Bezárás
Felsőoktatás

Bejutottunk az izraeli Weizmann Intézetbe

Izrael egy kisvárosában, Rehovotban működik egy világhírű egyetem és kutatóközpont. Egy négyzetkilométer területű kampuszon található a Weizmann intézet a CWUR World University Ranking szerint 2018-2019-ben a világ 45. legjobb egyeteme, számos világhírű innováció megalkotásának helyszíne.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

A Weizmann Intézetbe csak az ott élők és ott dolgozók, főként diákok és tanárok juthatnak be, azonban az Átlátszó Oktatásnak sikerült bejutnia, egy teljes hetet tölthettem el a kampuszon. Az ott dolgozók vendégszeretetét élvezhettem, minden professzor szívesen fogadott az óráján. A kampuszon a legtöbb kurzus nyelve angol, de héber kurzusok is vannak.

Első nap

A program legelején a játékelméletről hallgattam meg egy előadást. Nash egyensúlyokról, és evolúciósan stabil stratégiákról volt szó, amit csak részben értettem, hiszen a kurzus közepébe csöppentem bele. Első benyomás alapján a professzorok barátságosak, segítőkészek, és ismerik a diákokat. Sőt, baráti viszonyban vannak velük. A diákok kevesen vannak. Az 50 fős teremben, csak 10-en voltunk az előadáson. Így a hangulat családias volt, lehetett kérdéseket feltenni és beszélgetéseket kezdeményezni az előadóval.

Az óra után, idilli környezetben, narancsfák árnyékában ebédeltem meg majd célba vettem a Garden of science nevű oktató parkot, ami a magyarországi Csodák Palotájához hasonlítható leginkább. Ilyen típusú interaktív, oktatási célú kiállítás a tudományokról sok országban fellelhető. A Garden of Science-t, leginkább iskolás csoportok látogatják. A kellemes tavaszi napsütésben a gyerekek játékosan tanultak a természetről: fizika törvényeiről és matematikai problémákról. Volt Mobius gyűrű, kőből faragott hangszerek, paraboloid alakú hangerősítő és még sok más, amit meg lehetett fogni, tekerni, tolni, húzni, ütni, hallgatni… A nap végén egy becslő eljárásokról szóló előadást hallgattam meg egy nagyon kedves professzortól. Kifejezetten érthető volt, mert  állításait különféle rajzokkal szemléltette.

Fotó: Uzonyi Ádám

Második nap

Ez a napom egy MATLAB előadással kezdődött. A MATLAB egy olyan programnyelv, amivel könnyedén megoldhatóak különböző matematikai feladatok. A gépi tanulás alapjait vettük át, és olyan algoritmusokat tanultunk meg, amelyekkel az egymás mellett lévő adatpontok azonos csoportokba sorolhatóak, ezzel elkülönítve a távolabb lévőktől. Ez az előadás egyébiránt biológus hallgatóknak szólt, akik a génkifejeződések monitorozása után tudnak génszerkezeteket megkülönböztetni egymástól a módszer segítségével.

A látogatóközpont életre kelt előttem…

Délután a David Lopatie Centre-be látogattam el, ahol a látogatóközpont kiállítását néztem végig. Annyit biztosan mondhatok, hogy az ilyet Magyarországon nagyítóval kell keresni. A kiállítás egésze interaktív elemekből épült, csak pár kiállított tárggyal – vegyszert tartalmazó lombikkal, ásvánnyal – nem lehetett interaktálni. Belépve az épületbe kedvesen fogadott a recepciós, aki látszólag örült is, hogy jön látogató (úgy tűnik, ez ritkaságnak számít itt). Először egy mozgóképes könyvet csodáltam meg, ami bemutatta egy itt tanuló diák átlagos napját. Órák, konferenciák, beszélgetések, boldogság… És úgy tűnik, valóban.

Tovább haladva egy nagy képernyőn lehetett kiválasztani, hogy melyik tudós kutatásairól szeretne a látogató többet megtudni. A gomb megnyomásával a tudós beszélni kezdett kutatásairól, tudományhoz való viszonyáról. A falon idővonal mutatja a tudomány fejlődését az itt elért kutatási eredményekkel együtt. Felsorakoztatja az intézet kutatói által kiagyalt algoritmusokat, módszereket és technikákat, amelyek történelmet írtak a biológia, az informatika és fizika területén. Az asztalszerű érintőképernyőn elkapva egy-egy tudományterületet jelképező buborékot,  érdekességeket olvashattam. Megtudtam, hogyan lát egy számítógép, vagy milyen problémák elé állítja a programozókat a képek és videók feldolgozása.

