örökbefogadás

„Már feladtam a reményt” – hosszú várakozásra, bizonytalanságra számíthat, aki egyedül vág bele az örökbefogadásba

A kormány három éve, 2020-ban foglalkozott az örökbefogadás témájával mélyrehatóbban, és akkor sorra rukkolt elő az azok menetét, szabályait módosító rendeletekkel. Míg több ponttal a szakemberek is egyetértettek, addig a tanfolyamok válaszhatóvá tétele, valamint az egyéni örökbefogadások szabályainak szigorítása nagyobb negatív visszhangot kapott. Cikksorozatunk első részében az örökbefogadással kapcsolatos statisztikák mellett e két rendelet hatásaival foglalkoztunk. Érintettek tapasztalatai alapján pedig azt a témát is körbejárjuk, hogy hogyan hatottak a szigorítások az egyedül örökbe fogadókra.

Jelenleg közel kétezer fiatal vár Magyarországon arra, hogy örökbe fogadják, és számos szülő áll sorban azért, hogy örökbe fogadhasson gyermeket. A kormány 2021 eleji közleménye szerint az örökbefogadás egyre gyorsabbá és biztonságosabbá válik, „akár 9 hónap alatt is egymásra találhat szülő és gyermek”, a gyakorlatban azonban a három év alatti, egészséges gyermekre akár 4-5 éves várakozási idővel is lehet számolni. Még nehezebb helyzetben vannak azok, akik egyedül vágnának bele a folyamatba, 2020 óta ugyanis szigorúbb szabályok vonatkoznak azokra az egyedülállókra, akik örökbe fogadnának, így nekik hosszabb várakozási idővel kell kalkulálniuk, mint a házaspároknak.

Tájékoztató az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat, Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat honlapján. Forrás: tegyesz.hu/orokbefogadas/

Novák Katalin – még család- és ifjúságügyi államtitkárként – 2020 májusában mutatta be az örökbefogadások gyorsításáért, egyszerűbbé tételéért hozott javaslatát, amelyet ellenszavazat nélkül fogadott el az Országgyűlés. Többek között választhatóvá vált az addig kötelező felkészítő tanfolyam, egyszerűbbé tették a külföldi gyermekek örökbe fogadását, és növelték a maximális korkülönbséget az örökbefogadó szülő és a 3. évét betöltött gyermek között.

2020 decemberében pedig elfogadták azt a rendeletet is, miszerint az egyedül örökbefogadók csak külön miniszteri engedéllyel fogadhatnak örökbe.

Kétszer annyi gyermek vár családra, mint amennyit örökbe fogadnak

A KSH adatai szerint 2015 és 2021 között majdhogynem töretlenül növekedett a nyilvántartott, örökbefogadásra alkalmas személyek száma. 2015 év végén 2207 örökbefogadásra alkalmas házaspárt és egyedül örökbefogadót tartottak számon összesen; majd ez a szám 2019-re átlépte a 3000-et.

Az egyedül örökbefogadók minden évben nagyjából minden tizedik, vagy kilencedik örökbefogadót jelentik – tudhatjuk meg az Örökbe.hu gyűjtéséből. A 2015 és 2021 közötti időszakban nagyjából több mint 200-300 egyéni örökbefogadónak volt érvényes határozata. A rendelkezésre álló adatok szerint 2015-ben 43, 2016-ban 50, 2019-ben pedig 71 egyedülálló fogadott örökbe gyermeket.

Ám miközben minden év végén több ezren várnak arra, hogy örökbe fogadhassanak, addig az örökbefogadások száma kevesebb mint a felét teszi ki az érvényes határozattal rendelkező személyek számának. A KSH statisztikái szerint 2015-ben 829 gyermek került családba, majd egy nagy ugrással 2017-től 2019-ig ezer fölé ugrott ez a szám,  2020-tól ismét csökkenés tapasztalható.

Az Örökbe.hu statisztikái szerint a megtörtént örökbefogadások nagy része titkos volt, vagyis az örökbefogadások 60-70 százalékában nem ismerte egymást az örökbe adó és a fogadó szülő. A nyílt örökbefogadások jelentős része a civil szervezeteknél történt. Mindemellett évente körülbelül 120-150 gyermek örökbefogadása zajlik családon belül, tehát rokoni vagy házastársi örökbefogadásként.

