Átlátszó Oktatás

A diákok által készített Átlátszó Oktatás célja, hogy az oktatás és hozzá kapcsolódó területeken harcoljon a nyilvánosságért és az átláthatóságért.
Szivárogtass nekünk: atlatszooktatas[kukac]gmail.com

Corvinus

A Corvinus az oktatók tiltakozása miatt változtat a kommunikációs szabályzatán

2022. március 4-én lépett hatályba a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikációs szabályzata, amellyel szemben az egyetem több dolgozója is kritikát fogalmazott meg. A bírálók között van egy olyan oktató, Ádám Zoltán is, aki végül beperelte az egyetemet. Vele készítettünk interjút.

Ádám Zoltán (1971) egyetemi docens a Corvinus honlapján elérhető életrajza szerint az intézmény Gazdaság- és Közpolitika Intézetének oktatója 2016 óta, 2020-tól pedig a Gazdaságpolitika és Munkagazdaságtan Tanszék vezetője is.

Átlátszó Oktatás: Mikor értesült az új egyetemi kommunikációs szabályzatról?

Ádám Zoltán: A rendelkezés idén március 4-én lépett hatályba azzal a céllal, hogy elősegítse az egyetem külső és belső kommunikációjának hatékony megvalósítását, de csak egy-két héttel később ismertem meg, egy Takáts Előd rektor úr által összehívott informális megbeszélés előtt, amire én is meghívót kaptam.

Megelőzte a szabályzat kihirdetését, hatályba lépését bármilyen összegyetemi vita, megbeszélés?

Szerintem erről nem volt vita. Az egyetem egészében legalábbis biztos nem. Elképzelhető, hogy valamilyen vezetői szinten volt, de amennyire tudom a Szenátus-tag kollégáimtól, barátaimtól, őket is meglepte ez az új szabályozás, és kérték is, hogy a Szenátusban ezt vitassák meg. Miután kiderült, hogy a szabályzat ellenérzéseket kelt, rektor úr összehívta a már említett informális megbeszélést. Ezen többen is jeleztük a kommunikációs szabályzattal kapcsolatos fenntartásainkat.

Ezért az úgynevezett Elnöki Testület (röviden ET, aminek a rektor, az elnök és a kancellár a tagjai – a szerk.), március 17-i hatállyal úgymond felfüggesztette a szabályzatot. Hogy ez jogilag pontosan mit jelent, az nem világos, mert a szabályzat ennek ellenére továbbra is fennmaradt az érvényes ET-rendelkezéseket felsoroló belső – azaz a nyilvánosság számára nem elérhető – egyetemi honlapon.

Ezzel egyidőben az ET megbízta az egyetem kommunikációs vezetőjét, Apáti-Tóth Katát, hogy folytasson egyeztetést az egyetemen belül arról, hogy milyen igényei vannak az egyetem polgárainak és különböző szervezeti egységeinek azzal kapcsolatban, hogy hogyan kellene kinéznie egy ilyen kommunikációs rendelkezésnek.

Milyen problémákat azonosítottak Önök a szabályzatban?

A szabályzatban több olyan paragrafus is szerepel, amely elfogadhatatlan. Például nagyon elavult szabály rendelkezik arról, hogy ki és milyen feltételek mellett rögzíthet hanganyagot és videofelvételt az egyetemen. A szabályozás szerint minden eseteben a kommunikációs vezető előzetes engedélye szükséges ehhez, az általa meghatározott elvek alapján. Viszont a szabályozás nem tisztázza, hogy melyek ezek az előzetes elvek, miközben ma már mindenkinek ott a zsebében az okostelefon, így nagyon könnyű felvételt készíteni, és nyilván nem fog mindenki a kommunikációs vezetőhöz rohangálni, ha egy sarokban készít egy hangfelvételt.

De a szabályzat azt is előírja például, hogy „az Egyetem oktatási épületeiben rendezvény szervezése a kommunikációs vezető vagy meghatalmazottja előzetes engedélyével és az általa meghatározott elvek mentén engedélyezett”, miközben nem definiálja, hogy mit ért az alatt, hogy „rendezvény”.

Egy másik passzus szerint “az Egyetem hírnevét és gazdasági érdekeit, stratégiáját és működését érintő kérdésekben, valamint az Egyetemet érintő szakpolitikával, finanszírozással kapcsolatban kizárólag az elnök, a rektor és a kancellár a Kommunikáció támogatásával jogosult nyilatkozni.”

Ezzel az a probléma, hogy ez a megfogalmazás a szabályozás alkalmazóinak szándékaitól függően tetszőlegesen tág körre vonatkoztatható.

Én például többek között gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozom, tehát, hogyha engem megkeres egy újságíró, és azt kéri tőlem, hogy nyilatkozzak neki a készülő költségvetési törvénnyel kapcsolatban, az könnyen lehet, hogy valamilyen mértékben érinteni fogja az egyetem finanszírozását is. Nyilván nem az egyetem nevében fogok nyilatkozni, hanem a saját szakmai álláspontomat képviselem majd, és ez a nézőknek vagy az olvasóknak is világos lesz, de ez a rendelkezés ebben a formában mégis alkalmas arra, hogy korlátozza a nyilatkozattételi jogomat.

Hogyan volt ez szabályozva korábban?

Őszintén szólva nem tudom. Szerintem gyakorlatilag nagyon kevéssé volt az szabályozva, hogy ki mit mond vagy mondhat. Az volt a szokásjog, hogy az ember önmérsékletet tanúsít. Hogyha én Corvinus-oktatóként nyilatkozom, akkor nyilván nem fogok olyasmit mondani, ami a kollégáim nagyon nagy részében megütközést keltene, vagy ha igen, akkor hangsúlyozom majd, hogy ez az én egyéni véleményem.  Nem fogok Corvinus-oktatóként pártpolitikai kérdésekben sem állást foglalni, és üzleti érdekeket sem fogok sem elő-, sem hátramozdítani. Ez azonban mindenki számára világos volt eddig is. Én legalábbis nem emlékszem rá, hogy az elmúlt hat évben, amióta az egyetemen dolgozom, ezt a – tudtommal íratlan – szabályt bárki megsértette volna.

Fontos azt is megemlíteni, hogy nem tudom ugyan pontosan milyen mértékben, de jelentős arányban régi rendelkezés-elemek felhasználásával rakták össze az új kommunikációs szabályzatot. Vagyis egy sor kérdésben egyszerűen beemeltek létező elemeket, paneleket korábbi szabályozásokból. Valószínűleg ez történt például a már említett kép- és hangfelvétel-rögzítési szabállyal is.

Ami pedig az új elemeket illeti, azok jelentős részét feltehetően létező vállalati kommunikációs szabályzatokból vették át. Ezzel az a gond, hogy ami vállalati környezetben jól működik, és alapesetben legalábbis nem jelent problémát – például a nyilatkozattételi jog erőteljes centralizálása –, az egy akadémiai környezetben, ahol kis túlzással mindenki valaminek a szakértője, és természetes, hogy a véleményével a nyilvánosság elé is kiáll, működésképtelen.

Ezzel a problémával – az akadémiai és a vállalati szektor működési mechanizmusainak különbözőségével – véleményem szerint még nem sikerült megbirkózni az egyetemen. Jó példa erre az a többek között éppen a kommunikációs szabályokkal összefüggő kérdés, hogy az egyetem milyen információkat oszt meg saját magáról a külvilággal.

Maga a kommunikációs szabályzat például, amiről most beszélgetünk, nem olvasható a nyilvános egyetemi honlapon, csak az intraneten, fogalmam sincs, miért.

Más esetekben is gyakran találkozni az egyetemi vezetés részéről azzal a megközelítéssel, hogy igyekezzünk minél jobban őrizni a rendelkezésünkre álló információkat, azokból minél kevesebbet megosztani másokkal, mert ez az üzleti érdekünk, és ha nem így teszünk, az a versenytársainknak kedvez. Szerintem ez vállalati környezetben lehet valid megközelítés (bár ott sem különösebben újszerű), az akadémiai szektorban azonban nem.

Az egyetem, mint intézmény, pont arra való, hogy a lehető legtöbb ember számára terjessze a tudást. Hogy pozitív információs externáliákat generáljon, hogy közgazdászul fogalmazzak. Tehát olyan jószágot hozzon létre – egy tudást -, aminek pont az a lényege, hogy minél több ember minél kisebb költségek mellett fér hozzá. És aminek a létrehozásával azok is jól járnak, akik adott esetben soha be sem teszik a lábukat az egyetemre, mivel ők is egy jobb, műveltebb és gazdagabb társadalomban élnek majd.

Az egyetem nem attól lesz versenyképes, ha monopolizálni igyekszik ezt tudást – erre amúgy sincs technikai lehetősége, az általunk művelt társadalomtudományi területeken különösen nem. Hanem attól, ha a gyakorlatilag mindenki számára hozzáférhető ismereteket mi tudjuk a leghitelesebben és a legmagasabb színvonalon átadni és kommunikálni a hallgatóinknak és a szélesebb közvéleménynek.

Ádám Zoltán, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója. Forrás: Budapesti Corvinus Egyetem / Michael Daramola

Miért döntött a peres eljárás mellett?

Azért pereltem be ezt a rendelkezést (és így az egyetemet is), mert azt gondolom, hogy rosszul próbálja meg kialakítani a nyilatkozattétel rendjét, és rosszul próbálja meg kontrollálni a nyilatkozattételeket. Olyan gumiszabályokat alkot, olyan kategóriákat hoz be és szabályokat alkot meg, amelyek

alkalmasak arra, hogy az egyetem, ha akar, cenzúrát gyakorolhasson, valamint, hogy a kollégák öncenzúrát alakítsanak ki saját magukban.

