Február 27-én a Belvárosi Szabadegyetem beszélgetést szervezett a közoktatás helyzetéről. Az eseményen szó esett arról, hogy mennyire felel meg a magyar oktatási rendszer a 21. század követelményeinek, mennyiben valósul meg a diákok felkészítése a munkaerőpiacra, és hogyan teljesítenek az iskolák az esélykülönbség mérséklésében. Az eseményt Kardos Péter közgazdász moderálta, aki L. Ritók Nórával, az Igazgyöngy Alapítvány vezetőjével, és Radó Péter oktatáskutatóval beszélgetett.
A magyar oktatási rendszer problémáiról egyre több szó esik mostanában, különösen az idei tanévkezdés óta – amikor egymást érték a többségében diákok által szervezett megmozdulások, és szigorodtak a polgári engedetlenségben részt vevő tanárokat érő retorziók. A Belvárosi Szabadegyetem február végén Az oktatás helyzete Magyarországon címmel szervezett beszélgetést a témában. Az eseményen elsőként Radó Péter oktatáskutató szedte össze hat pontban, hogyan változott 2010 óta a magyar közoktatás, majd L.Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője beszélt az esélyegyenlőség, az integráció kérdéséről.
Radó Péter szerint a kívülről, bürokratikusan irányító oktatási rendszer felemészti az iskolákat, kivonja az önkormányzatokat és a helyi közösségeket a döntéshozatalból és a problémamegoldásból, így az oktatás színvonala is romlik. “Az iskola személyzete tudná megoldani a saját problémáit – de az iskola nem létezik, egy nagy intézménybe van beolvasztva. Szakmai problémákat nem lehet bürokratikusan megoldani.”
A minőség mutatói a különböző teljesítmény-adatok, például a kompetenciamérés, az iskolákban résztvevők száma, vagy a lemorzsolódási arányok.
Az iskolások eredményein is látszik, hogy mennyire alulfinanszírozott a magyar oktatás | atlatszo.hu
Az Európai Unión belül Magyarország 2019-ben GDP arányosan a negyedik legkisebb mennyiségű pénzt fordította a közoktatásra, vagyis az általános és középiskolák finanszírozására. 2015 és 2016 között látható egy nagyobb kiugrás (2,5 százalékról 3 százalékra), azonban azóta ismét jóval az átlag alatt teljesítünk, azaz a 2010-es évek eleje óta az oktatás ügyére szánt összeg mértéke nem változott.
Radó szerint a hazai oktatást az alulfinanszírozottság mellett a pazarlás is jellemzi. Erre példaként az iskolák felaprítását hozta, vagyis azt, amikor egy intézményből kiválik egy másik, ami aztán sok esetben egyházi fenntartás alá kerül. Ez ugyanis a közpénzek és az emberi erőforrások pazarlását vonja maga után. Hasonló figyelhető meg szerinte a pedagógushiánnyal kapcsolatban is: a több intézmény miatt több tanárra van szükség, de ha kevesebb tantestület működne, pedagógusból is elég lenne kevesebb. A pazarlás a munkaerő energiájának és idejének használatában is megmutatkozik, a túlórák számában, a szakfelügyeletben, a minősítési rendszerben.
Véleménye szerint a közoktatás kirekesztő lett, “kasztrendszerré vált” – vagyis a szegregációval, a jogtiprásokkal, és az iskolai szelekcióval befagyott a társadalmi mobilitás.
„Nincs egy olyan szereplő, aki ne egy morálisan lepusztult rendszerben lenne kénytelen élni. Az iskolák elképesztő nagy része napi rendszerességgel súlyos kárt okoz gyerekek tömegeinek – ezek nem számok, hanem valós, hús-vér gyerekek, akiknek a lehetőségeit elfojtja a közoktatás” – összegezte gondolatait az oktatáskutató.
Október végén Radó Péter az Átlátszó podcast adásában is kifejtette nézeteit a közoktatás helyzetéről. A beszélgetés vezetője Hont András az oktatáskutató mellett Törley Katalinnal, a Tanítanék Mozgalom alapítójával, és Szopkó Zitával, az Átlátszó újságírójával beszélgetett.
Podcast Radó Péterrel és Törley Katalinnal az ezer sebből vérző közoktatásról, és a pedagógusok melletti kiállásokról – Rádió
A közoktatásról szóló podcastunk két vendége Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom alapítója, és Radó Péter oktatáskutató volt.
Az oktatáskutató a régóta tartó, rendszerszintű problémákról is beszélt, amelynek leginkább a diákok látják a kárát, hiszen a jelenlegi oktatási rendszer nem biztosítja számukra a megfelelő felkészítést. Ennek kapcsán kifejtette, hogy szerinte a közoktatás benne ragadt egy ötven évvel ezelőtti állapotban: a pedagógusok a hagyományos ismeretátadásra fókuszálnak elsősorban, a kompetenciák fejlesztésére ugyanakkor kevesebb hangsúly kerül. A 18 év alatti diákok így nem tanulnak meg olyan alapvető készségeket, mint például a médiaértés, problémamegoldás vagy különböző szociális készségek, amelyek a munkaerőpiacon is fontos szerepet játszanak.
A 21. század kihívásai kapcsán Radó arról beszélt, hogy a legfőbb kérdés, az iskola képes-e a digitális kompetenciákat fejleszteni, ami nem csak az eszközhasználatot jelenti, hanem például az online tér biztonságos és értő használatát is. Ennek kapcsán szót ejtett a járványidőszakról is, amikor közel negyvenezer diák esett ki hónapokra az oktatásból, nemcsak a digitális eszközök hiánya, hanem az online, önálló tanulásra való képesség vagy az elemi, digitális kompetenciák miatt is.
„Majd a tanodák és a civil szervezetek megoldják” – digitális oktatás a halmozottan hátrányos helyzetű diákok körében – Átlátszó oktatás
2020. március 16-ától sok más országhoz hasonlóan a koronavírus-járvány miatt Magyarországon is bevezették a digitális oktatást az általános és középiskolákban. Az átállás azonban nem ment mindenhol zökkenőmentesen.
Érvelt az oktatás alkalmazkodóképességének hiánya mellett is, ami többek között a nemi szerepek változásának figyelmen kívül hagyásában nyilvánul meg. „A mai tananyag nem ehhez alkalmazkodik, alig jellemző archaikus, patriarchális értékkészletet közvetít, a pedagógiai gyakorlat is nemi sztereotípiákra alapszik. A kislányokból szorgalmas, jó tanulót csinál, a kisfiúkból vagány, határokat feszegető gyerekeket: ezek a pedagógusok önbeteljesítő jóslatai.”
Forrás: Átlátszó Oktatás/Kántor-Újvári Gerda
Radó Péter gondolatait L. Ritók Nóra fűzte tovább, aki az Igazgyöngy Alapítvány vezetőjeként főként esélyteremtéssel és integrációval foglalkozik, alapítványa összesen hat településen 600, halmozottan hátrányos, sajátos nevelési igényű, vagy beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyerekkel foglalkozik. Elmondta, hogy szerinte az esélyegyenlőség szempontjából az egyik legfontosabb feladat az lenne, hogy a pedagógusok felismerjék, hogy a tanulók milyen családi háttérrel érkeznek az iskolába.
A Toldon működő projektüket említette példaként, ahol azt tapasztalta, hogy az is rendelkezik digitális eszközökkel, akiknek gondot jelent az alapszükségletek megfizetése. “Ez nem a 19. századi szegénység. Nem az a fajta szegénység, ahol a garasokat kuporgatjuk, mint a Kincskereső kisködmönben. A lakhatási szegénységgel küzdők éppúgy akarják a 21. század jóléti attribútumait, mint a társadalom többi része.”
Beszélt a generációs mintakövetésről is. A közfoglalkoztatottság és a fekete munka ugyanis biztosabb bevételt jelent, mint a felnőttképzéssel kapott végzettségek, ezért ilyenkor a mintakövetés egyértelmű: a gyermekek annyit látnak, hogy a pénzszerzéshez nincs köze az iskolának.
A pedagógusképzés kapcsán elmondta, hogy addig, amíg a felsőoktatásba nincsenek beemelve a szociális szempontok, a tanárok nem fognak tudni mit kezdeni a halmozottan hátrányos családi háttérből érkező diákokkal.
Hátrányos helyzetű gyerekek a középiskolában – a támogatás sokszor a bérlettel kezdődik – Szocio
A legkönnyebb azt gondolni, hogy egy generációs szegénységben élő, sok esetben funkcionális analfabéta, közmunkás szülőkkel rendelkező, az általános iskolában az oktatási szegregációnak kitett 14 éves gyerek a hibás mindenért.
A beszélgetés végén Kardos Péter kérdésére, hogy mit tennének, ha holnaptól ők irányítanák az oktatást, Radó Péter ezt válaszolta:
“Ha egyik nap arra ébrednék, hogy az oktatási miniszter vagyok, innék egy kávét, majd azonnal lemondanék. Az oktatást nem lehet egy személyben megváltoztatni, az intézmények teljesen leépültek, elemi feltételek hiányoznak.”
A teljes beszélgetés a hét második felétől lesz visszanézhető a Belvárosi Szabadegyetem YouTube csatornáján.
Kántor-Újvári Gerda
A címlapkép illusztráció. Forrás: unsplash.com
A pedagógusok korfája köztudottan elöregedő, ám ez nemcsak a jelenleg tanítókra igaz, már a képzésekre járó hallgatók életkora is aggodalomra ad okot.
Szakok és egyetemek szerinti bontásban összeszámoltuk, hányan kerültek be 2023-ban az osztatlan tanárképzésre és tanári mesterképzésekre.
Megvizsgáltuk, milyen képzések tartoznak pontosan a pedagógusképzés alá, és mit üzennek az idei felvételi adatok, összehasonlítva a korábbi évek számaival.
Infografikákon ábrázoltuk, hány tanár mondott fel a tankerületekben, hol volt a legtöbb távozó tanár a tavalyi évben, és mi a helyzet az utánpótlással.