A legtöbb gyermeket a saját megyéjében fogadták örökbe, sőt, az idő múlásával itt egy egyre növekvő tendenciát láthatunk – derül ki az Örökbe.hu adatgyűjtéséből.  Ez nem meglepő, hisz először megyén belül ajánlják ki a gyerekeket az örökbefogadásra jelentkező házastársaknak. 2015-ben 208 gyermek talált így családra, 2021-ben ennek a duplája. Ehhez képest az országos listáról az évek során ingadozó számban, kb. harmad- és negyedannyi gyermeket fogadtak örökbe. A nemzetközi örökbefogadásoknál nem figyelhető meg nagy kilengés, pár száz esetről beszélhetünk évente.

Az utóbbi években 20-21 ezer kiskorú részesült gyermekvédelmi szakellátásban, vagyis összesen ennyien éltek gyermekotthonokban vagy nevelőszüléknél. Közülük 2015-ben 1893 gyermek várt örökbefogadásra. Ez a szám 2016-ban növekedésnek indult, ám 2018-tól folyamatos csökkenést lehetett észre venni.

Tehát minden évben majdnem duplaannyi gyermek vár örökbefogadásra, mint amennyi örökbefogadás ténylegesen megvalósul az adott évben.

Ezen gyermekek többsége 10 év feletti. Az örökbefogadható, fogyatékkal élő vagy tartós beteg gyermekek száma 2013-tól folyamatos csökkenésnek indult, 2021-re alig haladta meg a 450-et. Ezek a számadatok azért is jelentősek, mert a gyermekek örökbefogadási esélyeit nagyban befolyásolja, hogy három éves korukig családra találnak-e. Emellett a gyerekek koránál még nagyobb visszatartó ereje van annak, ha a gyermek fogyatékossággal élő vagy tartós beteg.

Az örökbefogadások azonban nem mindig szólnak valóban örökre, ugyanis évente átlagosan 10–20 felbontás történik. Az Örökbe.hu cikke szerint ez nem jelenti azt, hogy ennyi gyermek marad szülő nélkül, hiszen a felbontások fele válás miatt történik, és ilyenkor az egyik szülőnél marad a gyermek. Az esetek felében pedig már nagykorú a gyermek, amikor a felbontásra sor kerül.

A legnagyobb visszhangja a tanfolyam körüli változásoknak volt

A felkészítő tanfolyam az örökbefogadási eljárási folyamatban az utolsó lépcsőfokok közé tartozik. Akkor kerül rá sor, amikor már az örökbefogadó szülők túlestek a pszichológiai vizsgálaton és a környezettanulmányon, beadták a szükséges papírokat, és az örökbefogadási tanácsadó is javaslatot tett az örökbefogadó szülő(k) alkalmasságára. Hosszú ideig a tanfolyam 21 órányi elfoglaltságot jelentett; ezt 2018-ban 40 órára emelték, mégpedig azzal a céllal, hogy a korábbi évekhez képest több három évnél idősebb, illetve hátrányos helyzetű gyermeket fogadjanak örökbe.

Amikor 2020-ban megszűnt a felkészítő tanfolyam kötelező volta és a szülők számára a kormány választhatóvá és ingyenessé tette a tanfolyamon való részvételt – korábban ez 60 – 80 ezer forintba került –, a döntés ellen petíció indult, és tüntetés is szerveződött.

„A tapasztalat az, hogy a szülőknek hasznos információt és maradandó élményt ad a tanfolyam. A végeztével a többség úgy látja, hogy hasonló tanfolyamot minden gyermeket vállaló egyénnek és házaspárnak el kellene végeznie. Ha választhatóvá teszik, fennáll a veszélye annak, hogy épp azok nem fognak részt venni rajta, akik a leginkább tájékozatlanok, akiknek a legnagyobb szüksége volna a csak egy csoportos helyzetben nyerhető személetváltozásra” – olvasható az indoklásban.

A felkészítő tanfolyam kötelező jellegének megtartása mellett több művész és szakértő is felszólalt, és az ellenzék sem támogatta a döntést.

Plüss figurákkal tüntettek a az örökbefogadó szülőket felkészítő kötelező tanfolyam választhatóvá tétele ellen 2020 június 16-án. Forrás: Facebook/aHang

A leendő szülők sokat tanulnak a 40 óra alatt

Az örökbefogadásra felkészítő tanfolyamon a szülők az örökbefogadás társadalmi és jogi hátterével, az örökbe fogadható gyermek speciális helyzetével, valamint azoknak a sajátos élethelyzeteknek a kezelési módjaival ismerkednek meg, amelyek az örökbefogadással együtt járnak. E témák közé tartozhat, hogy miképp mondják el a gyermeknek, hogy őt örökbe fogadták, hogyan kezeljék a környezet reakcióit. Kitérnek a roma vagy bizonytalan származású, idősebb, egészségügyi problémákkal küzdő gyermekek örökbefogadásának sajátosságaira, illetve esettanulmányokon, érzékenyítésen és szituációs játékokon keresztül viszik közelebb az örökbefogadás valóságát a szülőkhöz.

Judit – akinek kérésére nem írjuk le a teljes nevét – még a 21 órás tanfolyamot végezte el. Ő is arról számolt be, hogy nagyon jól felvázolják az előadók azt, milyen elvárásaik legyenek az örökbefogadásra váróknak. Vagyis nem ringatták őket olyan illúziókba, hogy olyan gyermeket fogadhatnak majd örökbe, ahol a gyerekről egy véletlen teherbe esés, vagy az anya kiskorúsága miatt mondott le a vér szerinti szülő.

A valós helyzet ugyanis az, hogy gyakran alkoholista, drogfüggő szülőktől, bántalmazó kapcsolatból született, nem jó állapotban lévő gyermekek vannak a rendszerben.

Emellett Judit azt is hasznosnak tartotta, hogy egy széles spektrumon mutatták be a szereplőket, és rávilágítottak olyan dolgokra is, amikre talán nem is gondolt volna. „Ha nem lett volna kötelező, akkor is elmentem volna, és a tartalom alapján mindenkinek ajánlanám, hogy vegyen részt a felkészítésen” – vélekedik Judit.

Hasonló pozitív élményekről számolt be Eszter is. Ő a tanfolyamnak köszönhetően jött rá, hogyha nem is tudatosult benne, de volt benne előítélet azzal a szülővel szemben, aki lemond a gyermekéről. „Az, hogy bennem ne legyen ítélkezés a vér szerinti szülő irányába, az nagyon-nagyon fontos, és ezt zseniálisan át tudta keretezni nekem a tanfolyam” – meséli. Viszont arra is kitér, hogy „nagyon leszívja az embert az, hogy ez a 40 óra egészen traumafókuszú, a nap végére időnként viharvert képpel távoztunk.”

Felkészítés nélkül irreálisak lehetnek az elvárások

A törvénymódosítást követően a HVG-nek adott nyilatkozatában Bátki Anna klinikai szakpszichológus azon aggodalmáról beszélt, hogy éppen azok fogják kihagyni a tanfolyamot, akik nem gondolnak bele az örökbefogadás jelentőségébe. Illetve szerinte borítékolható lesz a kudarcos örökbefogadások számának növekedése, hiszen a szülőknek irreálisabb elvárásaik lesznek. Az utánkövetési vizsgálatok is arra engednek következtetni – mondta el a szakember – , hogy sokkal sikeresebb az örökbefogadás, ha reális elképzelésekkel, felkészülten vágnak bele a leendő szülők.

Az Örökbe.hu oldalon ismertetett minisztériumi felmérés szerint a sikertelen örökbefogadások két leggyakoribb oka, hogy az örökbe fogadó szülő nem tud megfelelő érzelmi kapcsolatot kiépíteni a gyermekkel, illetve elfogadási problémák lépnek fel. A gyermekek oldaláról a magatartási problémák és a pszichés gondok merülnek fel legtöbbször sikertelen örökbefogadás esetén.

Próbáltunk utánajárni, hogy a rendelet óta, az előző évekhez képest megfogyatkozott-e a területi gyermekvédelmi szakszolgálatok által tartott tanfolyamok és a résztvevők száma, azonban az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat nem válaszolt a megkeresésünkre.

A szakszolgálatokon kívül közhasznú szervezetek is szervezhetnek felkészítő tanfolyamot, közülük az egyik legismertebb az Ágacska Alapítvány. Tőlük megtudhattuk, hogy az évek során náluk nem változott jelentősen a tanfolyamok és az azon résztvevők száma. Évente 20-24 örökbefogadásra felkészítő tanfolyamot szerveznek, amelyeken az átlagos létszám 14-16 fő alkalmanként. Ezen felül a minisztérium adatközlése szerint 2021-ben 94 ingyenes örökbefogadói tanfolyamot tartottak meg, amelyen 2445 fő vett részt összesen.

