A Civil Közoktatási Platform tartott Oktatási Évértékelőt február 12-én, szerda este a Három Holló kávéházban. A rendezvényt tudatosan a miniszterelnöki évértékelő elé időzítették abból a meggondolásból, hogy az elmúlt évek tapasztalata alapján, ezeken a beszédeken a miniszterelnök nem szokott kitérni a lentebb tárgyalt aktuális és érzékeny oktatási témákra.
Az esemény szervezésében több oktatással foglalkozó szervezet, mint például a Szabad Egyetem, a Tanítanék mozgalom vagy a Alternatív Diákközpontú Oktatásért Mozgalom is szerepet vállalt. A beszélgetésen a CEU elüldözése, az MTA kutatóhálózatának elvétele, a szegregáció növekedése az oktatásban, és az állami tankönyvek ügye mellett, az oktatás olyan közéleti területeit is érintették, mint a diákság túlterhelése, a szülők fokozatosan csökkenő beleszólása gyermekeik taníttatásába, vagy a rendszeresen megalázott pedagógusok helyzete.
A szervezők minden témában a lehető legtöbb szempont meghallgatására, illetve konstruktív eszmecsere kialakítására törekedtek: szülők, diákok, pedagógusok és releváns szakértők meghívása mellett az eseményen ellenzéki politikai pártok delegáltjai is részt vettek, így például Kunhalmi Ágnes (MSzP) vagy Tordai Bence (Párbeszéd). Az est szereplői kifejtették, hogy a megvitatott, jelenleg fennálló problémák tetemes része az oktatást érintő növekvő kormányzati központosításnak és kézivezérlésnek köszönhető.
A rövid megnyitót egy évértékelő film vetítése követte, amiben az érintett témákat foglalták össze. A film hamarosan kikerül minden résztvevő szervezet honlapjára és közösségi média platformjára. Ezt követte az elmúlt évet értékelő Civil Panel beszélgetés.
„Mi szülők ezekből csak annyit vettünk észre, hogy a gyerek táskája egyre csak nehezedik.”
A szülők részéről, Zádori Henrietta azt hangsúlyozta, hogy a legfőbb probléma a diákok túlterheltségét növelő tendencia, amely sok esetben lelki problémákhoz vezet egyes tanulóknál. Véleménye szerint a szülőknek nincs érdemi eszköze a végbemenő folyamatok megfékezésére. A diákok által érzékelt általános nehézségek mellett szó volt az alternatív iskolák fokozatos ellehetetlenítéséről; tekintve, hogy az intézmények a „rendszertől önálló gondolkodású” diákokat nevelnek.
„Amikor a tanárok favágókká válnak.”
Törley Katalin és Szűcs Tamás szerint, a pedagógus társadalmat érintő, „egyre fojtogatóbb” kormányzati magatartásban a legnagyobb problémát a képzett tanárok túlterhelése jelenti: A rossz munkakörülmények és a hatalmas adminisztrációs terhek miatt nem jut idő a pedagógusok „valódi”, nevelő jellegű munkájára. Ezekből adódóan a már pályán lévő fiatal pályakezdő tanárok a növekvő frusztráció miatt hamarabb kiégnek és hagyják el pályájukat.
Így sok helyen már csak olyanok maradnak a tanári pályán, akik gépszerű monotonitással végzik munkájukat, mintha csak „fát vágnának”. A résztvevők megjegyezték, hogy a konstruktív irányba történő rendszerszintű változások általában ott akadnak el, hogy a polgárok az ezeket támogató demonstrációk alkalmával egyre alacsonyabb számban jelennek meg az utcákon.
Szegregációs témában a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda munkatársa, Setét Jenő foglalta össze észrevételeit. Ő az élesedő kormánykommunikációt és független bíróságok veszélyeztetettségét látja a legfőbb problémának. Kifejtette, hogy Gyöngyöspatán is tudatos politikai nyilatkozatok korbácsolják fel az indulatokat. Kijelentette, hogy a bírósági döntéseket nem kérdőjelezhetné meg a politika, referálva a bírósági eljárás ideje alatt elhangzó különböző politikai nyilatkozatokra.
Véleménye szerint a legfőbb cél a tankötelezettségi korhatár 18 évre való visszaállítása, mert származástól függetlenül, évente 70 ezer gyermek esik ki a közoktatásból. Hozzátette, hogy a szegregáció egyáltalán nem új keletű probléma, ráadásul milliós károkat okoz a nemzetgazdaságnak.
Szó esett a különleges bánásmódot igénylő gyermekek, mint például az autizmussal és a figyelemzavarral élő tanulók nehéz helyzetéről. A megfelelő osztálytermek hiánya mellett a magántanulói státusz megszüntetése a legnagyobb probléma az elhangzottak szerint. Ebből kifolyólag a tanulók lassabban tudnak fejlődni, mint például egy tanulócsoportban. Erre a legkézenfekvőbb megoldás a kis osztálylétszámok és a fejlődést segítő közeg megteremtésében rejlik, ehhez azonban pénzre és szakmai képzésekre lenne szükség.
További probléma, hogy az egyébként jó szellemi képességekkel rendelkező, „még integrálható” gyermekeket is gyakran a „különleges igényű” iskolákba küldik, nem téve különbséget a tanulási nehézségek mértéke között. Továbbá azok az esetek sem hagyhatók figyelmen kívül, amikor a nehézségekkel küzdő tanulók csoportos bántalmazásnak vannak kitéve.
Az MTA kutatói hálózat feldarabolását érintve elhangzott, hogy az új rendszer sok helyen a frissen beemelt tagok „bebetonozását” szolgálja. Az MTA eddigi nemzetközi hírnevét egyértelműen csorbítja az újonnan létrehozott, feldarabolt kutatói hálózat. A beszélgetés egyetértésben és jó hangulatban zárult.
Gál Zsombor
Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak,nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!
A pedagógusok korfája köztudottan elöregedő, ám ez nemcsak a jelenleg tanítókra igaz, már a képzésekre járó hallgatók életkora is aggodalomra ad okot.
Szakok és egyetemek szerinti bontásban összeszámoltuk, hányan kerültek be 2023-ban az osztatlan tanárképzésre és tanári mesterképzésekre.
Megvizsgáltuk, milyen képzések tartoznak pontosan a pedagógusképzés alá, és mit üzennek az idei felvételi adatok, összehasonlítva a korábbi évek számaival.
Infografikákon ábrázoltuk, hány tanár mondott fel a tankerületekben, hol volt a legtöbb távozó tanár a tavalyi évben, és mi a helyzet az utánpótlással.