Ha nem világos, hogy mit lehet mondani és mit nem, akkor az emberekben beindul egy ilyen önvédelmi reflex, és akkor azt mondják, hogy hát oké, akkor inkább vagy ne mondjunk semmit, vagy ne Corvinus-színekben mondjuk, vagy valahogy nagyon letompítva mondjuk. És szerintem ez nem jó.

Ezért a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédjével, Tóth Balázzsal beadtunk egy keresetet a Fővárosi Törvényszéken, amit az be is fogadott.

Milyen eredményt vár a peres eljárástól?

Azt gondolom, hogy az fontos, és nemcsak ebben az ügyben, hanem általában mindenféle  civil ellenállásban, hogy legalább egy pici kockázatot az emberek hajlandóak legyenek vállalni, mert

ha nincs ellenállás, akkor hajlamos mindenféle vezetés, vállalati vezetés, politikai vezetés, egyetemi vezetés stb. azt gondolni, hogy mindent megtehet,

mert ugye nincs költsége annak, amit csinál. Abban a pillanatban, hogy valaki valamilyen intézményes ellenállással próbálkozik, megjelenik valami a költségoldalon is, és a hatalmon lévőknek érdemes elgondolkodniuk, hogy számukra mi mit ér meg. Ami – és ezt is hangsúlyozni szeretném – nem csak a hatalomgyakorlás hatékonyságáról szól, hanem a hatalmat gyakorlók önbecsüléséről is.

Az én egyetemi vezetőim ugyanis, legalábbis akiket személyesen ismerek közülük, biztosan nem gátlástalan birodalmi lépegetők. Este szeretnek jó lelkiismerettel a tükörbe nézni lefekvés előtt, és nem céljuk, hogy elnyomják az övéktől eltérő nézeteket. Miközben nyilván ők is kényszerekkel szembesülnek, amelyeknek változó mértékben és technikával tudnak és akarnak ellenállni.

És nyilván egy egyetemnek az is nagyon fontos, hogy hogyan alakul a presztízse, megítélése itthon és külföldön. Hogy milyen aura alakul ki körülötte, és hogy él a köztudatban: mint egy szabadságkorlátozó szervezet, ami nem éppenséggel a véleményszabadságot támogató intézményként jelenik meg a közvélemény előtt, vagy mint egy olyan közösség, ami meghallgatja a polgárait, figyel rájuk és számításba veszi a véleményüket.

Nagyon szeretném, hogy a Corvinus Egyetem az utóbbi módon jelenjen meg a köztudatban, és hogyha egy nagyon picit is hozzá tudtam ehhez járulni ezzel a perrel, akkor annak nagyon örülök. Annak is örülök továbbá, hogy a pernek talán szerepe volt egy új, jobb minőségű és jobban átgondolt kommunikációs szabályzat megalkotásában is.

A beszélgetés elején említette, hogy közben a szabályzatot felfüggesztették és megbízták a kommunikációs vezetőt egy új szabályzat megalkotásának előkészítésével. Mivel hatályon kívül helyezték a szabályzatot, adja magát a kérdés, hogy így eláll-e a pertől?

Az általam perelt szabályzatot március közepén csak „felfüggesztették”, de nem helyezték hatályon kívül. Arra most fog sor kerülni, július 15-én, az időközben az ET által elfogadott új kommunikációs rendelkezés hatályba lépésekor. Ez egy sokkal jobb minőségű, sokkal precízebb fogalmakat használó, a vezetői jóváhagyási és engedélyezési jogköröket szűkebb körre szorító szabályozás.

A szakszervezet, aminek vezetőségi tagja vagyok, kikerül a rendelkezés hatálya alól, az alkalmazotti tanács, aminek szintén, azonban nem. Ez az utóbbi számára korlátozást jelent a kollégákkal való kapcsolattartás és a dolgozói felmérések készítése során, ami szerintünk ellentétes az alkalmazotti tanács törvény adta jogaival.

A sajtónyilvános események továbbra is engedélykötelesek, igaz, közben legalább nem kell általunk ismeretlen elvekhez igazodnunk. Az online akadémiai események világában azonban, amelyekre lényegében bárki bármikor regisztrálhat, praktikusan ez is betarthatatlan lesz. A nyilatkozattétel rendje ugyanakkor, úgy látom, sokat javult: az új rendelkezés precízebben és életszerűbben határozza meg, hogy mi az a tárgykör, amiről az egyetem nevében csak a felsővezetés tagjai nyilatkozhatnak, és kevésbé igyekszik kontrollálni az egyéb nyilatkozatokat.

A következő napokban, hetekben egyeztetek a kollégáimmal, és konzultálunk az ügyvédemmel arról, hogy érdemes-e ezen a ponton elállnunk a pertől.

A magam részéről természetesen egyáltalán nem ragaszkodom ahhoz, hogy a saját munkaadómat pereljem. Szerintem senki nem jókedvében pereli be a munkaadóját.

Én sem törekszem arra, hogy konfliktusban legyek a saját egyetemem vezetésével, bár tudom, hogy vitáink ezután is lesznek. Az elmúlt három évben, amióta a Corvinus átalakítása zajlik, oktatóként, tanszékvezetőként és érdekképviseleti vezetőként is rengeteg vitában vettem részt a kialakítandó új egyetemi szabályokról és szervezeti megoldásokról.

Ezt a folyamatot kezdettől a hatalom koncentrációja és az egyetemi autonómiák leépítése kíséri, beleértve a Szenátus szerepének visszaszorítását. Az Elnöki Testület által márciusban elfogadott kommunikációs rendelkezés ennek a folyamatnak volt a része. Örülök, hogy az új rendelkezés jobb minőségű szabályozást jelent majd ezen a területen, az átalakítás alapkaraktere azonban ettől még, attól tartok, változatlan marad.

Az egyetem szerint indokolt volt a szabályzat megújítása

Az egyetem kommunikációs szabályzatával kapcsolatban elküldtük kérdéseinket az intézmény kommunikációs vezetőjének, Apáti-Tóth Katának is. Azt szerettük volna megtudni, hogy:

  • Egyeztettek-e az egyetem polgáraival, a szakszervezettel a kommunikációs szabályzat bevezetését megelőzően?
  • Miért volt szükség új szabályzatra?
  • Miben tér el az új szabályzat a régitől?
  • Az új szabályzat bevezetése összhangban van (annak egyik fontos eleme) a Corvinus strukturális átalakításával vagy attól teljesen független?
  • Úgy tudjuk, volt olyan egyetemi polgár, aki nemtetszésének a bíróságon is hangot adott. Mi az egyetem álláspontja azzal kapcsolatban, hogy a kommunikációs szabályzat miatt per elé néz az intézmény?
  • Tervezik-e a szabályzat megváltoztatását a negatív reakciók fényében?

A WizzAir-alapító Váradi Józseffel az Átlátszó podcastjában a Corvinusról beszélgettünk

Második podcast-adásunkban Hont András, Zubor Zalán és Sarkadi Nagy Márton Váradi Józseffel, a Wizz Air csoport vezérigazgatójával és a Budapesti Corvinus…

Az intézmény válaszát változtatás nélkül közöljük:

„A Budapesti Corvinus Egyetem korábbi kommunikációs szabályzatai (külső és belső kommunikációs szabályzat) egy évtizedesek voltak, éppen ezért indokolt volt ezek megújítása. Az egységes szabályzat újraalkotásakor az alapot a régi szabályzatok, továbbá a legnagyobb hazai egyetemek nyilvánosan is elérhető kommunikációs szabályzatai nyújtották.

A szabályzat elsősorban az egyetem illetve a teljes egyetemi közösség nevében történő megnyilatkozásokat szabályozza. Így például vezetői jóváhagyás alapján lehet az egyetem, illetve a teljes egyetemi közösség nevében nyilatkozni. Természetesen, ez nem érinti sem a kutatói szabadságot, sem az oktatók vélemény-nyilvánításhoz való lehetőségét: a kutatási témák, módszertanok, a kutatási megnyilvánulások, prezentációk nem szabályozottak. A szabályzat továbbá nem korlátozza az oktatók és tágabban az egyetemi polgárok vélemény-nyilvánítását, amennyiben világos, hogy a nyilatkozat nem az egyetem nevében történik.

Az Egyetem vezetése számára fontos a kollégák visszajelzése, így a felmerülő kérdésekre, tisztázandó részekre tekintettel a szabályzatot felfüggesztette, majd az elmúlt hetekben a kommunikációs vezető egyeztetett az érdeklődő szervezeti egységekkel (köztük a szakszervezettel is) és összegyűjtötte az észrevételeket. A visszajelzések jelentős részének beépítésével módosított kommunikációs szabályzatot az egyeztetésben résztvevő kollégák megismerték, és az hamarosan ismét a szabályzat kapcsán döntési jogkörrel rendelkező testület elé kerül.

A Budapesti Corvinus Egyetem – összhangban az Info. törvény közérdekű adatok megismerhetőségére vonatkozó szabályaival – döntései megalapozását szolgáló adatokról, e körben jogi ügyeiről nem közöl információt.”

Kérdezett: Szabó-Gödri Rita

Címlapkép: a Budapesti Corvinus Egyetem épülete. Forrás: Facebook/Budapesti Corvinus Egyetem

Megosztás