A kép illusztráció. Forrás: unsplash.com

Hátrányból indulnak, akik kihagyják a tanfolyamot

A törvényváltozás óta az is kezd kirajzolódni, hogy azok a leendő örökbefogadó szülők, akik kihagyják a tanfolyamot, hátrányból indulnak. Legalábbis erről számolt be Petra, aki férjével jelentkezett örökbefogadásra, és úgy határoztak, hogy a tanfolyamot nem végzik el. Őket az örökbefogadási tanácsadójuk szembesítette azzal, hogyha kiajánlanak egy olyan gyermeket, aki megfelelne számukra is, akkor előnyben részesítik a tanfolyamot elvégzőket.

A tanfolyamról való lemondásukat több okkal indokolták. Egyrészt mindketten 10 évig tanítottak, ráadásul Petra pszichológus végzettséggel rendelkezik, és mivel az édesanyja is szervezett ilyen képzéseket, amikben ő is besegített, így tudja, hogy azon milyen témákkal foglalkoztak. Másrészt a pár férfi tagja nem szívesen beszél több ismeretlen ember előtt az érzelmeiről. „Szerintem azt is figyelembe lehetne venni, hogy előfordulhat, hogy valaki nem akarja a felkészítést csoportban, idegenekkel együtt vállalni.  Egy hétvégén egy pszichológussal is le lehetne egy ilyet folytatni.” – teszi hozzá.

Egyedülállók csak akkor kerülnek sorra, ha házaspár nem akar örökbe fogadni

Először 2003-ban foglalták a Polgári Törvénykönyvbe, hogy a házastársakat előnyben kell részesíteni az egyedülállókkal szemben. Vagyis az egyéni örökbefogadók akkor kerülhetnek sorra, ha az adott megyében nincs olyan házaspár, aki az adott gyermeket örökbe fogadná. Ezt a menetrendet borította fel Kásler Miklós rendelete 2020 októberében, ami szerint az egyedülállóak csak akkor kerülhetnek sorra, ha már az egész országban nincs olyan házaspár, aki örökbe fogadná az adott gyermeket. 2020 őszén a Varga Judit által benyújtott törvénymódosítási javaslat alapján – a rokonok és a szülő házastársa általi örökbefogadás kivételével – csak házastársak fogadhatnak örökbe gyermeket.

Az egyedül örökbefogadók számára egy olyan kiskaput hagytak, hogy alkalmasságuk megállapítható a törvényben meghatározott, különös méltánylást érdemlő, kivételes esetekben.

A méltányossági kérelmekről a családpolitikáért felelős miniszter dönt.

A kormány a tervezet indoklásában a változtatást a következő mondatokkal magyarázza: „A házasság preferálását társadalomtudományi kutatások, empirikus statisztikai tények támasztják alá, hiszen kimutatható, hogy a házasságok jóval tartósabbak, mint az élettársi kapcsolatok…Márpedig a gyermek mindenek felett álló érdeke az, hogy ne instabil, kiszámíthatatlan viszonyok között, hanem valóban tartós szeretetközösségben nevelkedhessenek fel..”

A méltányossági kérelmeket 2020-ban Novák Katalin bírálta el, akinek a sajtóosztálya a HVG azon kérdésére, hogy milyen szempontokat vesznek majd figyelembe, ezt válaszolta: „minden esetben a konkrét helyzet ismeretében, szakemberek véleménye alapján, a gyermekek érdekét szem előtt tartva fognak dönteni. Az a célunk, hogy az örökbefogadott gyermekek elsősorban házaspárokhoz kerüljenek. Ha nincs olyan örökbefogadó házaspár, aki vállalja az adott gyermek örökbefogadását, akkor egyedülállónak is lesz lehetősége örökbefogadó szülővé válni.”

A javaslatot azóta törvénybe foglalták, 2021. március 1-e óta eszerint kell eljárni.

Kevesebb egyedüli örökbefogadó, nagyobb bizonytalanság

Tehát 2021 márciusa óta kérdéses volt, hogy vajon Novák Katalin, majd Gulyás Gergely, és jelenleg Hornung Ágnes hogyan dönt az örökbefogadásra váró, egyedülálló szülők sorsa felett. Az Örökbe.hu cikkeiből megtudhatjuk, hogy a törvénymódosítást megelőző években évente 120–160 egyedüli örökbefogadó szerzett alkalmasságot, 2021-ben már csak 93. A minisztérium adatközlésből az derül ki, hogy a 2021. március 1. és 2022. október 31. közötti időszak alatt 85 örökbefogadási kérelem érkezett be a minisztériumba, és mindegyik pozitív döntéssel zárult. Közéjük tartozik Eszter, Judit és Kata is, akik arról meséltek nekünk, hogy miképp élték meg a határozatig vezető utat.

Eszter több sikertelen lombikkezelés, majd a kudarcélmény feldolgozása után kezdett el komolyabban gondolkodni az örökbefogadás lehetőségén, ám ezzel egy időben változtatták meg a jogszabályokat. „Mérhetetlenül dühös voltam, hogy ez így alakult. Volt egy pont, amikor úgy éreztem, hogy nagyon nincsen megtámogatva, hogy hozzám gyermek érkezzen ilyen vagy olyan módon. Így ültem is ezen egy darabig, hogy egyáltalán belevágjak-e, de aztán erősebb volt a hívás, és úgy voltam vele, hogy az esélytelenek nyugalmával belevágok” – emlékszik vissza arra az időszakra.

2021 végén, akkor 48 évesen jelentkezett a fővárosi Tegyesznél, azóta vár egy korrigálható egészségügyi állapotú, erős rassz jegyekkel nem rendelkező, 3 és 6 éves kor közti gyermekre. Az alkalmassági folyamat során nem érezte azt, hogy górcső alá vették volna, csupán amikor negyedjére is visszahívták pszichológusi vizsgálatra, akkor gondolkodott el azon, hogy esetleg valami probléma van. Végül minden rendben ment, de szerinte az egyedülállókkal azért egy kicsit mélyrehatóbban foglalkoznak.

Ahogy ő fogalmazott, „borzasztó kedves és rendes mindenki”, értve ez alatt a Tegyesz munkatársait és a kerületi ügyintézőt is. Utóbbi abban minden segítséget megadott neki, hogy megkapja az alkalmassági határozatot. Ennek érdekében azt javasolta, hogy olyan felterjesztést írjon, ami megfelel a kormány idealizált családpolitikájának. „Így aztán beleírtunk például olyan mondatokat, hogy bár egyedülálló vagyok, hiszek a családmodellben, és bízom benne, hogy lesz majd párom”.

A tanfolyamon pedig egy „zseniális, támogató” csoport vette körül, bár a felkészítés elején úgy érezte, hogy „az embernek fel kell húznia a vastag bőrt az arcára, hogy egyedülállóként bekullogjon az első napon”. Ugyanis a hat pár között úgy csinálta végig a tanfolyami négy napot, hogy a csoportban ő volt csupán egyedülálló. Ehhez, mint mondta, nagyon nagy lelki stabilitásra volt szüksége. Ezenfelül a Tegyesz előadói az örökbefogadásra váró szülőket házaspárokként szólították meg, amit ő kirekesztőként élt meg.

„Nagyon sok rugalmasság kell a részünkről, hogy el tudjuk fogadni ezeket a kereteket, és hogy lelkileg mindez ne legyen megterhelő. Nehéz azzal a szembesülni, hogy be kell ülni egy párokból csoportba, akikkel együtt vagyunk négy napig. Ott megmutatkozik a rendszer egyedülállókkal szembeni negatív hozzáállása” – emlékszik vissza.

R. Judit először 2018-ban, két és fél év várakozás után fogadott örökbe, most újra nekikezdett a folyamatnak. „A szabálymódosítás nem rettentett el attól, hogy másodjára is belevágjak, mert minden, amit olvastam, arra engedett következtetni, hogy inkább az azonos nemű párok örökbefogadásával nem értenek egyet. Csak azt nem lehet jogszabályba iktatni” – mondta el. Eszterhez hasonlóan ő is támogató szándékot, segítőkészséget, jóindulatot tapasztalt mindenkitől a határozatig vezető úton, mindkét alkalommal.

Mindemellett azonban a realitás talaján tartották, vagyis milliószor elmondták neki, hogy ne élje bele magát a sikerbe, és hogy az egyedülállók a sor végén állnak. A történetük pedig a tanfolyamnál cseng megint egybe, hisz Eszterhez hasonlóan Judit is arról számol be, hogy kívülállónak érezte magát azok mellett a gyermektelen házaspárok mellett, akik számára ez egy sokkal intenzívebb lelki folyamat volt.

Amikor sikeresen megszerezte a határozatát, a tanácsadója vele együtt örült, mert úgy érezte, hogy Judit egy olyan egyedülálló, akinek tényleg van esélye a második gyermek örökbefogadására. „Itt egyébként nem voltam eléggé erőszakos, és nem kérdeztem meg, miből gondolja, hogy én reálisan várakozok, míg mondjuk valaki nem. De azért volt egy olyan érzésem, hogy az, hogy mennyi segítségem van, az pozitívumként jelenik meg az örökbefogadás során” – jegyzi meg.

Mindezeken túl mindketten megtapasztalhatták azt is, hogy milyen egy új rendszerbe belecsöppenni. Eszternek semmit nem tudtak arról mondani, hogy mire számítson, tehát azt sem borítékolták volna, hogy megkapja a hatósági engedélyt, hisz a kevés esetszámból nem lehetett következtetéseket levonni. Juditnak pedig a koordinátora többször is elmondta, hogy ő is most tanulja a folyamatot, és nem tudja teljes bizonyossággal, hogy mi a következő lépés.

A kép illusztráció. Forrás: unsplash.com

Van, aki öt és fél éve vár az örökbefogadásra

A leendő szülők 3 évre kapják meg azt a határozatot, amiben kimondják, hogy alkalmasak az örökbefogadásra. Ha a három év során nem fogadnak örökbe, akkor további egy évre szinte automatikusan meghosszabbíthatják a határozatot, ha a körülményeiket illetően nem történt változás. Ha azonban ebben az egy évben sem kerül sor az örökbefogadásra, akkor az örökbe fogadni szándékozó személy kérelmére az örökbefogadás előtti tanácsadás és a felkészítő tanfolyam kivételével az eljárást meg kell ismételni. Ennek értelmében azon egyedüli örökbefogadókat is érinti a 2020-as törvényváltoztatás, akik több évvel ezelőtt jelentkeztek örökbefogadásra.

Kata 47,5 évesen, 2017-ben indította el az örökbefogadás folyamatát, és egy azok közül, akiknek a sorsa felett az aktuális családügyi miniszter döntött, így ő is kétszer ment végig az alkalmassági folyamaton. „Eleve ellenállást éreztem az akkori pszichológusom részéről, de az, hogy beleírták a határozatomba, hogy enyhén idősebbnek látszom a valós koromnál, és ez megy tovább a vidékiek felé, vagy bárki felé, ez azért elég kellemetlen. Én ezt diszkriminatívnak élem meg” – meséli emlékeit.

Majd, amikor 2020-ban szigorították a szabályokat, teljesen kétségbeesett.

„Olyan szinten kétségbe zuhantam, hogy egy hétig sírtam. Azt jelentette, hogy gyakorlatilag nincs esélyünk. Pusztán matematikailag kiszámítva, mert 19 megye plusz Budapest, az már eleve mennyivel több, plusz még az, hogy összes házaspárt kötelező elénk venni.”

Végül ő is sikeresen megszerezte az engedélyt, másodjára már egy ítélkezéstől mentes, kedves pszichológus kíséretében. Nyáron pedig harmadjára is megcsörrent a telefon, és megkérdezték tőle, hogy fogadóképes-e, de végül nem ő lett az a kiválasztott, aki megismerkedhetett az örökbefogadásra váró gyermekkel. „Elképzelhető, hogy még valamikor én is sorra kerülök, de már nem látok igazi esélyt az örökbe fogadásra. Pedig 23 éves korom óta szeretnék gyermeket, 30 éve erre várok. Nem akarok kilépni a rendszerből, amíg le nem jár le az alkalmassági határozatom, de magamban már feladtam a reményt.”

Cikksorozatunk második részében olyan azonos nemű párok tapasztalatait szeretnénk bemutatni, akik 2021 márciusa után jelentkeztek örökbefogadásra. Ha valaki a törvénymódosítás után vágott bele az örökbefogadás folyamatába, és szívesen megosztaná velünk a történetét, akkor az [email protected] címre várjuk jelentkezését.

A  cikkben szereplő megszólalók egy része csak neve elhallgatása mellett vállalta az interjút, őket kitalált néven tüntettük fel.

Bakó Bettina

A címlapkép illusztráció. Forrás: unsplash.com Adatvizualizáció: Szopkó Zita

Megosztás