Bezárás
Egyéb

Hol vannak a matekos lányok? Hol vannak a bölcsész fiúk?

A napokban hozta nyilvánosságra a 2017-es országos kompetenciamérés eredményeit az Oktatási Hivatal. A kétszázezer diák által megírt teszt eredményei egy megcsontosodott rendszert mutatnak, ahol se előre, se hátra. A szakközépiskolákban tanulók mostanra a nélkülöző közegbe születőkhöz hasonló tanulási hátrányokat szereznek a közoktatásban eltöltött évek során. A nemi szinten bontott eredmények azonban megdöbbentők: az általános iskola végén nevelik a gyerekekbe a hagyományos nemi szerepeket a tudományok és szakmák területén is.

Az Eduline kivesézte az Oktatási Hivatal 2017-es eredményeken alapuló kompetenciajelentésének tanulságait. A rendszer maga nem hozott változást, szinte minden maradt a helyén. A szakközépiskolák (ami a régi szakmunkásképzőket jelenti) tanulói mélyrepülésbe kezdtek a matematika, szövegértés területén, és közismereti szempontból olyan elnyomó rendszer jött létre, hogy a diákok között alig van nyoma képességbeli elkülönülésnek. Ennek persze örülhetnénk, ha ez nem azt jelentetné, hogy a tehetségesek lecsúsznak, míg a lent levőknek esélytelen feljutni. Míg a többi iskolában (gimnáziumok és szakgimnáziumok) a kevésbé hátrányos helyzetűek értelemszerűen jobb pontszámokat értek el a teszteken, addig a szakközépiskolák leginkább privilegizált, és leginkább hátrányos helyzetű diákjai között alig figyelhető meg különbség.

Ez arra enged következtetni, hogy a szakközépiskolák heti egy magyar- és matekórája olyan szinten elnyomó tendenciákat mutat fel, hogy még a kedvező szociális háttérrel rendelkezők sem tudnak kiemelkedni, nem kapják meg a fejlődésükhöz szükséges alapvető oktatást. És akkor mit mondjanak azok, akiknek még nagyobb szüksége lenne rá?

A fenti megállapítás talán ha nem is elfogadható, de az elmúlt évek oktatáspolitikai tendenciáinak fényében valahol várható volt. Ugyanennyire várható eredmény, mégis talán jobban vonja fel a szemöldökünket a nemi különbségek kérdése. A mérés szerint a hatodik osztályosok körében alig van különbség a fiúk és lányok matematikai kompetenciája között. Ez a különbség a nyolcadik évfolyamra már elkezd nőni a fiúk javára, a tizedik osztályosok között pedig ordítóan nagy különbségek jönnek létre. Hasonló a helyzet a szövegértés terén is, igaz itt a kiinduló különbség jelentősebb. Az olló viszont nyílik tovább, és láthatóan lemaradnak a lányoktól a szövegértés terén a fiúk.

A TIMSS 2015-ös matematikai részeredményei árnyalják és kiegészítik ezt a képet. A negyedikesek körében mért “számok, geometriai alakzatok és mérés, adatábrázolás” témakörökből a fiúk csupán utóbbiban nem mutatnak fel erősebb eredményt, a nyolcadikosok körében mért “számok, algebra, geometria, adat és valószínűség” témákból pedig a számokban és az adat és valószínűség témákban jelentősebb a fiúk eredménye.

Az, hogy a fiúk és lányok közötti olló nyílik a tudományterületek és szakmák szerint, nem meglepő. Már a gyereknevelés során olyan szerepekbe kényszerülnek bele, amik természetesen nem léteznek, a társadalom mindenkori elitje hozta létre. Azok a gyerekek, akiknek nem a nemi szerepeik szerint adnak játékokat, sokkal szabadabban válogatnak azok között. A fiúk nem matchboxozni fognak, a lányok pedig nem babázni. A hatások, amik érik őket 6-8-10 évesen, meghatározóak lesznek az életük során. Az OECD kutatása szerint a lányok addig hallják azt, hogy ők rosszak matematikából, hogy végül rosszak is lesznek. Az önbizalmuk rohamos romlása vezet oda, hogy nem képesek teljesíteni bizonyos területeken. Ez pedig érzékelhető a fiúknál is. A társadalomtudományok, a neveléstudományok esetében a nők irányába billen el a mérleg. Olvasni és érzelmesnek lenni, más emberek iránt érdeklődni nem fér bele a az elmúlt időszakban kialakult férfi nemi szerepbe.

Példának okáért a kék-rózsaszín, matchbox-Barbie baba különbségtételek szinte teljesen eltűntek az 1970-es évek Amerikájában. A második világháborútól a nyolcvanas évek végéig terjedő időszakban visszaszorult a nemi alapú játékcímkézés: míg a hetvenes években a játékok két százaléka volt címkézve, a Disney 2012-es katalógusában mindegyik játék fel volt címkézve, és egyik sem volt együttesen fiúknak és lányoknak is ajánlva. Ugyanebben az időszakban változott a paradigma is. Eddig egy alapvető meglátás volt az, hogy a patriarchális elit hozta létre az ilyen jellegű nemi különbségeket, a kilencvenes évektől viszont egyre elfogadottabb lett az, hogy márpedig biológiai okai vannak – ebben a kérdésben viszont még nem született tudományos konszenzus.

A jelenség elszenvedői között sokan vannak fiúk is. Közülük azok bizonytalanodnak el a legjobban, akik tanítással, társadalomtudományokkal, bölcsészettel, vagy ápolással szeretnének foglalkozni. Hasonló mértékű mintázatokat látunk náluk is, mint a lányoknál.

A feminista közgazdaságtan például pont ezzel a témával is foglalkozik. Mi lenne akkor, ha tennénk a mesterséges nemi szegregáció ellen a különböző területeken? Az IMF munkacsoportja szerint elégséges mértékű bizonyíték van róla, hogy a nemi aszimmetriák hatására jelentős mértékű gazdasági növekedéstől esünk el világszerte. A kiegyenlítés pedig számos más problémát is megoldana: elöregedő társadalmakban késleltetni lehetne a kritikus pontot, illetve hosszabb távon is jobban be lehetne vonni a nőket és a férfiakat egyaránt a sokszor munkaerőhiánnyal küszködő területekbe. És akkor a fizetetlen és jórészt rejtett házimunkáról még nem is beszéltünk.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom