közoktatás

Történelemtanár tanítja a kémiát, fejlesztőpedagógus a matekot – Kényszermegoldások a hiányzó tanárok pótlására I.

Szerettük volna megtudni, hogy pontosan hány szaktanár hiányzik a közoktatásból, de se az Oktatási Hivatal, se a Központi Statisztikai Hivatal nem tudta ezt megmondani. Az oktatásért felelős Belügyminisztérium pedig nem is válaszolt az adatigénylésünkre. Beszélgettünk azonban olyan pedagógusokkal, akik a saját végzettségüknek megfelelő tantárgyakon felül állandó jelleggel, kényszermegoldásként reáltárgyakat is tanítanak.

A közoktatás problémáiról mostanában számos cikk születik a téma aktualitása miatt. Mi is írtunk többek között a diáktüntetésekről és a tanárhiányról, amiről egy átfogó videóriportot is készítettünk.

„Az lenne a legjobb, ha az egész rendszer összeomlana” – A közoktatás minden szereplőjére súlyos terheket ró a tanárhiány | atlatszo.hu

Augusztus végén a Közszolgálati Állásportálon összesen 780 pedagógust kerestek országosan. A hirdetések kétharmada tanári állásra vonatkozott, és a legtöbb helyre matektanárt szerettek volna felvenni. Tantárgyak és települések szerint is ábrákra tettük az álláshirdetéseket, amik arról árulkodnak, hogy több állami iskolában még a tanévkezdés előtti napokban is kerestek pedagógusokat – vagy elfelejtették levenni a hirdetést.

Mindeközben a szülők, diákok és pedagógusok részéről ismert, ám a szélesebb közvélemény számára kevésbé feltárt jelenségként lappang a rendszerben azoknak a tanároknak a problémája, akik – szakos jelentkezők hiányában – saját tantárgyaikon felül elvállalják állandó jelleggel olyan tantárgyak tanítását is, amelyekhez nincs szakképesítésük.

A jelenség nem újkeletű, az elmúlt években viszont különösen égető problémává vált. Kiváltképpen az idei, 2022/23-as tanévben, amikor egyre többen mondanak fel azért, mert a kormány következetesen ignorálja a pedagógustársadalom követeléseit, vagy mert az elszálló árak miatt ellehetetlenül a megélhetésük.

A közhiedelemmel ellentétben ráadásul nemcsak az elmaradott térségek kisiskolái nem találnak szakos tanárokat. Budapesten, és más nagyvárosok oktatási intézményeiben sem számít alapvetőnek, hogy az órákat megfelelő szakos végzettséggel rendelkező pedagógusok tartják. Szélsőséges esetekben pedig nem is pedagógusok, hanem valamilyen egyéb képzést elvégzők tanítanak, például biológia alapszakot végzett biológus dolgozik biológiatanárként.

Nem kaptunk pontos számokat a betöltetlen tanári állásokról

Közérdekű adatigényléssel megérdeklődtük az Oktatási Hivataltól, a Központi Statisztikai Hivataltól (KSH) és a közoktatásért felelős Belügyminisztériumtól, hogy a jelenlegi, 2022/23-as tanévben, illetve az előző két tanévben országos szinten mennyi volt az összes tanári álláshely általános iskolában és középiskolában szakok szerinti bontásban, illetve hogy ezekből mennyi volt a betöltetlen tanári státusz.

A Belügyminisztérium a jogszabályban meghatározott 15 nap elteltével sem reagált adatigénylésünkre. Az Oktatási Hivataltól és a Központi Statisztikai Hivataltól azt a választ kaptuk, hogy az adatok a kért bontásban nem állnak rendelkezésre, így a KSH általános adatsorai maradnak tájékozódási pontként a pedagóguslétszámot illetően.

Eszerint a 2016/17-es tanévben általános iskolában még 77 633 pedagógus tanított, a 2021/22-esben pedig csak 74 481 fő. Ez öt tanév alatt több mint háromezres csökkenést jelent. A gimnáziumi tanárok száma a 2016/17-es tanév óta 18 259 és 18 627 között mozog.

Néhány nappal az idei tanév kezdete előtt a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke, Szabó Zsuzsanna azt nyilatkozta, hogy becsléseik szerint mintegy 16 ezer  pedagógus hiányzik a közoktatásból. A tanárhiány mellett a pedagóguskorfa is aggodalomra ad okot, néhány éven belül ugyanis megugrik a nyugdíjba vonulók száma, akiket nem tudnak kellő arányban pótolni a pályakezdők.

Ugyanakkor az egy pedagógusra jutó tanulók száma, tehát a tanár-diák arány nem változott számottevően a közoktatás egyik szintjén sem a KSH statisztikái alapján. Fontos még hozzátenni, hogy ez az adat az egész országra vonatkozik, azaz nem mutatja a települések közötti különbségeket, illetve az egyes tantárgyak szaktanári lefedettségét sem.

Infografika: Szász Gergő

Mindez azonban nem enyhíti a pedagóguskorfából fakadó aggodalmakat: a KSH 2021/22-es tanévről szóló oktatási helyzetképe alapján

az általános iskolákban főállásban tanító pedagógusok közül az 50 éves vagy annál idősebb korosztály aránya 48%, a 30 évesnél fiatalabbaké 6% volt.

A középfokú oktatásban dolgozó tanárokról sajnos nem szerepel életkori adatokat ábrázoló grafikon a KSH-jelentésben.

Már képesítés nélküli pedagógusok is tarthatnak órákat

A pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról kormányrendelet szerint a köznevelésben való alkalmazás feltétele, hogy az alkalmazott vagy a megbízási jogviszonyban foglalkoztatott rendelkezzen az előírt szakképzettséggel. A rendelet intézménytípusonként és munkakörönként azt is meghatározta, hogy milyennek kell lennie ennek a szakképesítésnek.

Az általános iskolai alsó tagozaton tanítóktól tanító végzettséget, a felső tagozaton tanítóktól pedig az adott tantárgynak megfelelő szakos tanári képesítést várnak el (de az 5–6. évfolyamon az adott tantárgynak megfelelő műveltségi területen megszerzett tanítói végzettséggel is lehet tanítani).  Gimnázium 9–12. évfolyamán egyetemi szintű vagy mesterfokozatú, a tantárgynak megfelelő szakos tanári diplomával dolgozhat valaki tanárként.

A középfokú oktatás további iskolatípusaiban nem ilyen egyszerű a helyzet. A szakiskolákban egyrészt beszélhetünk közismereti tárgyat oktató tanárokról (tőlük a tantárgynak megfelelő szakos tanári diploma az elvárás), másrészt szakmai elméleti tantárgyat oktató tanárokról (akiknek képzettségi követelménye a szakmai tárgynak megfelelő szakos felsőfokú végzettség és szakképzettség), másrészt szakmai tanárokról, szakoktatókról, gyakorlati oktatókról. Utóbbiaknak vagy szakos tanári vagy szakoktatói végzettséggel kell rendelkezniük, vagy a szakmai képzés szakirányának megfelelő felsőfokú végzettséggel, illetve az érettségi és a szakiránynak megfelelő államilag elismert legalább középszintű szakképesítés kombinációja is megfelelő, amennyiben társul hozzá legalább öt év, az adott szakiránynak megfelelő szakmai gyakorlat.

Szakgimnáziumban a közismereti tantárgyakat tanítóknál egyetemi szintű vagy mesterfokozatú, a tantárgynak megfelelő szakos tanári diploma az elvárás, szakmai és művészeti tantárgyakat tanítóknak pedig a szakmai vagy művészeti tárgynak megfelelő szakos felsőfokú szakképzettséggel kell rendelkezniük.

Az általános iskola alsó tagozatán tehát a pedagógus munkakörben történő alkalmazás feltétele a tanítói diploma, felső tagozaton és a szakiskolai közismereti tárgyak esetében a tantárgynak megfelelő szakos tanári diploma, gimnáziumban és a szakgimnáziumok közismereti tárgyait illetően pedig az egyetemi szintű vagy mesterfokozatú, a tantárgynak megfelelő szakos tanári diploma.  

A kormány azonban nemrég enyhített a követelményeken: 2020/2021-es tanévtől „[ha] a pedagógus-munkakör megfelelő végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezővel nem tölthető be, akkor a megfelelő pedagógus-szakképzettség megszerzéséig, de legfeljebb egy alkalommal, vagy több egymást követő jogviszony esetén mindösszesen öt évig határozott időre foglalkoztatható az is, aki

  • a) a tantárgynak megfelelő szakmai tanár felsőfokú végzettségi szinttel és szakképzettséggel,
  • b) felsőfokú végzettségi szinttel és a tantárgynak megfelelő, felsőoktatásban természettudomány képzési területen szerzett szakképzettséggel

 rendelkezik, feltéve, hogy vállalja a megfelelő tanári szakképzettség megszerzését”.

Ez azt jelenti, hogy azok, akik képzettségük szerint csak általános iskolában taníthatnának, a rendelkezés szerint középiskolában is alkalmazhatóak, illetve az is dolgozhat természettudományos tantárgyak tanáraként, aki felsőoktatásban tanulta az adott tudományt, ám nem tanári szakon (tehát például matematikus végzettségű taníthat matematikát – amennyiben vállalja, hogy idővel a tanári képesítést is megszerzi).

Egyre gyakoribb, hogy nem csak saját szaktárgyaikat oktatják a tanárok

A jelenség feltérképezéséhez három olyan tanárral beszélgettünk, akik nemcsak saját szaktárgyaikat oktatják iskolájukban, hanem emellett rendszeres jelleggel más reáltárgyakat is tanítanak vagy tanítottak.

Kanizsár Richárd jelenleg is egy fővárosi általános iskola történelem-földrajz szakos tanára, 2017 márciusa óta az intézmény alkalmazottja. Azóta oktatott már informatikát is fél éven keresztül, az idei tanév eleje óta pedig kémiát is tanít heti 8 órában.

Czuczor Tamásné Anita 27 éve van a pedagógusi pályán, jelenleg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hidasnémeti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában tanít. Matematika-földrajz szakos tanári végzettséggel és közoktatásvezetői szakvizsgával rendelkezik, de heti két órában biológiaórákat is tart, korábban pedig ének-, fizika- és etikaórák is szerepeltek az órarendjében.

Czédly Mariann 2022 őszén 31 év után elhagyta a pedagóguspályát, előtte Budapesten egy kőbányai általános iskola biológia szakos tanára és fejlesztőpedagógusa volt, de matematikát is oktatott az intézményben 9 éven keresztül heti 10–12 órában.

Kanizsár Richárd, Czuczor Tamásné Anita és Czédly Mariann

Mindhárman több olyan esetet is tudtak említeni a szűkebb vagy tágabb ismerősi körükből, amikor pedagógusok nem nem csak saját szaktárgyukat tanítják.

Mariann korábbi munkahelyén felső tagozaton többször tanítottak az alsós tanítók is,

de arra is akadt példa, hogy magyar szakos tanár kapta a kémiaórákat.

Richárd iskolájában kivételesnek számít, hogy a felső tagozaton csak kémiatanár hiányzik, de az alsós tanítók tekintetében már kevésbé jó a helyzet: 16 főre lenne szükség, azonban mindössze 10 kollégája dolgozik tanítóként.

A hidasnémeti iskolában pedig Anita mellett a magyar szakos kollégája tanít biológiát megfelelő szakos tanár hiányában, míg a matematika-fizika szakos pedagógus az informatika- és kémiaórákat is ellátja.

Angoltanár egyáltalán nincs a borsodi intézményben, így 6. osztályig a tantestület angolul tudó tagjai tartják az angolórákat,

a 7–8. osztályokban pedig óraadót alkalmaznak.

Anita szerint egy-egy intézmény szakos ellátottságát illetően sok múlik a tankerületen is, megfelelő szakos óraadók alkalmazása ugyanis enyhíthetné a tanárhiányt, de nem minden tankerület partner ebben.

„Amikor korábban tagintézményvezető voltam egy iskolában, akkor olyan tankerületi igazgatónk volt, aki nem volt hajlandó óraadókat alkalmazni olyan óraszámban, amilyeneket megengedtek volna a jogszabályi keretek. A jelenlegi tankerületi igazgatónk viszont eddig mindig állta az óraadói költségeket 2016 óta. Az óraadóknak külön fizetnek óraadói díjat, ami a tankerületeknek plusz költséget jelent: van, aki vállalja ezeket, van, aki nem” – mondta Czuczor Tamásné az Átlátszónak.

A pluszmunka nem mindig jár több pénzzel

Mivel a tanárok óraterhelése pontosan szabályozott, a plusz órák elszámolása sem mindig egyszerű. Egy pedagógus kötelező heti óraszáma 22–26 megtartott tanóra (ami azt jelenti, hogy a bére ugyanannyi annak, aki 22-t tart, és annak is, aki 26-ot).

Anita biológiaóráit ezen a maximális 26 órán belül számolják el, tehát ő az alapfizetésén felül semmilyen plusz bérezésben nem részesül azért, hogy nemcsak a végzettségének megfelelő tantárgyakból kell felkészülnie. Mariann kötelező óraszámát teljesen kitették a fejlesztőpedagógusként tartott órák, így a plusz matematikaórákat először állandó helyettesítéssel fizették ki neki, később pedig óraadói megbízási szerződéssel.

Richárd kémiaóráit jelenleg állandó helyettesítéssel számolják el a kötelező óraszámon felül, de

a tankerület megpróbálta úgy átalakítani az alkalmazását, hogy a lehető legkevesebbet kelljen neki a saját óráin felül tartott kémiaórákért fizetni.

A kötelező minimális óraszámát (22) ugyanis kitöltik a történelem- és földrajzórái, tehát még 4 órával emelhető lenne a heti óraszáma a maximális 26 óráig. Az állandó helyettesítéssel elszámolt 8 kémiaórából 4-et meg is próbáltak idezsúfolni, hogy csak 4 kémiórát kelljen neki kifizetni.

Ezt csak úgy tudták elkerülni Richárdék, hogy az iskolája 4 további órát tett az órarendjébe ukrán diákok felzárkóztatása címen, így a kötelező óraszáma 26-ra emelkedett a kémia nélkül, a 8 kémia pedig ezen felül megmaradt állandó helyettesítéssel kifizethetőnek. Így összesen 34 órát tart hetente a maximális 26 helyett – de legalább az összes kémiaóráját kifizetik.

Az ukrán menekült gyerekek oktatásával egy év után sem tud megbirkózni a magyar közoktatás – Átlátszó oktatás

Az állami iskoláknak elvileg kötelező felzárkóztatást tartania a háború elől menekülő gyerekek számára, de a gyakorlatban ez nem mindig egyszerű.

Felmerül a kérdés, interjúalanyaink miért vállalkoztak az ilyen mértékű terhelésre. Mivel a meghirdetett tanári állásokra nem jelentkeztek megfelelő szakos végzettséggel rendelkező pedagógusok, ez alapvetően kényszerpálya maradt: mindhárman úgy érezték, muszáj az iskolát és a diákokat kisegíteni azzal, hogy ne essenek ki tantárgyak a tanulók órarendjéből.

Indokként hozták fel a kollégákkal való szolidaritást is, hiszen mindannyiuk munkahelyén sokan vannak, akik rendszeresen tanítanak nem csak a végzettségüknek megfelelő tantárgyakat is. Anita szakmai motivációt is említett: jól össze tudja kapcsolni a biológiát saját tantárgyával, a földrajzzal.

Nem szakos tanárként a felkészülés is jóval nehezebb

Anitát a biológiaórákra (korábban pedig a fizikaórákra) való felkészülésben is segítette reál érdeklődési köre, de el tudja képzelni, hogy lehet olyan eset, amikor valakitől nagyon távol áll a saját szaktárgyán felül megkapott tantárgy tanítása, ez pedig károkat tud okozni a diákok hozzáállásában is. Ő korábban szakmai segítséget is kapott a készüléshez iskolán belül: intézményvezetője fizika szakos, de az óraterhelésébe már nem fértek bele a fizikaórák, Anitát azonban segítette az órákra való készülésben.

Mariann és Richárd nehezebb helyzetben vannak a felkészülést illetően. Richárd gyenge minőségűnek ítéli a hivatalos tankönyvlistán szereplő kémiatankönyveket és munkafüzeteket, ezért az interneten is gyakran kell keresgélnie – például különféle kémiatanári szakmódszertani csoportokban – a megfelelő felkészüléshez. Mariann pedig régi tankönyveket keresett elő a matematikaórákhoz, szintén hasonló okokból kifolyólag, és kiemelte, hogy neki nem matematikatanárként nagyon időigényes volt az óra lépéseit logikusan egymásra építve kitalálni.

Abban mindhárom megkérdezett pedagógus egyetértett, hogy a tantárgy teljes elhagyásánál jobb megoldás az, hogyha nem egy megfelelő szakos végzettséggel rendelkező pedagógus tanítja az olyan tantárgyakat, amelyekre az iskola épp nem talál szakos pedagógust – habár sok múlik a konkrét személyen és hozzáállásán is.

Illusztráció, forrás: Pexels.com

A motivált diákok láthatják leginkább kárát a helyzetnek

Abban is egyetértettek a megkérdezettek, hogy ez a megoldás semmiképp sem pótolhatja a megfelelő szakos végzettségekkel rendelkező pedagógusok alkalmazását, hanem, ahogy Richárd fogalmazott:

csupán a károk minimalizálására alkalmas.

Richárd az egyik legnagyobb problémának azt látja, hogy a pluszban bevállalt kémiaórákon nem tud annyira színes lenni tanításmódszertanilag a repertoárja, hiszen épphogy csak az fér bele a fennmaradó kevés idejébe, hogy a tananyagból felkészüljön. Pedig nem annak a híve, hogy szimplán „leadja” a tananyagot, hanem így fogalmazott tanári ars poeticáját illetően: „heurisztikus élményt szeretek elérni a diákoknál, rávezetni őket arra, hogy ki lehet következtetni dolgokat”.

Ezt a kémia esetében kevéssé tudja megvalósítani, mint ahogyan kísérletekből is csak az egyszerűbbeket merne bevállalni. Azonban ezekhez is csak olyan anyagok állnak rendelkezésére a kémiaszertárban, amelyek „a szocialista idők óta ott állnak”, így nem lenne biztonságos használni őket. (Az iskolák infrastrukturális hiányairól korábban itt írtunk.)

Illusztráció, forrás: Pexels.com

De nem csak az érintett szaktárgyak oktatása láthatja kárát egy ilyen helyzetnek, hanem

egyfajta dominóhatás következtében az adott pedagógus saját tantárgyainak oktatása is meg tudja sínyleni a tanár plusz terheit.

Richárdnak például a kémiatanítás miatt általában nem marad már ideje saját készítésű kreatív feladatokat kitalálni történelemből és földrajzból a diákoknak.

Hasonlóról számolt be Mariann is, aki a sok matematikaóra miatt a fejlesztőórákra való felkészülésre jóval kevesebb időt tudott szentelni, mint amennyit jónak talált volna. „Például: tudtam, hogy valaki diszgráfiás, ezért írásos gyakorlatokat fogok neki adni, de ennél jobban már nem részleteztem magamnak a feladatokat, pedig minden gyerekre egyénileg kellett volna készülni” – mondta el lapunknak.

Mariann szerint ha nem szakos tanár tanít egy tantárgyat, az is előfordulhat, hogy a szülőnek magántanárt kell fogadnia a gyermeke mellé a megfelelő haladáshoz, vagy ha ezt nem teheti meg, akkor neki magának kell korrepetálnia – amit szintén nem biztos, hogy meg tud tenni. Mariann úgy véli, hogy a tehetséges diákok is elsikkadhatnak, ha nem szakos végzettséggel rendelkező tanár dolgozik velük együtt: „A matematikai tehetséggondozás matematikatanár nélkül megoldhatatlan, egy más végzettségű pedagógus nem is biztos, hogy észreveszi, ha egy tanuló tehetséges, vagy ha igen, az ő tudástára nem elegendő ennek gondozásához.”

Anita szerint is elsősorban a motivált diákok láthatják kárát annak, ha nem szakos végzettséggel rendelkező tanárok tanítják őket, az ő hátrányos helyzetű térségükben azonban mind a szülők, mint a diákok nagy részének mindegy, hogy ki és milyen végzettséggel tartja az órákat.

Mi kellene ahhoz, hogy enyhüljön a tanárhiány?

Felmerül a kérdés, vajon miért nem találtak a szóban forgó iskolák megfelelő szakos végzettséggel rendelkező pedagógusokat. Röviden: azért, mert nincs annyi, amennyi országosan szükséges lenne a tanórák ellátásához, főleg – de nem kizárólag – a természettudományos tantárgyakból.

Amikor Mariann volt munkahelye meghirdette a matematikatanári állást, egyetlen jelentkező sem akadt rá – és itt Budapestről van szó, nem egy hátrányos helyzetű vidékről. Richárd pedig arról számolt be, hogy amikor ő 2017-ben elvégezte a történelem-földrajz tanári képzést a Debreceni Egyetemen, akkor a tanári mesterszakon egyetlen kémia szakos csoporttársa volt, a munkahelyén pedig 4 éve nincs kémiatanár.

Egy ideig a kémiatanári szakot elkezdő testnevelővel próbálták pótolni a hiányt, ő azonban időközben elment az iskolából.

Anita meglátása szerint a természettudományok esetében különösen nehézzé teszi a tanárok pályára vonzását, hogy reál érdeklődéssel rengeteg más, sokkal jobban jövedelmező lehetőség közül választhatnak a fiatalok.

Azonban messze nem csak az alacsony, megélhetést sem biztosító fizetést ítélik problémásnak a megkérdezett tanárok, legalább ennyire komoly gondnak látják, hogy a pedagógusok különféle buktatók miatt nem tudnak minőségi munkát végezni. Egyrészt ilyen mértékű óraterhelés mellett ez eleve nem egyszerű. Másrészt a korszerű eszközök sem állnak hozzá rendelkezésre: bőven hagy kívánnivalót maguk után az iskolaépületek infrastruktúrája (Richárd például öt évet várt egy falitérképre a földrajzóráihoz), és a gyenge minőségű tankönyvek is hatalmas plusz munkát rónak a pedagógusokra. Régi tankönyveket kell helyettük megkeresni, és saját logika mentén elkészített prezentációkat, feladatokat gyártani.

A kerettantervek sem a minőségi munka malmára hajtják a vizet: túl sok lexikális ismeretet várnak el a diákoktól kevés heti óraszám mellett. Bár mindhárom pedagógus szerint az általános iskolai oktatás egyik fő célja lehetne a tantárgyak tanulásának megszerettetése, ez a jelenlegi Nemzeti Alaptanterv és a kerettantervek mellett nem lehetséges.

Ahogy Anita megfogalmazta: „A tanárnak választania kell, hogy örömórákat tart, azaz felkelti az érdeklődést a tantárgya iránt, vagy pedig hajtja a taposómalmot, hogy igenis végigérjen kevés órában is a hatalmas mennyiségű tananyagon.”

Richárdban ezen okok miatt sem merült fel, hogy hivatalosan is átképezze magát kémiatanárrá is, éppen ellenkezőleg: jelenleg jogot tanul a tanítás mellett, és nyáron komolyan fontolóra veszi, hogy elhagyja a pedagóguspályát, ha nem lesznek radikális változások az oktatási rendszerben.

Mariann pedig 2022 ősze óta már nem dolgozik pedagógusként. Azt gondolja, hogy heti 35 megtartott iskolai óra mellett – amelyben tehát még nincs benne az órákra való felkészülés, a dolgozatjavítás, az adminisztráció és egyéb teendők – az is lehetetlenné vált, hogy magánórákkal egészítse ki a keresetét, ugyanis azokra szó szerint csak éjszaka maradt volna már ideje, az alapfizetéséből pedig egész egyszerűen nem tudott megélni.

„A takarítói állástól kezdve az árufeltöltőn és a fröccsöntőn át a benzinkúton való munkáig mindenfélére beadtam a jelentkezésemet, mindegyik sokkal jobb fizetésért lenne” – mondta Mariann.

Egyáltalán nem csak a természettudományos tantárgyakat érinti az a jelenség, miszerint kényszerűségből olyan tanárok tanítják őket, akiknek nincs megfelelő szakképesítésük az adott szaktárgyhoz. Az idegen nyelvek, humán tantárgyak és a készségtárgyak oktatásánál is jelen van ez a probléma – következő cikkünkben ezt járjuk körül.

Varga Virág

Címlapkép: Diáktüntetők 2022. december 10-én (fotó: Átlátszó/Balogh Dénes)

Megosztás