Az Egyesült Királyságban idestova 3 évvel ezelőtt kezdődtek meg azok a szakszervezeti megmozdulások, amelyek idén februárban a brit történelem valaha volt legnagyobb sztrájkhullámához vezettek. A sztrájksorozat, amely az egyetemi dolgozók nyugdíj juttatásainak megnyirbálása ellen harcol, az egyetemi közegből előbb begyűrűzött a lakosság köztudatába, majd ezt követően a brit parlament alsóházában is megütközést keltett. Jelen cikksorozatunk ezen események bemutatásával foglalkozik: Az általános kontextus, tehát a nyugdíjrendszer sajátosságai és az azokból származó súrlódások bemutatása után, a következő cikkben a sztrájk eseményeit vizsgáljuk. A sorozat harmadik részében az események összegzése mellett, egyéb azokat alakító érdekes tényezőket ismertetünk: Az egyetemi rendszer bemutatása mellett, a cambridge-i Trinity College példáján keresztül mutatjuk be a brit rendszer sajátosságait illetve egyenlőtlenségeit. Az események bemutatásával az általános ismeretterjesztés mellett, egy egészséges szakszervezeti kultúra működéséről is átfogó képet kap majd az olvasó. A brit rendszer vizsgálata hazai kontextusban is érdekességeket mutat: A magyar kormány aktuális, egyetemeket alapítványi rendszerekbe való kiszervezése éles párhuzamokat mutat a brit mintával.
Az Átlátszó ingyen van, de nem ingyen készül: idén még 3345 előfizetőre lenne szükségünk. Fektess be te is a tényfeltáró újságírásba!
Az eseményeket sok izgalmas mozzanat tarkítja, amelyek következtében ma már többről van szó, mint egy átlagos szakszervezeti megmozdulásról: Szemléletes példa, hogy a nyugdíjalap vezetősége, – feltehetőleg különféle kellemetlenségek előidézésére alkalmas adatok eltussolása céljából – menesztett egy független bizottsági tagot. Jane Hutton professzort, akit a nyugdíjalap vizsgálatára kértek fel a szakszervezeti oldalról, a vezetőség távozásra kényszerítette, miután “túl sokat kérdezett”. Az ebből adódó vezetőségi botrány mellett, az egész oktatási szektor nyugdíjrendszerét veszélybe sodró Cambridge-i kilépés is jól tükrözi a fordulatok tarkaságát: Miután a cambridge-i Trinity College megunta az évek óta fennálló szakszervezeti harcot, saját erőforrásaira támaszkodva kilépett a brit felsőoktatási hivatalokat összefogó nyugdíjalapból, ezzel utat nyitva a szektoron belüli esetleges további morzsolódásoknak.
A Trinity College elhatárolódása megmutatja, hogy mennyire káros az érdekképviseletek munkájára és tárgyaló erejére az, amikor egy régóta tartó szoros együttműködésen alapuló folyamatból, az egyik képviselt szereplő egyszerűen kényelmi okokra hivatkozva a távozás mellett dönt. A folyamatokban résztvevő korábbi szerepvállalás felmondása, a teljes folyamatba befektetett időt és energiát sodorja veszélybe, ezzel az összes további képviselt fáradozásait hiábavalóvá téve.
Az Egyesült Királyság felsőoktatásában – jelen állás szerint – a zűrzavarnál csak a zűrzavar miatt kialakult általános felháborodás a nagyobb. Emellett azonban, a szakszervezeti munka egy veretes példája bontakozott ki a 2017 novembere óta tartó eseménysorozatból. A szakszervezeti akciók középpontjában a nyugdíjrendszer és szerződéseinek védelme áll, így röviden érdemes áttekinteni a brit nyugdíjrendszer sajátosságait.
A nyugdíjrendszer
Az Egyesült Királyság nyugellátási rendszere híven tükrözi a brit államigazgatás egyéb területeire is jellemző sajátosságait, már amennyiben az állam általános szerepének minimalizálása ezek közé sorolható. A konkrét rendszer kapcsán egy több pilléren álló, összetett koncepcióról beszélhetünk. A brit állami nyugdíj függetlenül a munkavállaló keresetétől, leginkább a brit társadalombiztosítási rendszerben eltöltött évek számától függ. A tényleges nyugdíj összegét azonban nem csak az állami nyugdíj, hanem nagyrészben az úgynevezett foglalkoztatói nyugdíj határozza meg. Ezt önkéntes alapon a munkáltató biztosítja, így jelentős szerepe van a munkaerőpiacon.
A “megfelelő összegű nyugdíj garantálása” az egyik elsődleges szempont az álláskeresőknél, a nyugodt munkakörnyezet, jó fizetés és egyéb juttatások mellett. Az így (önkéntes, vállalati alapon) biztosított jövőbeli juttatásoknak főként két fajtája van: járadék-meghatározott (defined benefit) vagy járulék-meghatározott (defined contribution) nyugdíj.
A két kategória, a nyugdíjként meghatározott összeg forrásában tér el egymástól. A járadék- meghatározott nyugdíj, a munkavállaló elért keresetéből épít és ez alapján szabja meg a későbbiekben kiutalt összeget. (Ez lehet például a nyugellátásra jogosult életpályájának átlagkeresete, vagy annak egy bizonyos százaléka.) A járulék- meghatározott juttatások esetében azonban, a juttatás összegét olyan tényezők alakítják, mint a munkáltató által befizetett ún. tagi hozzájárulások, kiegészítő összegek, befektetési hozamok vagy állami támogatások. Ez a kategória egyértelműen bizonytalanabb, hisz kötetlensége miatt jobban ki van téve a piac ingadozásainak és a munkáltatók érdekeinek.
Bár a nyugdíj ajánlatok részleteikben és felépítésükben sokszor jelentősen különböznek, gyakran a két kategória kevert, “hibrid” formája jelenik meg a munkavállalónak felajánlott szerződésekben. Az itt tárgyalt egyetemi dolgozók ügye is ilyen vegyes nyugdíjbiztosítások körül forog, ezért fontos tisztázni ezeknek a részleteit.
Az ily módon biztosított nyugdíj programokat általában egy, a munkáltatóval szerződött független, vagy – nagyobb vállalat csoportosulások esetében – egy a megbízó (munkáltató, illetve annak befektetői) által létrehozott harmadik fél kezeli. Utóbbi esetben a nyugdíjalap pontosabban képes a munkáltató és foglalkoztatottainak igényeihez alkalmazkodni, ugyanakkor szorosabban összefonódik a munkáltatóhoz és annak befektetőihez, illetve ezek minden költségvetést érintő elképzeléséhez.
Az egyetemi nyugdíjak
A Universities Superannuation Scheme (Egyetemek Nyugellátási Alapja, továbbiakban USS), Nagy-Britannia egyik legnagyobb privát kézben lévő nyugdíjbiztosítója. Bár az elmúlt évtized gazdasági visszaesése jelentősen megnyirbálta a szektor stabilitását, 2006-ban ez volt a második legtöbb tőkét forgató nyugdíjalap az Egyesült Királyságban. 1992-es létrehozása óta a USS, a Nagy-Britannia egyetemeit összefogó ernyőszervezet, a Universities United Kingdom (továbbiakban UUK) idevágó ügyleteivel foglalkozik. A brit egyetemek túlnyomó része ezalatt a szervezet alatt csoportosul, így például az olyan világhírű, több száz éves múltra visszatekintő intézmények is, mint az Oxfordi vagy a Cambridge-i egyetem.
A UUK formál véleményt és képviseli jogi-, politikai-, közéleti ügyekben az egyetemek közös álláspontját. Az egyes egyetemek, mint évtizedek vagy olykor századok óta fennálló intézmények, gyakran különböző mértékű anyagi forrásokkal rendelkeznek. Jövedelmük a tandíj és egyéb általános források mellett, támogatásokból és gyakran befektetésekből származik.
2016 áprilisában a UUK, a nehezedő gazdasági helyzetre hivatkozva, reformokat hirdetett a nyugdíjbiztosítási rendszer alapjaiban. Álláspontjuk szerint, a nyugdíjrendszer éves fenntartása 2014 óta a korábbiakhoz képest egyharmadával növekedett. Elmondásuk szerint a munkáltatóknak (értsd: az egyetemeknek) a recesszió miatt olyan pénzügyi nehézségekkel kell szembenézniük, melyek miatt más létfontosságú területekről kénytelenek elvonni a forrásaikat. Mindez fokozatos romláshoz vezet az oktatás minőségében is.
Szintén több egyetemnél jelentkeztek fenntarthatósági problémák, amelyek indokolttá tették egy fenntartható, ugyanakkor az alkalmazottak számára továbbra is vonzó nyugdíjrendszer megteremtését. Ezt követően a 350 munkaadó intézményt képviselő UUK, nyilatkozatában szorgalmazta, hogy a munkaadók viszonylagosan méltányosabb hozzájárulást, azaz 16% helyett 18%-ot fizessenek, a munkavállalók 8 százalékra növekedett hozzájárulásának fényében. (Ez a százalékban kifejezett összeg a nyugdíj alaphoz való hozzájárulás mértékét jelöli.) Ezzel a tervezet 5 éven belül másodszor emelt a szerződött felek- azaz a munkavállalók- által elvárt hozzájárulások százalékán, hiszen ez az arány 2011-ben 6.35-ról 7.5 százalékra nőtt.
A munkaadók hangoztatták, hogy az új “hibrid séma” ezen hozzájárulások mentén, alakítja a visszavonulás utáni juttatások mennyiségét. A hozzájárulási arányok emelésénél azonban jóval több minden változott: A nyugdíjalap megszüntette a járadék-alapú “final-pension scheme”-et, tehát a munkavállalók pályájuk befejezésekor elestek a fix, korábbi jövedelmük alapján számított nyugdíjaktól. A 2011 előtt kötött szerződéseket továbbra is érvényesnek tekintették, azonban az ezekhez kiszabott jövőbeni juttatásokat maximalizálták az egyes munkavállalók 2016 márciusában kapott fizetésének nagyságában. (Ezt az összeget természetesen minden évben újra értékelik az adott év inflációjához igazítva.)
A programban résztvevő, minden további szerződött tagot újra kategorizálták és juttatásaikat a munkavállaló “karriere” alatt kapott teljes fizetésének átlagához igazították. Így a korábbiakhoz képest az alkalmazottak nagy részének jelentősen instabilabbá vált a nyugdíjhelyzete a korábbi megállapodásokhoz képest. Ezenkívül egy bizonyos fizetési összegig (55 000 ezer font, ami körülbelül 21 millió forintnak felel meg) felső határt szabtak a kiérdemelhető “extra juttatásokhoz”.
Ettől kezdve a USS (nyugdíjalap), független statisztikai véleményekre hivatkozva egy 7,5 milliárd fontos deficitre hivatkozik, illetve megemlíti, hogy a mostani új ajánlatok 11 százalékkal növelték a nyugdíjalap fenntartására szánt kiadásokat. A tervezetet 2017 novemberében foganatosította a UUK és mint mondták, a munkáltatók (UUK) és a munkavállalók közötti hivatalos tárgyalás 2017 decemberében volt kilátásba helyezve.
Szakszervezeti válasz
A brit felsőoktatási intézmények munkavállalóit összefogó szakszervezet, a University and College Union (Egyetemek és Kollégiumok szakszervezete,továbbiakban: UCU) egy teljesen ellentétes állásponton volt.
Kép forrása: https://www.ucu.org.uk/
Elmondásuk szerint a változtatásokkal olyan korábbi létbiztonsági garanciák szűntek meg, amelyek elengedhetetlenek egy élhető időskort biztosító nyugdíjrendszer esetében. Álláspontjuk szerint a garantált nyugdíj jövedelem mennyiségének csökkenése, illetve megszüntetése minden tekintetben elfogadhatatlan, ezért a szakszervezet még a tárgyalások megkezdése előtt szavazást hirdetett meg. A szavazáson a szakszervezet által képviselt munkavállalók véleményét kérdezték arról, hogy az általuk képviselt érdekeik érvényesítése céljából, szervezzenek-e komolyabb sztrájkokat. A szavazati jogát kétféleképpen érvényesíthette a képviselt munkaerő: a szakszervezet által az interneten megadott elérhetőségek alapján elektronikus formában, vagy a szavazókhoz eljuttatott űrlapot felhasználva az egyetemeken kihelyezett urnákban, illetve postai formában.
Ezzel párhuzamosan a szakszervezet egy az ügyet népszerűsítő kampányba kezdett, amelyet igyekeztek honlapjukon, különböző szociális média platformokon, utcai terjesztésben (plakátolás, támogatói aláírásgyűjtés) és egyéb nyilatkozatokban népszerűsíteni. Kampányukban legelőször a Tilney befektetési tanácsadó cég egyik felmérésére hivatkoztak, miszerint a „most prezentált járulékalapú nyugdíj szerződések,legjobb esetben is csak a 20 százalékát képesek a korábban működtetett, fix alapú nyugdíjbiztosításoknak megteremteni”. Ez egy átlagos előadónak legalább, évi 10 ezer fontos kiesést jelentene. (Viszonyításképpen, egy egyetemi előadó az Egyesült Királyságban évi 45 ezer font átlagfizetéssel számolhat.)
UCL SSEES (School of Slavonic and East European Studies) épületének bejáratánál a sztrájkoló tanárok és diákok által készített tiltakozó molinók.
Az UCU februárra 50 intézetében sztrájkot hirdetett, melyben olyan neves intézmények is részt vettek, mint az Oxfordi, vagy a Cambridge-i egyetemek. A nyilatkozat az elmaradt órák mellett, anyagilag nem támogatott betegszabadságokról beszélt. A közlemény szerint, „a 2011 óta, két körben véghezvitt ‘vágások’ hatására, a programban résztvevőknek már jóval kevesebbet ér a mostani nyugdíj biztosításuk, mint a programon kívülieknek, illetve a középiskolai tanároknak”.
A szakszervezeti főtitkár, Sally Hunt minderről a következőképpen nyilatkozott: „Túl sokáig voltunk jóhiszeműek és túl sokáig bíztunk bennük. […] Ha az egyetemek tovább erőltetik ezt a hozzáállást, soha nem látott zavar lesz a kampuszokon.” Az UCU egyeztető szavazásán a szakszervezet tagjainak 87 százaléka jelezte, hogy kész a szakszervezeti fellépésben részt vállalni. Az egyetemek képviselete a szakszervezet sztrájkját „éretlennek és kiábrándítónak” nevezte, már megszervezett, korábban egyeztetett tárgyalásokra hivatkozva.
Cikk szerzője: Gál Zsombor
A cikk egyéb források mellett, javarészt a szakszervezet https://www.ucu.org.uk/strikeforus oldalon elérhető eseménynaplóját használta alapul. Kiemelt kép forrása: pixabay.com
Támogatási kampány – fizess elő az Átlátszóra, kattints ide a támogatási lehetőségekért! Ha olvasóink 1 százaléka rendszeresen küldene havi ezer forintot, többet nem kellene pénzt kérnünk.
