Mi is történt pontosan a CEU-val? – visszatekintés

Közel egy évvel a lex CEU benyújtása – és kivételes eljárásban történt elfogadása után – a Kormányzati Tájékoztatási Központ egy közleményében úgy fogalmazott, hogy „a Soros szervezetek működését be kell tiltani”. Tavaly ősszel az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy a törvénymódosítás összeegyeztethetetlen az uniós joggal, az egyetem azonban ennek ellenére sem tervez már visszaköltözni Budapestre. Összefoglaló.

A Politico Európa legmeghatározóbb személyei közé választotta Soros Györgyöt 2017-ben, amire a lista visszatérő szereplője, Orbán Viktor úgy reagált, hogy 2017 nem Soros éve lesz, „hanem róla fog szólni, azaz Soros és az általa szimbolizált erők kiszorításáról”. Pár hónappal később a Soros György alapította Közép-európai Egyetem (CEU) több mint 25 évnyi budapesti működés után a kormány célkeresztjébe került. 2017. március 28-án Balog Zoltán akkori emberi erőforrás miniszter benyújtotta a lex CEU-ként elhíresült törvénymódosító javaslatot, melyet a hazai és nemzetközi tiltakozások ellenére egy héten belül el is fogadtak.

A törvényt mintha a CEU-ra szabták volna

Bár a törvényjavaslat benyújtása napján az Origo, később Orbán Viktor is csalással vádolták az egyetemet, az intézmény a jogszabályi előírásoknak megfelelően üzemelt. Legalábbis egészen addig, amíg pár nappal később a törvényen pont úgy változtattak, hogy az akadályozza a CEU működését.

A CEU egy New York államban bejegyzett, ekkor még budapesti kampusszal működő magánegyetem. Modellje azon alapul, hogy mindkét országban akkreditált képzéseket nyújt. Az egyetem kétnyelvű elnevezése is erre utal: az amerikai akkreditációt a Central European University, míg a magyart a Közép-európai Egyetem képviseli. Mindez a valóságban annyit jelent, hogy az intézmény képes Magyarországon és az Egyesült Államokban is érvényes oklevelet adni. 

A törvényváltoztatás pont ezen kettős identitásból eredő működési formát nehezíti célzottan. Fontosabb pontjai, hogy a Magyarországon működni kívánó külföldi egyetemeknek a székhelyük szerinti államban is rendelkezniük kell kampusszal, vagy hogy Magyarországnak nemzetközi szerződést kell kötnie az érintett, Európai Gazdasági Térségen (EGT) kívüli állammal, aminek föderatív állam (pl. az USA) esetében ki kell egészülnie egy, a központi kormányzattal kötött előzetes megállapodással is. Ez utóbbi követelmény a későbbiekben kiemelt jelentőségű lesz.

Tartalmaz továbbá olyan részt is, amely a CEU esetében névváltoztatásra kötelezi az egyetem valamely entitását, és eltörli azt a rendelkezést, amely lehetővé teszi a nem EU-s országokból érkező akadémiai munkavállalóknak, hogy munkavállalási engedély nélkül dolgozhassanak az egyetemen. 

A Velencei Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jogszabály nem tartalmaz kellően erős érveket, és „rendkívül problematikusnak tűnik a jogállamiság és az alapvető jogok szempontjából”, valamint kiemelte, hogy a változtatás elsődlegesen a CEU-t érinti. A lex CEU rengeteg vezető tudományos szervezet ellenkezését váltotta ki világszerte (teljes lista itt), emellett a törvény visszavonására szólította fel a kormányt többek közt az Egyesült Államok és az Európai Parlament is. 

Csak egy aláírás hiányzott

A szigorú követelmények és a szűk határidő ellenére az egyetem elkötelezett maradt Budapest mellett, ezért 2017 szeptemberében a székhelye szerinti államban is létesített kampuszt a New York-i Bard College-dzsal kötött megállapodása keretében. A másik fontos követelményt jelentő nemzetközi megállapodás azonban hiába állt készen, a magyar kormány nem írta alá azt. Ehelyett meghosszabbították egy évvel a Velencei Bizottság által is kritizált határidőt, amit az aláírásra váró CEU ekkor már a bizonytalan helyzet fenntartásának értékelt. 

A törvény az EGT-n kívüli, föderatív országokra vonatkozó követelménye szerint a magyar kormánnyal nem csak az adott államnak, hanem az ország központi kormányzatának is megállapodást kell kötnie. Vagyis a CEU esetében nem elég New York államnak, de az Egyesült Államok központi kormányzatának is alá kell írnia egy megállapodást a magyar féllel. Probléma azonban, hogy az USA központi kormányzatának ehhez nincs jogköre, a kérdés egyedül New York állam hatáskörébe tartozik.

Az ellentmondásra hiába hívta fel az amerikai fél már a törvény elfogadása előtt a figyelmet, a magyar kormány a helyzetet értetlenkedéssel kezelte, miközben azt állította, hogy a megoldásban érdekelt, és hiányolta a CEU együttműködését. A határidő kitolásának és a kormány értetlenkedésének hamisságát mutatja azonban, hogy eközben egy másik amerikai egyetemmel, a marylandi McDaniel College-dzsal sikerült szerződést kötniük.

Később, miután több kormánypárti politikus is közölte, hogy nem fogják aláírni a megállapodást, a CEU jelezte, hogy ha a kormány 2018. december 1-ig sem lép érdemben, úgy az egyetem kénytelen elköltözni. Mivel az aláírásra ezután sem került sor, az egyetem Bécsbe helyezte át amerikai akkreditációjú képzéseit, és lényegében elhagyta Budapestet.

Mi történt azóta?

A lex CEU ügyében történt utolsó fejlemény, hogy az Európai Bíróság idén októberben úgy ítélt, hogy a törvénymódosítás sérti az EU-s jogot, mivel összeegyeztethetetlen az EU tudományos élet szabadságára, a felsőoktatási intézmények alapításának szabadságára és a vállalkozás szabadságára vonatkozó rendelkezéseivel, emellett a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) egyik egyezményével is. Az Európai Bíróság külön kitért a nemzetközi szerződésre vonatkozó követelményre is, mely szerintük „önkényes diszkrimináció eszközét jelenti, mivel a magyar hatóságok politikai szándéka döntő szerepet játszik e követelmény teljesítésében”. Mindezek értelmében a magyar kormány kénytelen a vitatott részeket visszavonni, ennek elmulasztása ugyanis pénzügyi szankciót vonhat maga után.

Noha az ítélet precedensértékűnek tekinthető az akadémiai szabadság európai helyzetére nézve, a CEU szempontjából túl későn született. „A budapesti campuson szeretnénk fenntartani egy intellektuális központot, de az egyetem maga Bécsben működik, és nincsenek terveink arra, hogy visszahozzuk Magyarországra” – mondta a Szabad Európának Fodor Éva, a CEU rektorhelyettese. Arra a kérdésre pedig, hogy érezhető-e különbség a magyar és az osztrák hatóságok hozzáállásában, így felelt: 

„A magyar kormány kiebrudalta innen az egyetemünket, az osztrák hatóságok pedig mindent megtettek, hogy el tudjunk költözni, akkreditálni tudjuk a programjainkat, hogy legyen helyünk, megértsük az osztrák rendszert. Elképesztően jóindulatúan fogadtak minket, tele várakozással, hogy milyen érdekes dolgokat hozhatunk Bécs intellektuális életébe. Ezt nem tapasztaltuk Magyarországon.”

Az, hogy az egyetem milyen tevékenységeket hagy Budapesten, illetve költöztet Bécsbe, egyelőre tisztázatlan. Ami biztos, hogy az idei tanév már Bécsben kezdődött. A CEU befejezte az MTA-val közös matematikusképzéseit, és a Harvarddal egy kategóriában induló csecsemőpszichológiai kutatóközpontja, a Babylab is elhagyta Budapestet.

Az egyetem elköltözése óta bővítette tevékenységét, így a posztgraduális képzések mellett idén két új, interdiszciplináris alapszak indult (Culture, Politics and Society és Philosophy, Politics and Economics), melyeket követ jövőre egy harmadik is (Quantitative Social Sciences). Marad azonban Pesten a könyvtár nagy része, illetve a Nyílt Társadalom Archívum (OSA), emellett létrehoztak egy új intézményt is, a CEU Demokrácia Intézetet, melynek feladata a demokrácia kutatása és oktatása lesz. 

A Quacquarelli Symonds (QS) egyetemeket rangsoroló oldal a CEU képzéseinek nagy részét rendre a 200 legjobb között tartja számon, olyan kiugró idei eredményekkel, mint a politika területén elért 30., vagy a filozófia területén elért 37. hely a világon.

A CEU elköltözése kapcsán talán a legfájóbb, hogy hazánk nem csak az ország legjobb egyetemét, hanem egy világviszonylatban is kiemelkedő intellektuális központját veszítette el. Bár az ügy tartogat még fejleményeket, például, hogy visszahoznak-e Magyarországra amerikai akkreditációjú képzéseket, a konfliktus érdemi része lezárult: az egyetem új otthona Bécs. Az azóta felmerült, hasonló ügyek (pl.: MTA, SZFE ügyei) továbbra is abba az irányba mutatnak, hogy a tudományos élet és a felsőoktatás szabadsága ellentétes a kormányérdekkel a mai Magyarországon. 

Cikk szerzője: Simonyi Balázs

Kép forrása: MTI, ceu.edu