkes segítőként lehet majd csatlakozni hozzánk. Szóval a gletteléstől kezdve a foglalkozástervezésen át a toborzásig, sok területen be lehet majd csatlakozni a munkánkba, és később önkéntesből taggá is lehet válni.

Ha valaki közvetlenül szeretne támogatni minket, azt ezen a számlaszámon tudja megtenni:

Egyenlő Esélyekkel az Iskolapadban Egyesület 12100011-17902375 (GRÁNIT Bank)

Vági Renátó

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom