Az Egyesült Királyságban idestova három évvel ezelőtt kezdődtek meg azok a szakszervezeti megmozdulások, amelyek idén februárban a brit történelem valaha volt legnagyobb sztrájkhullámához vezettek. A sztrájksorozat, amely az egyetemi dolgozók nyugdíj juttatásainak megnyírbálása ellen harcol, az egyetemi közegből előbb begyűrűzött a köztudatba, majd ezt követően a brit parlament alsóházában is megütközést keltett. Jelen cikk a sorozat második része, amely a szakszervezet által szervezet sztrájkok eseményeit mutatja be. A cikksorozat első része ide kattintva érhető el.
Támogatási kampány – fizess elő az Átlátszóra, kattints ide a támogatási lehetőségekért! Ha olvasóink 1 százaléka rendszeresen küldene havi 1 ezer forintot, többet nem kellene pénzt kérnünk.
Megkezdődött az, amit az angol „Industrial Action”-nek, a német „Arbeitskampf”-nak, a németről a magyar pedig „bérharcnak” fordít, bár a tárgyalt esetben a harc szembetűnően nem a bérek körül forog. (A kifejezést szakszervezeti fellépésként használja a szöveg, mert a UCU gyakran nyilatkozik így három éve tartó “küzdelmére”, ami minden sztrájkot, tárgyalást, szavazást, kampányt, nyilatkozatot és szervezkedést magába foglal.) A sztrájkról tartott szavazás januári határideje előtt pár nappal a Times Higher Education egy több mint ezer egyetemi professzor által aláírt nyílt levelet publikált, melyben az aláírók támogatásukról biztosították a szakszervezetet egy egybehangolt, kollektív szakszervezeti fellépés esetén. Mielőtt a tagság megszavazta a sztrájkot, a UCU közleményben jelezte, hogy előreláthatólag a december óta folyó tárgyalások sikertelnül zárulnak majd. Január utolsó napjaiban a szakszervezet 14 sztrájk pontos időpontját hirdette meg a brit felsőoktatás 61 különböző intézményben. A sztrájk első, és egyik legkomolyabb elszenvedője a Southampton egyetem volt, ahol az évente megrendezésre kerülő, 10 ezres látogatószámmal büszkélkedő “Tudományos és Műszaki” kiállítást és találkozót, le kellett mondani. A médiában közölt előrejelzések több mint egymillió érintett diákról számoltak be.
A sztrájk február 22-én indult el, és ez alatt a UUK tárgyalásokat kezdeményezett a szakszervezeti képviselettel. Az utolsó sztrájknap 2018 március 19-én zajlott kilenc nagyobb egyetemen. A tárgyalásokon ezalatt a szakszervezet a kapott ajánlatot viszonylag rövid mérlegelés után elutasította. A szakszervezet a visszautasító nyilatkozatban kilátásba helyezett egy újabb, 14 napos sztrájk periódust, a nyár előtti április-júniusi vizsgaidőszakra dátumozva.
Ezt követően a UUK újabb ajánlatot tett a szakszervezetnek, akik ezt egy április 13-án megtartott ülésen 64 százalékos többséggel elfogadták. Az ajánlat mellőzött minden előre lefektetett konkrétumot, és egy szakértőkből álló bizottság felállítását kezdeményezte. A szakértői bizottság, a JEP (Joint Expert Panel), melyben a képviseletek mellett, fele- fele arányban részt vettek akadémikusok és pénzügyi tanácsadók is, feladatául tűzte ki a nyugdíjalap alapos vizsgálatát és ezzel összhangban egy új, minden fél számára elfogadható és fenntartható reformjavaslat megfogalmazását. Felismerve az ütköző érdekek érvényesítésének nehézségeit, a bizottság a következő év, azaz 2019 áprilisáig adott időt magának a kialakult status quo megszilárdítására, illetve munkájának befejezésére. Ekkor elindult egy lassú, bürokratikus folyamat a tagok megválasztásával, cseréjével, ülésekkel, a nyári időszakban egy hosszabb szünettel. Az eseményeket és a nyugdíjalap helyzetét vizsgáló jelentések és elemzések publikálása mellett, a szakszervezet mérsékelt, de bizakodó nyilatkozatot tett a tárgyalások menetéről.
Több, mint egy év körülményes vizsgálat és tárgyalássorozat után a felek mégsem tudtak megegyezni. Az újabb bomba egy év elteltével, június 7-én robbant, amikor a szakszervezet kilátásba helyezett egy újabb sztrájksorozatot a 2019-es őszi tanévkezdésre igazítva. Nyilatkozatukban elmondták, hogy ők „már korábban figyelmeztettek a sztrájkra az esetben, ha a vezetőség nem hajlandó kizárni a juttatások megvágását és a hozzájárulások növekedését a reformokból.” A munkavállalók igényelt hozzájárulása pedig – egy bizottsági döntés eredményeként – pont az év áprilisában 8-ról 8,8 százalékra növekedett. A nyugdíjalap vezetősége mintha érdemi mérlegelés nélkül, csak az indulatok lecsillapodását várta volna a szakértői bizottság áprilisra kihelyezett határidejétől. Minden jel arra mutatott, hogy a UUK a tárgyalások ellenére továbbra is, sőt a korábbiaknál fokozottabban próbált érvényt szerezni drasztikus költségvetési elképzeléseiknek.
Ekkor, az események tovább bonyolódnak: Vitatható, hogy mennyire váratlan fordulat képpen, a Cambridge-i Egyetem Trinity College-a június végén kilép a USS nyugdíjalapból. Az UCU még azon a héten “cenzúrázza a kollégiumot”, (ennek részleteivelivel később foglalkozunk.)
A szakszervezet ezalatt közzétette az új sztrájk tervezett dátumait, és megpróbált egy ellenjavaslatot elfogadtatni a UUK-val, amelyben korábban taglalt pontokat kívánta érvényesíteni. Ezzel a legkevésbé sem törődve, látszólag a nyári időszak eseménytelenségét kihasználva, az április 8,8-as emelkedésről a munkaadók kilátásba helyeztek egy 9,6 százalékos növekedési tervezetet a munkavállalói hozzájárulások mennyiségében. Majd, az ezt követő szakszervezeti felháborodásra reagálva nagyvonalú felajánlást tettek, miszerint a munkavállalói hozzájárulás mennyiségét 9,1 százalékra csökkentik, amennyiben a szakszervezet eláll mindennemű sztrájkművelettől legalább két évig.
A szakszervezeti válasz borítékolható volt: A média gyors reakciójának köszönhetően rövid időn belül több olyan részletes kimutatás és előrejelzés látott publikációt, amely több tízezer fontos veszteségét jósolt a munkavállalóknak. Új sztrájk-szavazás indult. Szeptember végére, a National Union of Students (Diákok Nemzeti Szakszervezete) egy közleményben “teljes vállszélességű” támogatásáról biztosította a UCU-t.
A következő közleményében a UCU bejelentette, hogy „esetleges jövőbeli jogi lépéseket” fontolgat és élt a közlemény figyelemfelhívó erejével: A UCU az USS vezetőségének kérdéses és tisztességtelen bánásmódját firtatta, egy az ügyben való vizsgálódás alól felmentett képviseleti tag, Jane Hutton professzor ügyében. Huttont még 2015-ben nevezték ki a USS vezetőségébe. Elismert orvosi- statisztikai elemzőként a szakszervezet által ajánlott vezetők táborát erősítette, a kevert arányban lévő, de jórészt a USS-UKK által felálított igazgatóságba. Hutton miután szóvá tette, hogy nem kap meg minden kért információt a USS- től – ebből kifolyólag nem képes kellően alapos munkát végezni – tisztázatlan körülmények között menesztették posztjáról. Hutton még menesztése előtt kapcsolatba lépett több önkormányzati hivatallal is. Hosszas mellőzés után, az ügy 2019 végén kerül napirendre, és a figyelem középpontjába.
A Hutton szál mellett az említett UCU nyilatkozat azt is kifejti, hogy a kijelölt szakértői csapat már hónapokkal korábban megállapította, hogy a nyugdíjbiztosítási program sokkal alacsonyabb költségvetéssel is képes működni, mint azt a USS vezetősége korábban állította. A nyilatkozat kijelenti, hogy ezekkel lehetőség nyílt az esetleges jogi lépések megkezdéséhez, azonban anyagi okokra hivatkozva, egyelőre nem élnek a lehetőséggel.
A növekvő szimpátia a parlamentben is egyre több támogatót hozott a szakszervezeti mozgalomnak, többek között magát a „Shadow Education Secretary”-t. (Az ellenzékben helyet foglaló, az oktatási államtitkár „árnyékaként” (ellenpólusaként) kijelölt képviselő.) A képviselő közleményben kérte a feleket, hogy mihamarabb üljenek a tárgyalóasztalhoz, mert a USS „egyike az oktatási szektort alapjaiban működtető megállapodásoknak”.
A USS vezetősége azonban, a rá gyakorolt politikai nyomás és szakszervezet többszöri kérésére sem volt hajlandó a tárgyalóasztalhoz ülni, így november 25-én, újabb 9 napos sztrájk vette kezdetét. A szakszervezet kezdeményezésére, levélben újraindult a párbeszéd a felek között, majd az egyetemek nyíltan is jelezték igényüket a további tárgyalásokra. Decemberben a szakszervezeti fellépést élvonalból vezető Jo Grady, elégedetten nyilatkozta, hogy „a munkáltatók korábban meglehetősen alábecsülték őket”. A közvéleményt a sztrájkolók megnyerték maguknak, ami abból is látszik, hogy 100 ezer angol font támogatás gyűlt össze a szakszervezeti mozgalom megsegítésére.
Egy nappal karácsony előtt a felek egy rövid beszélgetést folytattak, amit január 5-én egy kisebb tárgyalás követett. Az ülés hivatalos közleménye arról számolt be, hogy a „hármas csoport” (USS- UUK- UCU) előremutató és konstruktív beszélgetéseket folytatott. A szakszervezet elmondása szerint „kisebb győzelmet ért el” a nyugdíjak inflálódásával kapcsolatban, amit a sztrájk-akció sikerességének tekintenek. Ennek ellenére kilátásba helyeztek egy újabb, 14 napos sztrájkot február végére, mert “minden korábbi követelésüknek érvényt akarnak szerezni”, és ez a mostani eredmény elmondásuk szerint, „még messze áll a teljes sikertől”. A tárgyalásokkal párhuzamosan, több új egyetem csatlakozásával a sztrájk egyre kiterjedtebbé vált. A UCU nyilatkozata szerint, bár a tárgyalások alkalmával történt némi haladás azok „még mindig nem lendítették be eléggé” a párbeszéd menetét. A sztrájk előtti utolsó napon az egyetemek bejelentették, hogy nem tesznek új ajánlatot, ahogy azt korábban fontolóra vették. Így 2020. február 20-án, megkezdődött az Egyesült Királyság kampuszainak történelmében, a valaha volt legnagyobb sztrájkhullám.
Ennek hatására egy hét elteltével az egyetemek beleegyeztek az új tárgyalások megkezdésébe, amelyben a szakszervezet jelentős eredményeket ért el a munkavállalói hozzájárulás 2017 óta folyó növekedésének helyreállításában. A biztató eredmények ellenére, március 9-én kilátásba helyeztek egy újabb, nyári időszakot célzó sztrájkhullámot. Mondván, hogy bár kaptak kompromisszum kész ígéreteket, de “valahol nekik is meg kell húzni azt a bizonyos határt”. A biztató ígéretek közelítettek a kitűzött célokhoz, de még mindig nem estek azon a határon belül ameddig a szakszervezetek hajlandóak voltak engedni. Így a kitűzött beszélgetések alkalmával a munkáltatók „utolsó lehetősége lesz”, hogy elkerüljék a nyári sztrájk hullámot.
Ebben a helyzetben söpörte el a világjárvány az Egyesült Királyság valaha volt legnagyobb egyetemi sztrájkhullámát, és a hozzá fűződő szakszervezeti nyomásgyakorlást. Március 15-én – az oktatási hivatalokkal való tanácskozás után – a sztrájkot berekesztették, de közleményben biztosították a képviselteket, hogy a kialakult helyzet végeztével onnan folytatják, ahol abbahagyták. Ennek foganatosítására, áprilisban további üléseket helyeztek kilátásba.
Az általános rend mellett, Nagy- Britannia történelmének legnagyobb sztrájk-akcióját is megzavarta a hirtelen kialakult járványhelyzet. Igencsak valószínű, hogy a 3 éve húzódó tárgyalások sikerességét nagyban befolyásolja majd, hogy a járvány elmúltával újra szerveződő esetleges sztrájkok, képesek lesznek-e legalább korábbiakban elért méreteket ölteni. A járvány utáni megmozdulások (Black Lives Matter mozgalom és az újabb járványügyi szigorításokra reagáló zavargások) további szüneteltetésre sarkallta a szakszervezeteket, láthatólag a következő tanév kezdetéig.
Bál a februári hullám már jócskán túltett minden korábbi szerveződésen, a „valaha volt legnagyobb egyetemi sztrájk” hangzatos jelzője még felbukkanhat az elkövetkezendő sztrájkok alkalmával. A várható fordulatok miatt, a további eseményeket is érdemes szemmel tartani. A tárgyaló felek céljai és érdekei egyértelműek az elmúlt események tükrében. Az eseményeket formáló körülmények ugyanakkor a korábbiakhoz hasonló, váratlan fordulatokat eredményezhetnek.
Cikk szerzője: Gál Zsombor
A cikk egyéb források mellett, javarészt a szakszervezet https://www.ucu.org.uk/strikeforus oldalon elérhető eseménynaplóját használta alapul. Képek forrása: pixabay.com, ucu.org.uk
Támogatási kampány – fizess elő az Átlátszóra, kattints ide a támogatási lehetőségekért! Ha olvasóink 1 százaléka rendszeresen küldene havi ezer forintot, többet nem kellene pénzt kérnünk.
Gyakornoki programot indít az Átlátszó Oktatás. Középiskolai diákok, főiskolai és egyetemi hallgatók jelentkezését is várjuk az ország minden részéről. Szeretnéd, ha az...
Ezt a kérdést tette fel Ungár Péter, LMP-s képviselő Dr. Kásler Miklósnak, az Emberi Erőforrások Minisztériumát vezető miniszternek idén júniusban....
Folytatjuk a kancellári rendszer bevezetésének hatodik évfordulója alkalmából indult cikksorozatunkat. Ezúttal Heller Máriát, az ELTE TáTK habilitált docensét, az Oktatói...
Tavaly jogerős ítélet született arról, hogy összesen 99 millió forintot kap 60 roma tanuló, akiket származásuk miatt hátrányos megkülönböztetés ért...