Vannak továbbá animációk, melyek a DNS-ek és az idő titkain kísérik végig a látogatót. Utolsó állomásként egy hatalmas teremben nyolcperces filmet tekintettem meg, amelyben az intézet kutatói beszélnek inspirációikról. A film közben 3D-s hatású animációkat láthattam a földre vetítve, amely tovább gazdagította a moziélményt.

Fotó: Uzonyi Ádám

Harmadik nap

A Weizmannban általában kilenctől tizenegyig vannak délelőtti órák, kettőtől négyig délutáni órák és négy után csak tutoriálok vannak, amik a magyarországi egyetemeken lévő gyakorlatnak vagy szemináriumnak felelnek meg. Matematika biológusoknak volt az első óra neve, amely elindította a napomat. Elég érthetően és gyönyörű angolsággal beszélt az előadó a Furier sorokról, páros és páratlan függvényekről. Megmutatta, hogy egy függvény furier sorba fejtését hogyan könnyíthetjük meg azzal, ha paritás szempontjából vizsgáljuk a függvényt. Ez azért nagyszerű, mert a bonyolultabb matematikai levezetéseknél, ha valaki egyszer elveszíti a fonalat, nagyon nehéz megérteni a ráépülő gondolatmeneteket.

Az itthoni egyetemi képzések többségében az a jellemző, hogy a diákok nem tudnak kérdezni az előadások közben, hiszen 100-200 fős hallgatói létszám mellett ehhez elég nagy bátorság is kell, ráadásul az előadás érthetetlenné válna a sok kérdés miatt. A magyar egyetemi képzések többségénél emellett a pénz- és tanárhiány is megjelenik. Éppen ez az oka annak, hogy az előadásokon és a gyakorlatokon is a létszám maximalizálására törekszenek az egyetemek vezetői.

Ebben az intézetben láthatóan elegendő pénzt fektetnek a tudományos kutatásba és az oktatásba ahhoz, hogy a diákok kellemes és családias környezetben tanulhassanak. Lehetőséget kapnak arra is, hogy a tanárokkal személyesen is konzultáljanak és kutatásaikban segédkezzenek, ami a kreativitásukra és a tudásuk növelésére is serkentőleg tud hatni.

Délután volt egy kis szabadidőm, úgyhogy elsétáltam az üvegházak felé, hátha találok valakit, aki beenged, hogy megnézhessem az ültetvényeket. Találtam is két fiatalembert, akik az ültetvényeket gondozzák, viszont éppen zárták a házakat. Azt mondták jöjjek vissza holnap délben, és körbe is vezetnek az üvegházakban. Este beültem a második órámra, ami a gépi tanulásról szólt. Itt is megnyilvánult az egész kampuszon tapasztalható vendégszeretet abban, hogy az előadást az én kedvemért angolul tartotta az előadó. Ő maga fiatal volt, de ültek bent professzorok is, akik néha kiegészítették az előadó mondanivalóját. A deep neural network előnyeiről és használatáról volt szó. Este megnéztem Chaim Weizmann- az intézet  névadója, volt izraeli politikus- autóját és a lakását is, ami a grandiózus kampusz egyik sarkában van kiállítva.

Fotó: Uzonyi Ádám

Negyedik nap

A negyedik napon egy három órás, idegtudománnyal foglalkozó előadással kezdődött, amit egy nagyon lelkes professzor tartott. Mindenkit nagyon megdicsért, aki kérdezett valamit, és örömmel válaszolt a kérdésekre. Az órán nagyon sok érdekességet tudtam meg az agy működéséről, a memóriáról és a tanulás folyamatáról. A cerebellumról, azaz a kisagyról volt szó, amely a motoros mozgásokért felel. Megtudtam, hogy ha az ember biciklizik és leesik elé egy madár, amit ki kell kerülni, akkor egy másik agyterület aktivizálódik, mert a motoros mozgás korrekciója lassan valósul meg, és nem elég pontos, amennyiben azt a kisagy önállóan végzi.

Többek között egy érdekes kísérletet is elmesélt a professzor, amiben macskák szemébe fújnak levegőt egy hangjelzés után és a macska megtanulja, hogy mennyi idő után kell becsuknia a szemét ahhoz, hogy elkerülje a kellemetlenséget. Beszéltünk a különböző agyterületek idegi behálózottságáról is. Az oktató kiemelte, hogy a kisagynak azért is van nagy szerepe, mert sokkal sűrűbben helyezkednek el benne idegszálak, mint az agy más területein. Mindezen kívül szó esett az időérzékelésről, az idegek ingerületeiről és a kisagy betegségeiről is. Az elmondottak megértését képek és beszédes folyamatábrák segítették.

Ezután – a megbeszéltek szerint – visszamentem az üvegházba. A kertész, aki tegnap felajánlotta, hogy körbevezet az üvegházakban, hosszasan mesélt az ültetvények gondozásáról. Elmondta, hogy nem tartanak nagyra nőtt növényeket, mert a kutatók a géneket és azok öröklődését tanulmányozzák, így csak az újabb és újabb generációk érdekesek a statisztikai kutatásokhoz. Volt az üvegházban miniparadicsom, ami – mint megtudtam – a Weizmann intézet találmánya. Azért praktikus, mert a hagyományos paradicsommal ellentétben egy száron csak egy termés nő, így a kártevők nehezebben élnek meg rajta és permetezni is könnyebb. De a mini padlizsán és a cékla génjeivel keresztezett lila színű paradicsom vitte nálam a pálmát.

Délután egy kronobiológiáról  szóló kurzusra ültem be, ahol a diákok prezentáltak egy általuk kitalált és megtervezett kísérletről. Volt, aki az ember szervezetében levő baktériumok, és aközött keresett összefüggést, hogy az adott személy későn fekvő, éjszakai bagoly vagy korán kelő, pacsirta életet él.  Akadt olyan csapat, amelyik az alvás közbeni tudattalan étkezés betegségére kerestek megoldást kutatásukkal.

Ötödik nap

A hét elején emailben megkerestem egy statisztika professzort, hogy volna-e ideje találkozni velem, és mesélni egy kicsit a kutatásáról. A professzor két percen belül válaszolt, hogy ma reggel kilenckor fogadna, ha az megfelel nekem. Így a reggelt az informatika szak épületében kezdtem.

A professzor, miután mesélt magáról és az egyetemről, lelkesen bemutatta a kutatását is. Onnan indított, hogy már az ókori görögök és rómaiak is foglalkoztak statisztikával, majd mesélt arról, hogy a mesterséges intelligencia és a neurális hálók is régóta foglalkoztatják a tudósokat, csak sokáig a számítógépek kis teljesítménye és a korlátozott mennyiségben elérhető adatok miatt ezek eltűntek a statisztikai módszerek árnyékában. Azonban az utóbbi évtizedekben fordult a kocka, és a sokáig ismeretlen mesterséges intelligencia került rivaldafénybe az internet terjedése, és az internetes tartalmak bővülése folytán.

A Weizmann magas szintű oktatási színvonalát az Izraeli kormány és több vagyonos mecénás támogatása alapozhatta meg, azonban számos pénzügyi forrást csak kis mértékben igénylő szokások, módszerek és lehetőségek növelik a diákok motivációját. Ilyenek például az interaktív tudományos kiállítások csoportos látogatása, saját projektek és előadások készítése vagy a csoportos kirándulások, amiket havonta szervez az egyetem, diákoknak és kutatóknak egyaránt.

Érdemes tehát a külföldi egyetemek életébe betekintést nyernünk és a jól működő dolgokat itthoni intézményeinkbe is bevezetni. Nem csak a nyelvtudás fejlesztése és kapcsolatok építése miatt lehet hasznos külföldön is szerencsét próbálni, hanem a Weizmannhoz hasonló tudományos szigeteken teljesen új perspektívából tekinthetünk Önmagunk és a tudomány viszonyára, sőt szinte minden munkahelyen értékelik a külföldi tanulmányokat és munkatapasztalatokat.

Fotó: Uzonyi Ádám

Uzonyi Ádám

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom