Bezárás
Egyéb

“A munkaadók ma már nem a konkrét tudást várják el, hanem a kompetenciákat”

A Civitas Intézet A magyar oktatás jelene és lehetséges jövői címmel rendezett konferenciát, amely az országgyűlési választásokat előkészítő sorozatának egyik állomása volt. A konferencián részt vett több oktatással foglalkozó civil szervezet képviselője, valamint a pártok szakpolitikusai. Az előadók az közoktatásban, a szakképzésben és a felsőoktatásban jelenlévő problémákról beszéltek, a politikusok a szakpolitikai elképzeléseiket ismertették.

A konferencia megnyitásaként Dr. Vértesy László, a Civitas Intézet vezérigazgatója és a NKE docense az oktatásba fektetett tőke megtérüléséről beszélt. Kiemelte, hogy az oktatás minősége mérhető a gazdasági fejlődés mértékével, hiszen hosszú távon a gazdasági fejlődést segíti az oktatás fejlesztése.

Az első előadást a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke, Horváth Péter tartotta, aki a közoktatás kihívásait taglalta, részben kitérve a januári tüntetésre, melyet a Független Diákparlament szervezett. Véleménye szerint valóban túl magas a diákok óraszáma, viszont rávilágított arra, hogy a szülők szívesebben íratják olyan iskolába a gyerekeket, amelyik első osztálytól biztosítja az informatika- és nyelvoktatást. A túlterheltséghez kapcsolódó mindennapos testnevelésről valamint a hit- és erkölcstan oktatásról nem esett szó. Horváth előadásából kiderült, hogy azzal az irreális elvárással néznek szembe a diákok, hogy a túlzott terhelés alatt végig koncentráljanak, ezért nem is tud hatékony lenni a mai rendszer. Azzal is érvelt, hogy fontos lenne hangsúlyt fektetni a tanulás minőségére a tananyag mennyisége helyett, hiszen így válhat a fiatalok sajátjává a tudás. Rávilágított arra is, hogy

a munkaadók ma már nem a konkrét tudást várják, hanem a kompetenciákat, mint például a kommunikáció, a kreativitás, a kritikus gondolkodás és a hatékony problémamegoldás.

Véleménye szerint a közoktatás korszerűsítéséhez az is hozzátartozik, hogy a Nemzeti Alaptanterv kialakításának minden fázisában széleskörű, elsőként szakmai, majd társadalmi egyeztetés szükséges. Horváth azt is hozzátette, hogy a kerettanterveknek sokkal kevésbé kellene szabályoznia a helyi tanterveket, hiszen csak az adott gyermekeket és osztályokat ismerve lehet olyan oktatást biztosítani, ami helyi szinten is megfelelő.

A második felszólaló Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke volt. Többek között arról beszélt, hogy az állami fenntartásba vett intézmények szenvednek, ezért a szülők mindent megtesznek azért, hogy kimenekítsék gyermekeiket ezekből az iskolákból. Erre azonban csak a tehetősebbeknek van lehetőségük a tandíjas magánfenntartású középiskolákkal és a 6-8 osztályos szerkezetváltó iskolákkal. Foglalkozott még a szakképzés helyzetével is, ahol a legfőbb problémák között említette a tanulók nagyfokú motiválatlanságát és alulképzettségét, a kiégett és elfáradt tanárokat, valamint azt is, hogy a technikai fejlesztéseket a politika irányítja a szakma helyett. Mendrey ugyancsak lényeges mulasztásként említette, hogy a szakképzésben a 60-as években gyártott gépeken folyik a gyakorlati oktatás. Egyetértett Horváth Péterrel többek között abban, hogy kevesebb, de strukturáltabb tananyagot kellene a gyerekek elé tenni, amit sokkal jobban megértenének és könnyebben megtanulnának.

A harmadik előadáson Dr. Seifert Tibor, az ELTE korábbi rektori megbízottja a felsőoktatás helyzetéről beszélt. Problémaként értékelte, hogy kettős vezetési rendszer került bevezetésre az egyetemeken, ahol rektorok és kancellárok egymáshoz fűződő felelőssége nincsen jogilag tisztázva. Ugyan hivatalosan a rektor az egyetemen a működésért, a kancellár pedig az egyetem működtetéséért felelős, ennek a gyakorlatban egymásra mutogatás a vége. Seifert azt is hozzátette, hogy szerinte hibás a rendszer, hiszen az egyetemi vezetőségekben jogilag nem lehet senkit a rossz döntésekért felelősségre vonni, ráadásul a kancellári tisztségekhez fűződő pályázatokat sem köteles az intézmény nyilvánosságra hozni, így teljesen átláthatatlan a kinevezés. Megemlítésre került a magyar hallgatók nehéz helyzete abból a szempontból, hogy az Erasmus ösztöndíjjal külföldön szerzett kreditek mindössze 31%-át ismeri el a felsőoktatási rendszer, míg ez az arány Németországban 80% körüli.

A program kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott, ahol a pártok szakpolitikusai az oktatási rendszer problémáira reagálva ismertették saját terveiket. A rendezvényen megjelent Orosz Anna, a Momentum elnökségi tagja, Szabó Szabolcs, az Együtt országgyűlési képviselője, az MSZP részéről Hiller István volt oktatási és kulturális miniszter, Dúró Dóra, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának jobbikos elnöke, a DK-s Arató Gergely, aki korábban oktatásért felelős államtitkár volt, illetve Kanász-Nagy Máté, az LMP szóvivője.

A kormánypártok részéről a szervező nem kapott visszajelzést a meghívásra, így a Fidesz és a KDNP nem ismertette az álláspontját.

Orosz Anna ismertette pártja oktatáspolitikával kapcsolatos programját. Ennek lényege a tudásalapú társadalom megalapozása, a magas színvonalú köz- és felsőoktatás megteremtése, ami a lehető legszélesebb réteg számára elérhető, valamint a felsőoktatás autonómiájának visszaállítása. Súlyos problémaként említette a szegregációt, illetve azt, hogy az OECD tagállamok között a magyar iskolarendszer az egyik legkevésbé képes kompenzálni a családi és szociális hátteret. Ezen kívül kihangsúlyozta a 21. századi, digitális eszközökhöz kapcsolódó készségek fejlesztésének szükségességét. Orosz Anna végül azt is elmondta, hogy véleménye szerint pénzügyi ösztönzőkkel kell segíteni a pedagógusokat, hogy elmenjenek a szegényebb településekre is tanítani.

Szabó Szabolcs elmondta az Együtt oktatással kapcsolatos terveit, melyek között az ingyenes első diploma lehetősége és az egyetemi oktatók bérének rendezése szerepelt, illetve a pedagógusok autonóm szakmai döntésekhez való jogát visszaadná, így például szabad tankönyvválasztást tenne lehetővé. Az Együtt az intézményekre bízná a gazdasági kérdéseket, így a felelősség is az egyetemek vezetésénél lenne. Azt is megemlítette, hogy jelenleg a társadalmi mobilitás útjait elvágja az oktatás ahelyett, hogy segítené, ezért a társadalom alsóbb rétegeiből származó fiatalok nem tudnak diplomát szerezni.

A sorban Hiller István következett, aki úgy gondolja hogy ma Magyarországon nem létezik kormányzati oktatáspolitika, helyette hatalompolitika van. Ezért véleménye szerint a közoktatási törvény helyét átvevő köznevelési törvény elnevezése magáért beszél, hiszen az oktatás célja ma a legfiatalabb generáció agyának átmosása. Az egész rendszeren belül a legrosszabb állapotban a középfokú szakképzés van, ahol álláspontja szerint

“katasztrófa készül, nem hiba történik”.

Meglátása szerint törvényben kellene rögzíteni, hogy az oktatás kérdésében ne lehessen a szülők és pedagógusok nélkül dönteni.

Dúró Dóra Balog Zoltán szavait idézve kezdte mondanivalóját, miszerint az emberminiszter egy bizottsági ülésen letagadta a funkcionális analfabetizmus létezését. Dúró Dóra szerint az oktatás céljának a társadalmi mobilitás megteremtése kellene hogy legyen, tekintve, hogy ezen a területen a sereghajtók vagyunk az EU-ban. Itt merül fel a szakképzés hibája, ami nem ad esélyt a felemelkedésre, hiszen az itt végzett diákok nincsenek felkészítve arra, hogy meg kell tudniuk újulni, hogy boldogulni tudjanak a munkaerőpiacon. A Jobbik azonnali intézkedései között lenne, hogy az egyetemi felvételinek ne legyen feltétele a nyelvvizsga, hogy annak is legyen lehetősége egyetemre menni, aki gyengébb középiskolába járt. A párt képviselője hozzátette, hogy véleménye szerint a pedagógusbéreknek legalább a diplomás átlagbért el kellene érnie.

Arató Gergely egyetértett Hiller Istvánnal abban, hogy a kormány hibás oktatáspolitikájával nem az a probléma, hogy nem értenek hozzá, hanem hogy szándékosan rosszul csinálják. Állítása szerint a kormány célja, hogy

“fenntartsa a mindenki annyit ér, amennyije van állapotát”.

A szakképzésben azon kívül, hogy nincsenek biztosítva a megfelelő technikai körülmények, hibás a rendszer is, ahol “egyszerhasználatos munkássá képezik ki a gyerekeket”. Ezzel szemben fel kellene készíteni a fiatalokat arra, hogy még 40 év múlva is dolgozni fognak. Meglátása szerint az oktatás rendkívül szelektív és nagyon kevés a mobilizációs lehetőség, melynek hatására erősödik a szegregáció.

A többi felszólalóhoz hasonlóan Kanász-Nagy Máté is hangsúlyozta az esélyegyenlőség fontosságát és ismertette, hogy az LMP mit képvisel az oktatásban. Itt a résztvevők, vagyis a tanárok, szülők és diákok közötti közös nevező megtalálását hangsúlyozta. Pártja programja szerint a jelenlegi finanszírozást meg kellene duplázni, a pályakezdő pedagógusok bérét pedig háromszorosára kellene növelni. Elmondta továbbá, hogy a szakképzésnek a leszakítás helyett a felnőttképzésbe való dobbantónak kellene lennie.

Bár a Jobbik nem írta alá, konszenzus alakult ki a politikusok között a Tanítanék Mozgalom Oktatási Minimumjához kapcsolódva az iskolakötelezettség korhatárának 18 évre történő visszaállításában és az oktatásra fordított kiadások növelésében. Egyetértettek abban is, hogy a közoktatásban pillanatnyilag tapasztalható központosítást vissza kell fordítani és sokkal nagyobb autonómia biztosítására van szükség mind a közoktatásban, mind a felsőoktatásban.

Szőke Ádám

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom