Hol vannak a matekos lányok? Hol vannak a bölcsész fiúk?

learn-2405206_1280

A napokban hozta nyilvánosságra a 2017-es országos kompetenciamérés eredményeit az Oktatási Hivatal. A kétszázezer diák által megírt teszt eredményei egy megcsontosodott rendszert mutatnak, ahol se előre, se hátra. A szakközépiskolákban tanulók mostanra a nélkülöző közegbe születőkhöz hasonló tanulási hátrányokat szereznek a közoktatásban eltöltött évek során. A nemi szinten bontott eredmények azonban megdöbbentők: az általános iskola végén nevelik a gyerekekbe a hagyományos nemi szerepeket a tudományok és szakmák területén is.

 

 

Az Eduline kivesézte az Oktatási Hivatal 2017-es eredményeken alapuló kompetenciajelentésének tanulságait. A rendszer maga nem hozott változást, szinte minden maradt a helyén. A szakközépiskolák (ami a régi szakmunkásképzőket jelenti) tanulói mélyrepülésbe kezdtek a matematika, szövegértés területén, és közismereti szempontból olyan elnyomó rendszer jött létre, hogy a diákok között alig van nyoma képességbeli elkülönülésnek. Ennek persze örülhetnénk, ha ez nem azt jelentetné, hogy a tehetségesek lecsúsznak, míg a lent levőknek esélytelen feljutni. Míg a többi iskolában (gimnáziumok és szakgimnáziumok) a kevésbé hátrányos helyzetűek értelemszerűen jobb pontszámokat értek el a teszteken, addig a szakközépiskolák leginkább privilegizált, és leginkább hátrányos helyzetű diákjai között alig figyelhető meg különbség.

Ez arra enged következtetni, hogy a szakközépiskolák heti egy magyar- és matekórája olyan szinten elnyomó tendenciákat mutat fel, hogy még a kedvező szociális háttérrel rendelkezők sem tudnak kiemelkedni, nem kapják meg a fejlődésükhöz szükséges alapvető oktatást. És akkor mit mondjanak azok, akiknek még nagyobb szüksége lenne rá?

A fenti megállapítás talán ha nem is elfogadható, de az elmúlt évek oktatáspolitikai tendenciáinak fényében valahol várható volt. Ugyanennyire várható eredmény, mégis talán jobban vonja fel a szemöldökünket a nemi különbségek kérdése. A mérés szerint a hatodik osztályosok körében alig van különbség a fiúk és lányok matematikai kompetenciája között. Ez a különbség a nyolcadik évfolyamra már elkezd nőni a fiúk javára, a tizedik osztályosok között pedig ordítóan nagy különbségek jönnek létre. Hasonló a helyzet a szövegértés terén is, igaz itt a kiinduló különbség jelentősebb. Az olló viszont nyílik tovább, és láthatóan lemaradnak a lányoktól a szövegértés terén a fiúk.

A TIMSS 2015-ös matematikai részeredményei árnyalják és kiegészítik ezt a képet. A negyedikesek körében mért “számok, geometriai alakzatok és mérés, adatábrázolás” témakörökből a fiúk csupán utóbbiban nem mutatnak fel erősebb eredményt, a nyolcadikosok körében mért “számok, algebra, geometria, adat és valószínűség” témákból pedig a számokban és az adat és valószínűség témákban jelentősebb a fiúk eredménye.

Az, hogy a fiúk és lányok közötti olló nyílik a tudományterületek és szakmák szerint, nem meglepő. Már a gyereknevelés során olyan szerepekbe kényszerülnek bele, amik természetesen nem léteznek, a társadalom mindenkori elitje hozta létre. Azok a gyerekek, akiknek nem a nemi szerepeik szerint adnak játékokat, sokkal szabadabban válogatnak azok között. A fiúk nem matchboxozni fognak, a lányok pedig nem babázni. A hatások, amik érik őket 6-8-10 évesen, meghatározóak lesznek az életük során. Az OECD kutatása szerint a lányok addig hallják azt, hogy ők rosszak matematikából, hogy végül rosszak is lesznek. Az önbizalmuk rohamos romlása vezet oda, hogy nem képesek teljesíteni bizonyos területeken. Ez pedig érzékelhető a fiúknál is. A társadalomtudományok, a neveléstudományok esetében a nők irányába billen el a mérleg. Olvasni és érzelmesnek lenni, más emberek iránt érdeklődni nem fér bele a az elmúlt időszakban kialakult férfi nemi szerepbe.

Példának okáért a kék-rózsaszín, matchbox-Barbie baba különbségtételek szinte teljesen eltűntek az 1970-es évek Amerikájában. A második világháborútól a nyolcvanas évek végéig terjedő időszakban visszaszorult a nemi alapú játékcímkézés: míg a hetvenes években a játékok két százaléka volt címkézve, a Disney 2012-es katalógusában mindegyik játék fel volt címkézve, és egyik sem volt együttesen fiúknak és lányoknak is ajánlva. Ugyanebben az időszakban változott a paradigma is. Eddig egy alapvető meglátás volt az, hogy a patriarchális elit hozta létre az ilyen jellegű nemi különbségeket, a kilencvenes évektől viszont egyre elfogadottabb lett az, hogy márpedig biológiai okai vannak – ebben a kérdésben viszont még nem született tudományos konszenzus.

A jelenség elszenvedői között sokan vannak fiúk is. Közülük azok bizonytalanodnak el a legjobban, akik tanítással, társadalomtudományokkal, bölcsészettel, vagy ápolással szeretnének foglalkozni. Hasonló mértékű mintázatokat látunk náluk is, mint a lányoknál.

A feminista közgazdaságtan például pont ezzel a témával is foglalkozik. Mi lenne akkor, ha tennénk a mesterséges nemi szegregáció ellen a különböző területeken? Az IMF munkacsoportja szerint elégséges mértékű bizonyíték van róla, hogy a nemi aszimmetriák hatására jelentős mértékű gazdasági növekedéstől esünk el világszerte. A kiegyenlítés pedig számos más problémát is megoldana: elöregedő társadalmakban késleltetni lehetne a kritikus pontot, illetve hosszabb távon is jobban be lehetne vonni a nőket és a férfiakat egyaránt a sokszor munkaerőhiánnyal küszködő területekbe. És akkor a fizetetlen és jórészt rejtett házimunkáról még nem is beszéltünk.

 

tetszett_a_cikk3

 

  • Hegedűs Lajos Hunor

    Jó cikk, de van néhány további probléma, amit nem említ, és így hibás következtetésre jut. Emlékszem, amikor én voltam gyerek, az éneklés is lányos dolognak számított, fiúként szégyellnivaló dolog volt az éneklés, az énekkarba is szinte kizárólag lányok jártak. Pont most pár napja láttam egy videót egy bemutató óráról egy zenei általános iskolában, 1983-ból, másodikosok, vagyis pont velem egyidős gyerekek – amellett, hogy elképesztően ügyesek, az osztály szinte kizárólag lányokból áll. Hogy lehetséges ezek után az, hogy az énekesi pályán mégis férfiak dominálnak? Az irodalom dettó. Könyvet olvasni, más emberek iránt érdeklődést mutatni nőies=férfiatlan dolog, az irodalmat és ezzel együtt az irodalomkritikát mégis szintén leuralják a férfiak, még jobban is, mint az énekesi pályát. Az az alapos gyanúm, hogy kicsit többről van szó, mint hogy a gyerekekbe idejekorán beleverik, mik a lányos és mik a fiús dolgok: ezen felül még azt is idejekorán beléjük verik, hogy komoly ambíciója BÁRMILYEN területen csak fiúknak lehet, komoly társadalmi megbecsüléssel járó szintre csak fiúk fejlődhetnek még olyan területeken is, amik eredetileg a lányok játékai.
    Ez az ellentmondás az énekléssel annyira kiugró, hogy nekem már gyerekkoromban feltűnt, és nem értettem: ha ennyire égő, hogy egy fiú énekel, hogy a fenébe van mégis ennyi férfi énekes? Nekik ez nem volt égő amikor gyerekek voltak?
    A gyerekjátékokról a fiúknak/lányoknak cìmke eltávolításával nagyon egyetértek, de ez csak a felszín megkapargatása. A probléma ennél sokkal komplexebb és mélyebb.

    • Stoics Ambró

      A férfiak sokkal versenygőbbek mint a nők. Nem mondanám biológiai különbségnek, de évmilliók evolúciójának lenyomata ez az egyes nemek pszichéjén. Ezért bármilyen területen egy férfi sokkal ambíciózusabb lesz a csúcsra törni, illetve általában a férfiak hajlamosabbak csinálni mindenből farokmérgető versenyt, hogy ki csinált többet, szebbet, jobbat valamiből. Egy nő hiába jó valamiben, ha nem “törtető”, akkor nem kerül a szakmája élére. És ez mindkét nemet hátrányosan érinti abból a szempontból, hogy sosem feltétlenül a legokosabbak és a legtehetségesebbek lesznek a csúcson, hacsak nem társul emellé ambíció is.

  • Asidotus

    Azért ezt egyszer jó volna bizonyítani is, hogy valójában nem is létezik különbség a fiúk és a lányok között, mindent csak a nevelés hoz.
    Mert szerintem azért nagy általánosságban csak van különbség a két nem érdeklődése között. A cikk ezen része meg szerintem nem más, mint társadalom-mérnökösdi, ami szembe megy az emberek vágyaival, adottságaival, és végül diszfunkcionális egyéneket eredményez majd.
    Szerintem hagyni kéne, hogy mindenki azzal foglalkozzon, amivel ő akar. Érdekes, nekem minden matektanárom nő volt, általánosban, és gimnáziumban is, matek-tagozaton is. Őket vajon miért nem nyomták el, és engedték matek tanárrá válni?

    • Stoics Ambró

      Nekem is az összes STEM tanárom nő volt, talán a gimis kémiatanár kivételével. De ez amúgy csak azt mutatja hogy a nők inkább pedagógiai pályára lépnek, míg a férfiak elmennek mérnöknek, stb. A cikk szerintem erről hivatott szólni, hogy a jó matekos nők úgy “kiesnek” a munkaerő piacról mert a társadalom rájuk “kényszeríti” a pedagógus szerepet.
      Amúgy én személy szerint nem ezen az állásponton vagyok, csak azt mondom, hogy a cikk mit állít a kommented kapcsán.

  • Stoics Ambró

    Arról vannak például kísérletek, hogy a gyerekek mivel játszanak ha szabadon dönthetnek, és van különbség a fiúk és lányok játék választásában. Tehát nem eredendően rossz dolog a játékokat ilyen szemmel gyártani. A probléma ott kezdődik, ha egy gyerektől az akarata ellenére tagadunk meg egy játékot.
    Tehát gazdasági racionalitás: a lányok inkább játszanak “ember” alakú játékokkal, a fiúk jobban szeretik a “dolog” formájú játékokat. Ezért a cégek fiús és lányos játékokat gyártanak.
    Szülői és tanári felelőtlenség/hülyeség: az én gyerekem másik típusú játékkal szeretne játszani, de eltiltom tőle.